Ahhoz, hogy szakértőként dolgozhassak tovább, most egy új eljárásnak kell megfelelni. Új trend, nyilván, akik azelmúltnyolcévben lettek szakértők, eleve gyanúsak, akik még régebben, azok meg ugye csak a kihalással engedhetnek teret az új szellemiség kiteljesedésének. Mivel még nem szeretnék ezen az úton csendben kimúlni, gondoltam, bevállalom ezt az új eljárást. No, meg ott van sokunk megtapasztalása, ha azok nem akarnak szakértők lenni, akik értenek hozzá, lesznek majd mások. Olyanok, akiknek nem lesz kétsége arról, hogy mindenek felett valók, és csak feldühíti őket, ha valaki többet tud náluk. És akkor majd megmutatják, ki az úr a háznál – írja Ritók Nóra a hvg.hu-n.
Regisztráltam hát, és eljött a tesztek ideje. A múlt héten lehetett kitölteni az elsőt. És megvan már a második kör időpontja is, időkorlátos teszt, a most érvényben levő jogszabályokról. De nekem már az első sok volt. Sokk volt. Azt hiszem, már az alapállásom is rossz. Mert én azt hittem, a szaktanácsadáshoz szakmai tudás kell. De erre nem kíváncsi senki. Másra inkább. Már a területek elnevezései is érdekesek…Értékek, Viselkedés…Már a címekből láttam, baj lesz velem. De még reménykedtem. Az egyik első kérdéstől aztán szertefoszlott minden optimizmusom. A kérdés így hangzott: „Igaz-e önre ez az állítás? Előfordult, hogy lázadoztam tekintélyes emberekkel szemben, bár tudtam, hogy igazuk van.”
Hm. Vajon kik azok a tekintélyes emberek? Az éppen regnáló politikusok? A papok? A hivatalok perc-emberei? Akiknek hatalma van? Vagy tudása? Akik belül vannak a körön, vagy akik kívül? Akit kitüntetnek? Aki a döntéshozók számára „számottevők” ? És, mi van, ha tényleg nincs igazuk?
A jó választ érzi az ember az ilyen tesztekben, bár az elején már leírták, hogy itt nincs olyan, hogy jó vagy rossz. Válaszolgattam, igennel, vagy nemmel, hogy igen, fontosnak tartom, hogy mind én, mind a többiek magunk tudjunk dönteni, meg igen, olykor ellenszegülök a számomra előírt szabályoknak, vagy nem, sosem bosszankodtam, ha az emberek az enyémmel homlokegyenest ellenkező nézeteket hangoztattak, stb., és egyre inkább éreztem, nem tudok megfelelni az elvárásoknak. A teljes cikket a hvg.hu-n olvashatjátok el.
