Az iraki Tarik 17 éve érkezett Svédországba, tíz éve nyitotta meg Malmőben büféjét, ám a mai napig arabul írja fel a rendeléseket, és saját maga is elismeri, akadnak még gondjai a befogadó állam nyelvével. Esete nem egyedi, a közelmúltban közzétett statisztikák szerint a Svédországba érkezett bevándorlók számára indított ingyenes nyelvoktatás résztvevőinek harmada három év alatt sem végzi el az egyéves programot, s az iskolát kijártak 50 százaléka is megbukik a záróvizsgán.

Pénz- és egyéb jutalmakkal ösztönözné tanulásra a külföldieket Svédország, mivel a bevándorlók átlagosan csak hét év után jutnak állandó munkához új hazájukban. Az egyik leginkább befogadó nemzetként számon tartott svédek az oktatás rendjét is meg akarják változtatni: elkülönítik egymástól az iskolázott, illetve az írni is alig tudó tanulókat, nagyobb súlyt fektetnek a munkahelyeken hasznos szavak oktatására, és lehetővé teszik a távtanulást is, ha a hallgatók munkát találtak maguknak.

Nagy-Britanniában is tartanak a reformok. 2007 közepéig a bevándorlók térítésmentesen tanulhattak angolul az állam által teljes egészében finanszírozott nyelvtanfolyamokon. Az érdeklődés óriási volt, mivel a bevándorlási törvény szerint a brit állampolgárság megszerzéséhez, sőt a szigetországi letelepedéshez és munkavállaláshoz is előírás a tesztvizsga angol életvitelből és a különféle nehézségi fokú nyelvi tesztek megszerzése. Miután a kormány nem korlátozta az ingyenes nyelvi kurzusokra jelentkezők számát, a bevándorlók számának rohamos emelkedése miatt elviselhetetlen nyomás nehezedett a brit költségvetésre: 2001 és 2005 között az angoltanfolyamok finanszírozási igénye megháromszorozódott, és elérte a 300 millió fontot. A félmillió jelentkezőnek már hely sem jutott, a főként bevándorlók lakta városokban előfordult, hogy két évig is kellett várni a bejutásra.

Ennek vetett véget aztán 2007 közepén a brit kormány azzal, hogy amely kiszállt a teljes finanszírozásból, és a részt vevőknek előbb 30, majd 2010-től 50 százalékos hozzájárulást írt elő. Ez alól csak a munkanélküliek, valamint a szociális támogatásban részesülők kapnak felmentést. Az intézkedést keményen bírálták a tanfolyamokat szervező egyetemek, főiskolák, egyéb intézmények. Azzal érveltek, hogy az előírás tovább rontja az egyébként is beilleszkedési gondokkal küszködő, alacsony jövedelmű rétegekhez tartozók helyzetét. Szerintük az átlagosan 300 fontba kerülő nyelvkurzust a minimálbéresek, de még az annál valamivel többet keresők sem tudják könnyen kigazdálkodni.
Németországban a bevándorlási törvény 2005-ös módosítása óta az újonnan érkező s ott letelepedni kívánó külföldieknek kötelező részt venniük egy úgynevezett integrációs kurzuson. Ennek legfontosabb eleme a nyelvtanfolyam: a résztvevők összesen hatszáz órában ismerkednek új lakóhelyük kommunikációs eszközével, a mindennapi élet, a bevásárlás, az orvosi rendelő, a hivatal szókincsével. A tanfolyamok lehetnek egész naposak vagy estiek, s ha valakinek a hatszáz óra elteltével nem sikerül letennie a B1 típusú nyelvvizsgát (ez egy erős alapfoknak vagy gyenge középfoknak felel meg), akkor jöhet még háromszáz óra ráadás.

Az integrációs kurzus második része a nyelvtanfolyamnál rövidebbre szabott orientációs tanfolyam: ezen a német közéletben való eligazodás alapismereteit tanítják, az alkotmányos rend intézményeitől kezdve egészen addig, mit és hogyan lehet elintézni a polgármesteri hivatalban. A nyelvtanfolyam díja óránként 1 euró, de ha valaki munkanélküli vagy szociális segélyen él, akkor neki ingyenes. A statisztikák szerint tavaly mintegy 50 ezren végezték el eredményesen az integrációs és nyelvtanfolyamot.

