A korábbi szöveg szerint „a hazájukat elhagyni kényszerülő családok (vagyis a migráns családok) gyermekeinek óvodai nevelésében biztosítani kell az önazonosság megőrzését, ápolását, erősítését, az interkulturális nevelésen alapuló integráció lehetőségét, az emberi jogok és alapvető szabadságjogok védelmét.” Az új szöveg szerint viszont „az önazonosság megőrzését, ápolását, erősítését, társadalmi integrálását, az emberi jogok (...) védelmét” kell biztosítani.

A másik változatás a nemi sztereotípiákkal kapcsolatos szövegrészben történt, az eredeti szövegben az állt, hogy az óvodai nevelés „tudatosan kerüli a nemi sztereotípiák erősítését, elősegíti a nemek társadalmi egyenlőségével kapcsolatos előítéletek lebontását.” Ehelyett az új alapelvekben az óvoda „nem ad helyet az előítéletek kibontakozásának sem társadalmi, sem nemi, sem egyéb értelemben.”

Az első változtatáshoz bővebb magyarázatot nem fűzött Hoffmann Rózsa államtitkár, de a szövegből úgy tűnik, hogy az interkulturális nevelés helyett az asszimilációt tartja kívánatosnak, ami meglehetősen korszerűtlen felfogás a pedagógiában és az emberi jogok területén. A második változtatás viszont szerinte azért volt szükséges, mert a korábbi fél mondattal „az úgynevezett gender-ideológia alapjait vetették volna meg, mely az egyenlőség jegyében értelmetlennek tartja a nemek megkülönböztetését”, és azt sugallták volna, „hogy a nemi meghatározottság tudatosítása hiba lenne az óvodai nevelésben”, ami viszont „vitatható irányba befolyásolhatta volna a gyermekek erkölcsi, szellemi fejlődését.”

Veszedelmes ideológia?

Körülbelül másfél éve kezdtek megjelenni olyan írások a médiában amelyek egy „veszedelmes új ideológia terjedéséről” számolnak be. A „gender ideológia” az ezzel riogatók szerint azt fogja eredményezni, hogy összemosódnak a nemi határok, mindenki szabadon választhatja meg a nemét, és a végén mindenki identitás-zavaros és/vagy homoszexuális lesz, és kihal az emberiség, mármint Európában és Észak-Amerikában. Ez a fogalomzavar és szakmailag megalapozatlan pánikkeltés jelenik meg a második változtatás magyarázatában is, ezért erre fókuszálnék és először is röviden tisztáznék néhány alapfogalmat.

Először is maga a gender nem ideológia, hanem a társadalmi jelenségek elemzésében használatos kategória, melynek segítségével megvizsgálhatjuk, hogy egy adott társadalmi-kulturális-földrajzi-időbeli meghatározottságban bizonyos jelenségek milyen hatással vannak a nőkre és férfiakra.

A gender mainstreaming pedig egy európai uniós közpolitikai irányelv, amelynek nem a „nemek összemosása” (bármit is jelentsen ez) a célja, hanem annak vizsgálata és jobb megértése, hogy egyes közpolitikák milyen – adott esetben eltérő – hatással lehetnek nők és férfiak helyzetére, illetve ennek figyelembevétele a további közpolitikák megalkotásánál.

Nemi sztereotípiák: Általánosított, a teljes női és férfi populációra kivetített, vélt vagy valós tulajdonságok, amelyek látszólag igazolják a nemek közötti társadalmi egyenlőtlenségek létjogosultságát, és segítenek fenntartani ezeket.

Nemi szerepek: Nőknek és férfiaknak, többnyire sztereotípiák alapján tulajdonított, kultúránként és időben változó szerepek, amelyek előírják, hogy a nőknek és férfiaknak egy adott társadalomban milyennek kell lenni, hogyan kell viselkedni, mit lehet és nem lehet csinálni. Nem összekeverendő a szexuális irányultsággal, tehát hogy valaki milyen nemű személyekhez vonzódik érzelmileg-szexuálisan.

