A bejegyzéseim során már harmadszorra emlegetem a KuC-s vizsgát, de most már tényleg utoljára. Először is azt meséltem, hogy miként zajlott a vizsga, másodszorra azt, hogy szóbeliznem kell, most pedig azt, hogy már mindenen túl vagyok. : )

S miként zajlott? Úgy kezdődött, hogy MEGINT sokat tanultam rá, hisz mégiscsak egy szóbeli egy prof előtt. Szóval megyek az adott időpontban vizsgázni; kopogok, üdvözlés, kézfogás, majd leülök és várom a sorsom… Az indítás nem volt fényes, hisz kézhez kaptam egy angol nyelvű mérleget, s el kellett mondanom, hogy mi minden van rajta. (Persze, előfeltétele az órának a mérleg és egyéb számviteli ismeretek, ezzel nincs is gond. A gond az volt, hogy én csak magyarul tudom, sosem tanultam számvitelt németül, vagy éppen angolul.) Azért pár fél mondatot sikerült elmondani. Azután kaptam még egyéb kérdéseket átfogóan továbbra is a számvitel témaköréből, majd előkerült a vizsgadolgozatom is. Meg kellett oldanom azt a két számítási feladatot, amit a vizsgán nem tudtam megcsinálni, s azután is kaptam még egy-két rövidke kérdést. Mindezek után a prof. egy kicsit érdeklődött, hogy miként van nálunk az osztályzási rendszer, mert persze nem ismerte. S végülis kaptam egy 3-ast! Hozzáteszem, aminek nem kicsit örültem! Ha belegondolok... Nem sok 3-asom volt a félévek során (utánaszámolással is édeskevés!), de ezért a jegyért többet dolgoztam, mint egy-két 5-ösömért.
 
Az első bejegyzésem során már említettem az egyik órám, Optimierungsmodelle für Produktion und Logistik-t, amiből a második vizsga is épp ugyanúgy zajlott le, mint az első. Jelentkeznem kellett egy időpontra, bementem a tanár irodájába, húztam egy feladat számot, amit a jelen lévő gépen kellett megoldanom.
 
Van még egy tantárgyam, amiről említést eddig nem tettem. Valójában még a szemeszter elején szerettem volna leadni a tárgyat, de a rendszer már nem engedte. Ez valójában egy Exkursion (kirándulás, gyárlátogatás) miután egy beadandót kell írni x oldalban, csekély számú kreditért cserébe (konkrétan egy). Mivel nekem az adott időpontokban vizsgáim, illetve óráim voltak, így ezt a tárgyat nem teljesítettem…
 
S most akkor túl mindenen? Nem, még közel sem... Igaz, hogy Bécsben véget ért szinte minden, de még csak most jön egy igazi nagy megmérettetés, s az már magyarul…
S igen, én épp ezért választottam ilyen órákat, hogy június elejére mindennel végezzek! Cserébe ennyi vizsgám volt. A többieket is kérdeztem, s nem találkoztam még olyannal, akinek 3-nál több vizsgája lenne összesen.
 
De akkor is megérte! Az itt töltött pár hónap, az itteni emberek, az élmények... Ezt igazán leírni sem lehet, át kell élni! ; )