A Franciaországba érkező bevándorlóknak is részt kell venniük a felnőttoktatásban. Az új törvények értelmében ugyanis 2008. december 1-jétől az országba családegyesítés címén bebocsátást kérő minden 16–65 év közötti külföldinek már a hazájában vizsgát kell tennie francia nyelvből és a köztársasági értékek ismeretéből, hogy vízumot kapjon. Aki nem felel meg a megméretésen, lehetőséget kap egy negyvenórás nyelvkurzus és egy háromórás országismeret-tanfolyam elvégzésére. A regula évente 30-35 ezer embert érint, ők adják a Franciaországba bevándorlók 65 százalékát.

A tanfolyamokat a Külföldieket és Bevándorlókat Fogadó Nemzeti Ügynökség (Anaem) helyi irodái szervezik meg. Tavaly óta 12 francia megye 47 iskolájában bevezették, hogy ha a bevándorló felnőttek folytatni szeretnék hiányos iskolai tanulmányaikat, ezt ugyanabban az intézményben tehetik meg, ahová gyermekeik járnak. A nem családegyesítéssel érkező – és nem politikai menekült – bevándorlókat ma már erősen megválogatják a franciák: csak diplomásokat, jól képzetteket, reményteli fiatalokat engednek be.

Esti iskolákban tanul az Olaszországba bevándorlók jelentős része. Az eredetileg az olasz munkások számára létrehozott intézmények mintegy 500 ezer tanulójának közel fele bevándorló. Az ingyenes esti kurzusok az állami iskolákban működnek, ahol a bevándorló gyerekek nappal, szüleik esti tanfolyamokon tanulnak. A felnőtteknek – akik között egyre több a nő – elsősorban olasz nyelv és kultúra kurzusokat szerveznek, de sokan folytatják otthon félbehagyott tanulmányaikat, vannak, akik az olasz követelményeknek megfelelő érettségire és más vizsgákra készülnek fel, sokan pedig különféle szakképesítést adó tanfolyamokra iratkoznak be. A tanfolyamok társadalompolitikai szerepet is betöltenek, mivel olasz és külföldi gyerekek és felnőttek együtt tanulnak e központokban, ami elősegíti a bevándorlók integrálódását.

Oroszországban a napokban került a parlament alsóháza elé az a törvénymódosítási javaslat, amely egyebek között a vendégmunkásoktól és a bevándorlóktól elvárható orosznyelv-tudásról rendelkezik. A felsőházban, a szövetségi tanácsban kezdeményezett és ott már jóvá is hagyott tervezet egyik szerzője, Vlagyimir Szlucker csuvasföldi szenátor azzal érvelt az indítvány mellett, hogy közvélemény-kutatások szerint az oroszok kétharmada ellenségesen viszonyul a bevándorlókhoz, többségük éppen azért, mert azok nem tudnak oroszul. A javaslat abból indul ki, hogy a nyelvismeret hiánya nem csupán a beilleszkedést nehezíti meg, hanem a munkavégzést is, így a tanfolyam költségeit semmiképpen sem az orosz állami büdzséből, hanem a munkavállalók vagy munkáltatóik zsebéből kell finanszírozni. Az ideiglenesen állást keresőket azzal tennék érdekeltté, hogy a szokásos egy helyett két évre adnának nekik munkavállalási engedélyt, ha igazolnák orosztudásukat, a kurzust szervező munkáltatók pedig kedvezményeket kapnának. Kötelezővé azonban csak az állandó letelepedésre készülők számára tennék a nyelvvizsga-bizonyítvány megszerzését.

Akadnak ugyanakkor olyan értékelések is, amelyek szerint nem olyan súlyos a probléma, mint ahogy az a felsőházi javaslat alapján tűnhet. Az oroszországi munkára pályázók ugyanis többnyire a szovjet utódállamokból érkeznek, ahol a lakosság túlnyomó többsége még tanult és beszél is annyira oroszul, hogy a mindennapi életben vagy a munkahelyen megértesse magát. Így aztán tanításukban egyelőre a nyelviskolák sem látnak nagy fantáziát.

Idehaza sem intézményesítették még a külföldi bevándorlók nyelvoktatását, igaz, Magyarország nem is tartozik az új hazát keresők legfontosabb célországai közé. A most formálódó nemzeti integrációs politika alapja az a Mátra elnevezésű kísérleti projekt, amely a bevándorlók 1200 órás nyelvoktatásából, egy hétszáz órás kulturális és jogi tájékoztatásból áll. A projekt részeként a résztvevők támogatást kaptak a lakhatási költségek kifizetéséhez. A bevándorlási és állampolgársági hivatal jelenleg csak a menekülttáborokban oktat magyar nyelvet, az ott élők tanulási programja 520 órás.

forrás: Poór Csaba, Tálas Andrea, Vásárhelyi Júlia / HVG