A fontoskodó szülők nehezen kopnak ki az iskolapadból serdülő gyermekeik mellől, ha nem figyelsz, ott áll melletted túlbuzgó anyu vagy apu a tárgyfelvételnél, az ebédjegyvásárlásnál, és ahogy elkezdődik a szemeszter, naponta háromszor hívnak, hogy megtudják, jól vagy-e. Ténykedésüknek alapja reális, hiszen a közoktatásból kilépve valóban egy teljesen más világban találja magát a fiatal, de valljuk be, azért az önállóság már fontos lenne ebben a korban. Mégis akadnak, akik nem látják be, meg akarják védeni gyerekeiket a katasztrófáktól, vagy éppenséggel jobbak akarnak lenni, mint saját szüleik voltak, de nem tudják, miként vigyék ezt véghez. Mindegy is, mi az indokuk, tetteiknek káros hatása is lehet, segítő kéz nyújtása helyett pedig inkább baljós árnyakat vetnek rád. Pedig van arra mód, hogy támaszod legyen a családod, lássuk, mit érdemes figyelembe vennie a Kedves Szülőnek:

1. Tanácsadó legyen, ne megmentő! A főiskolások és egyetemisták általában azért hívják szüleiket, hogy megnyugtassák őket, minden rendben megy, míg a legfrissebb hírekkel barátaikat keresik fel. Amennyiben a szülő elcsíp némi információt – és el is fog – ne essen kétségbe, egyszerűen hívja fel csemetéjét, és tanácsoljon megoldásokat a problémájára: beszéljen a tanárával, menjen el orvoshoz, stb.

2. Tájékozódjon előre! A legtöbb tanintézet közkinccsé teszi weboldalán a hasznos információkat, tájékoztató anyagokat. Tanulmányozza át a lehetőségeket, hogy a kellő pillanatban a legjobb tanáccsal tudjon előállni. Valamint tanítsa meg gyermekét arra, hogy az igazán független emberek nem szégyellnek segítséget kérni.

3. Készüljön pénzügyi terv! Az anyagiak sok családban tabutémának számítanak. Elejét vehetik a későbbi félreértéseknek, ha őszintén tisztázza a lehetőségeket. Ki fizeti a tandíjat, ki állja a mellékköltségeket, mennyi a zsebpénz. Ki fizeti a könyveket, számítógép alkatrészeket és a szolgáltatásokat. Meg kell tanítania gyermekének, hogyan kezelje felelősen az adósságát, a bankok ugyanis előszeretettel környékezik meg a főiskolai/egyetemi hallgatókat különböző hitelekkel.

4. Tudja, miért hívja! Mielőtt megkezdené a hívást, vagy elküldené az SMS-t, kérdezze meg önmagától, mit is akar gyermekétől. Hiányzik mióta kirepült a családi fészekből? Az eredményei után érdeklődik? Arra kíváncsi, mit és hol csinál éppen? A hívás vagy az SMS saját szükséglete, vagy a gyerek érdeke, és várhat-e?

5. Tudja, miért keresi! Amikor hívást kap, vagy üzenetet, tegye fel ugyanezt a kérdést: vajon miért hív? Azért, hogy azonnali megoldást kapjon a problémájára? Unatkozik? Képtelen megbirkózni a stresszes helyzetekkel? Tanítsa meg neki, hogy csak akkor használja a mobilját, ha tényleg szüksége van rá, és ne azért hívja, hogy legyen mivel kitöltenie megüresedett perceit, valamint arra is, hogy tartsa tiszteletbe munkáját, és egyéb tevékenységeit, ne várja, hogy mindig kéznél legyen!

6. Hallgassa meg! Figyelmesen. A gyermeke nem feltétlen vár megoldást a problémájára, egyszerűen csak jól esik neki elmesélni.

7. Kezdjen álmai megvalósításába! Megkezdődött az az időszak, amikor nincs más hátra, mint a visszaszámolás. Ahelyett, hogy belerokkanna gyermeke kirepülésébe, legyen nyitott az újdonságokra, lehetőségekre, figyelje meg, mi érdekli, mihez van tehetsége. Tanuljon meg olyan dolgokat, amikről szülői kötelessége miatt mondott le.

8. Puszilja meg a bibit! Ahogyan még tipegő korában szüksége volt erre, úgy felnőve is igényli az kiberölelést, mikor kellemetlenség éri. Egy rossz értékelés, egy kudarc során gyógyító hatású lehet a felelősségre vonás helyett.

9. Legyen a háttere! Noha a főiskolai/egyetemi évek során szinte minden a suliról szól, és a gyerek gyakran otthonaként tekint a koleszra, vagy az iskolára, mindeközben folyamatosan számít magára, mint biztos alapra. Szereti, ha a körülötte folyamatosan változó világban az otthon a maga állandó biztonságával óvja és védi. Mindemellett fontos, hogy rendre tájékoztassa az otthoni dolgokról, problémákról.

10. Örvendjen gyereke sikereinek! Ahogyan kiskorában megtapsolta első lépteit, most ugyanúgy szüksége van szülei figyelmére, elismerésére, örömére. Bátorítsa, hogy próbáljon ki új dolgokat, érdeklődjön ezek iránt, kérdezze barátairól, társairól, és az iskolán kívüli életéről. Inkább az órákról, tárgyakról beszélgessen vele, mintsem a jegyeiről.

Bonusz tippek:
- Soha ne mondja a gyerekének: „Ezek életed legszebb évei!” – még a végén azt hiszi, hogy a főiskola/egyetem után már csak a leejtő várja?
- Fogja fel az egészet humorosan.
- És élvezze ezeket az éveket, gyorsan elmúlnak.

Kapcsolata a gyermekével nem szakad meg, csak változik, ezt mindig tartsa szem előtt!