Babáznak és lövöldöznek

Számos kutatás igazolja, hogy a hagyományos, merev nemi szerepek fenntartják és újratermelik a nemek közti egyenlőtlenségeket, amelyek többnyire a nőket érintik hátrányosan, valamint hogy a nők elleni erőszakért a berögzült hagyományos nemi sztereotípiák nagyban felelősek.

Tehát ha az óvodában a lányok csak szépítkeznek, babáznak és főzőcskéznek, a fiúk pedig csak motoroznak és lövöldöznek vagy verekednek, a fiúk és lányok nem játszanak együtt mindenféle játékot, amelyik gyerek pedig átlépi ezeket a szigorú határokat (mert például fiú, de szeret főzőcskézni), azt lehet csúfolni és bántani, abból jó eséllyel azt fogják megtanulni, hogy a nők csak dekoratív elemei a párkapcsolatnak, csak házimunkára alkalmasak, a férfiaknak a gyereknevelés és a házimunka nem való, viszont agresszió útján elérhetik, amit akarnak, aki pedig nem felel meg e merev normáknak, azt lehet diszkriminálni és bántalmazni.

Túl azon, hogy a „sem társadalmi, sem nemi, sem egyéb” szóösszetételnek nincs túl sok értelme, az óvodai nemi szocializációra valószínűleg semmilyen hatással nincsenek az ilyen változtatások, és ugyanezt lehet elmondani az előző kormány általi módosításról is. Minden óvodának saját tanterve van, a pedagógus-képzésben pedig Magyarországon – néhány egyéni kezdeményezéstől eltekintve – nem jelenik meg sem a multikulturális nevelés, sem a nemi szocializáció témája, legalábbis nem abból a tudatos és kritikus nézőpontból, amely elősegíthetné a különböző kultúrákból származó gyerekek óvodai együtt-nevelését, illetve a nemi sztereotípiák leépítését, a fiúk és lányok egyenlőbb, elfogadóbb és együttműködőbb szemléletmódjának és viselkedésmintáinak kialakítását. A 2009-es szövegváltoztatás továbbképzéseket igényelt volna, amelyek megismertetik az óvodapedagógusokkal a multikulturális pedagógiákat, valamint a nemek esélyegyenlősége és a kisgyerekkori nemi szocializáció fogalmait, a kulturális és nemi sztereotípiákat, előítéleteket, és ezek hatásait, és pedagógiai eszközöket nyújtanak az előítélet-mentes nevelésre.

A nemek esélyegyenlőségének témája az oktatásban Magyarországon eddig is mostohagyerek volt. Ellentétben más európai országokkal, a hazai oktatásirányítás nem foglalkozik a témával és nem támogatja a nemekkel foglalkozó kutatásokat és pedagógiai kezdeményezéseket.

Az Európai Unió Oktatási Információs Hálózata friss jelentésében elmarasztalta Magyarországot, amiért az oktatás területén semmit sem tesz a nemek közti egyenlőség megteremtése érdekében. 2007-ben az ENSZ is kifogásolta, hogy Magyarország nem tesz eleget a nőkkel szembeni hátrányos megkülönböztetés minden formájának felszámolásáról szóló ENSZ egyezményből (CEDAW Egyezmény) adódó kötelezettségeinek az oktatás területén. Az ENSZ szerint Magyarországnak bővítenie kell a nemek egyenlőségével kapcsolatban az oktatási személyzet képzését, és a kormánynak feladata lenne, hogy az oktatási rendszer segítségével előmozdítsa a nemek közötti egyenlőséget, többek között a nők és férfiak egyenlőségét korlátozó sztereotípiák visszaszorításával.

Rédai Dorottya

A szerző oktatáskutató, a Közép-európai Egyetem doktori hallgatója