Ritmus a lelke mindennek

A Waldorf iskolák élete a ritmikusság jegyében szerveződik. Ez annyit tesz, hogy nagy hangsúlyt fektetnek a napi, heti és havi ciklusokra, ennek jegyében osztják be az iskolában töltött időt is. Reggel kézfogással indul a nap, az első óra elején pedig mindenki szabadon mozoghat és járkálhat pár percig, vagy – ha úgy tartja kedve – zenélhet is.

Filozófiájuk szerint mindig az életkornak megfelelő tananyagot tanulják a gyerekek, érettségüknek megfelelő módon és ütemben. A kicsiknek pl. rengeteget mesélnek, a nagyobbaknál pedig fokozatosan előtérbe kerül az önálló témák választása és kidolgozása.

A Waldorf iskolákban a tanítás epochákban történik (az epocha szó a görög nyelvből jön, jelentése: korszak). Ez azt jelenti, hogy három-négy héten keresztül ugyanazzal a témakörrel foglalkoznak, legyen szó történelemről, vagy álattanról. Az epochákon belül a tananyagot komplex módon sajátítják el, több szemszögből is megvizsgálják, illetve minden gyereknek van saját, önálló feladata a feldolgozás során.

Lényeges különbség még, a hagyományos iskolákhoz képest, hogy minden Waldorf osztálynak megvan a saját osztálytanítója, ők tartják az epochákat, amelyek a nap túlnyomó részét felölelik. Osztályzás nincs, a tanárok mindent részletesen, írásos formában értékelnek. Persze évvégi- és érettségi bizonyítványt muszáj adniuk a Waldorfban is a továbbtanulás miatt.

A szaktanárok számára néha kicsit terhes az osztálytanítók „túlsúlya” – meséli egy neve elhallgatását kérő tanár, aki több évig tanított ének-zenét egy waldorf iskolában. A nevelés egyik kulcs eleme ugyanis, hogy az epochákat nyolc éven keresztül – tehát végig az általános iskolai szakaszban – ugyanaz az osztálytanító tartja, így a gyerekeknek tulajdonképpen ugyanolyan szoros kapcsolata van az illető tanárral, mint a szülőkkel. A szaktárgyakat (ilyen az angol, az ének és a rajz) szaktanárok tanítják, nekik azonban nevelési kérdésekbe a gyakorlatban nem sok beleszólásuk van. Emiatt előfordulhat, hogy a szaktanárok szavának nincs súlya, ez pedig igencsak nehezíti az oktatást – állítja a volt Waldorfos tanár, aki nek – elmondása szerint – az órai hagzavarral is problémái akadtak, bár – teszi hozzá – ez a probléma sajnos már szinte mindenhol általános.

Az iskola és a szülők kapcsolata is természetszerűleg más, mint a hagyományos nevelésű intézményekben. A Waldorf iskolákra jellemző, hogy minden évfolyamon havi egy „szülői estet” tartanak, ahol pedagógusok és szülők közösen határoznak meg bizonyos célokat, hoznak döntéseket az iskolai élettel kapcsolatos teendőkről.

„Ez a fajta együttműködés nagyon hasznos tud lenni, hiszen a kölcsönös egymásra figyelésen alapul” – mondja Vályi Timea, akinek mindhárom gyermeke Waldorf iskolába jár, maga pedig aktívan részt vesz a szülők munkájában. Megvan ugyanakkor az a hátulütője is, hogy mivel a szülők pénzt fizetnek az alapítványnak, azt egyfajta szolgáltatónak is érzik. Ez önmagában érthető – kommentálja az anyuka. Az viszont már kevésbé, hogy egyes szülők emiatt jogot formálnak arra is, hogy alapvető pedagógiai kérdésekben foglaljanak állást, mitöbb megpróbálják befolyásolni a tanárok nevelési koncepcióját. Ez a visszatérő probléma nem egyszer okozott már feszültséget.”

Középpontban a konfliktuskezelés

„Csinálhatnánk egy olyan iskolát, ahova a gyerekek szeretnek járni" - mondták a Rogers megálmodói, mikor húsz évvel ezelőtt létrehozták az iskolát. A diákok itt is tegezik tanáraikat – akár a Waldorfban – és itt is együtt állítják fel az adott osztály saját szabályait. Az  osztálylétszámok egyébként a felét sem érik el a hagyományos létszámoknak, van olyan évfolyam, ahol csak 13-an vannak.

Az iskola nagy hangsúlyt fektet a konfliktusok nyílt kibeszélésére és megoldására, sokszor akár az órát is félbeszakítják, hogy megnyugtatóan rendezni tudjanak egy ügyet. A külső szemlélő szemével a Rogers iskola egyébként még kevesebb kötöttséget „ró” a gyerekekre, mint a Waldorf. Ez azt jelenti, hogy bár alapvetéseiben a két szemlélet rengeteg közös vonást hordoz, és a végső cél is ugyanaz, a Rogers pedagógia nélkülözi például az olyan elemeket, mint a reggeli ritmus-percek, a napi fohász, vagy az euritmia tanrendi használata. (az euritmia ritmust, mozgást jelent, és a waldorf pedagógiában központi szerepe van. Az ő értelmezésükben ez a beszéd, ének és a tánc összekapcsolása, a világ ritmikus ábrázolása.) Viszont a Rogersben is több, a hagyományostól eltérő tárgyat találunk a tanrendben, ezek közé tartozik például az ökológia, a tanulásmódszertan, az egészségtan, vagy az angol civilizácótörténet. A közösség (tanárok, gyerekek, szülők) fő összetartó ereje a közös ünneplések, illetve az évközi és évvégi nagy előadások, ahol minden évfolyam készül valamivel.

A szülők hozzáállása itt is nagyon fontos. Az iskola az érdeklődőknek a Rogers követő Thomas Gordon által kidolgozott módszertanon alapuló tanfolyamot is szervez, melyet sokan hasznosítnak utána a mindennapi életükben. „nekünk családi szinten is sokat segített a Rogers – mondja Eleonóra, akinek két gyermeke jár az iskolába. Nem mindenkinek adatik meg, hogy rögtön flottul kezeljen minden vitás helyzetet, sokszor sajnos eleve rosszak a családi minták. Ezért ebben is elkél a segítség. A gyerekek pedig azért szeretik ezt az iskolát, mert nem kell már 7-10 évesen megfelelni, hagyják őket gyereknek lenni.” A Rogers talán legnagyobb problémája ennek ellenére is az, hogy sok szülő az első hat évfolyam után mégis hagyományos iskolába iratja át gyerekét, mert megijednek, hogy nem fog jól teljesíteni az érettségin.

 2001 óta működik a Rogers Középiskola is, ahová természetesen „kívülről” is be lehet kerülni, bár ez sokszor nem problémamentes. Ebben az életkorban ugyanis már sokkal nehezebb átállni a kötöttségekhez szokott, hagyományos iskolarendszerből érkezőknek a nagyobb egyéni szabadságot biztosító Rogers szemléletmódra. A középiskola évfolyamonként egy osztályt indít, az osztályok létszáma 16-18 fő.

Kanaki Anna

eduline