„Ha kilenc kályhában öt és fél nap alatt tizenkét köbméter bükkfa ég el, mennyi nap alatt ég el tizenkét kályhában kilenc köbméter bükkfa...” – még ma is jobbára a Karinthy hírhedt matekpéldafricskájához hasonló absztrakt feladatokkal kell bajlódniuk a tanórákon a magyar diákoknak. Pedig nem elsősorban ilyesmikkel kellene traktálni őket: a tudásszintmérések tanúsága szerint a tantervi követelményeket remekül teljesítő tanulók is bajba kerülnek, ha hétköznapi szituációban kell alkalmazniuk ismereteiket. Sok diák számára leküzdhetetlennek bizonyuló meglepetést okoz, ha mondjuk a 7 x 24 x 60 szorzás helyett az a kérdés, hogy hány percből áll egy hét. S lényegesen többen tudnak verset elemezni is, mint eligazodni mondjuk egy használati útmutatóban vagy egy menetrendben.

Az országosan egységes tudásszint-monitorozás az 1980-as évek második felében indult el Magyarországon, az áttörést azonban a 2001 novemberében végzett első országos kompetenciamérés hozta meg, amelyet folytatva ma már évente felmérik a negyedik, a hatodik, a nyolcadik és a tizedik évfolyam matematikai és szövegértési képességeit – mondta a HVG-nek Környei László, az oktatási tárca egykori helyettes államtitkára, a Commitment Köznevelési Kht. ügyvezetője. Ezen túlmenően Magyarország részt vesz különféle nemzetközi felmérésekben is. Ezek egyik típusába a hagyományos tantervi tudást számon kérő vizsgálatok tartoznak, mint a negyedikesek és nyolcadikosok matematikai és természettudományos ismereteit szondázó TIMSS és a negyedikesek szövegértését mérő PIRLS. A másik típust az OECD által koordinált, a 15 évesek körében végzett PISA-vizsgálat képviseli, amely nem elsősorban a tudást, hanem az ismeretek alkalmazását, a gondolkodási és problémamegoldó képességet – az úgynevezett kompetenciát – méri szövegértésben, matematikában és természettudományokban.

A hazai kompetenciavizsgálatok a PISA típusú felmérésekhez hasonlítanak, s hasonló elven szerveződnek a központi írásbeli középiskolai felvételik, valamint az emelt szintű érettségi vizsgák is.

A kép felemás. A hagyományos vizsgák eredményei láttán dagadhat a szakma keble: a néhány héttel ezelőtt nyilvánosságra került, 59 ország 425 ezer diákjának matematikai és természettudományos tudását felmérő TIMSS 2007 vizsgálatban a 17. helyen végeztek a magyar negyedikesek, a nyolcadikosoknál pedig csak négy távol-keleti ország tanulói értek el szignifikánsan jobb átlageredményt. (Igaz, 2003-ban e vizsgálatban a magyar gyerekek még sokkal jobban teljesítettek.) Az alig több mint egy éve ismertetett PIRLS-vizsgálatból is az derült ki, hogy szövegértési képességeik alapján a magyar negyedikesek a nemzetközi élmezőnybe tartoznak. Utóbbival egy időben jelentek meg azonban a PISA-felmérés adatai is, amelyek – immár szokásosan – lehervasztották a mosolyt az arcokról. Az iskolai tananyagtól eltérő, a további fejlődéshez, a fejlett világ munkaerőpiacán való boldoguláshoz szükséges műveltséget szondázó mérés ezúttal is megerősítette, hogy természettudományos ismereteik alapján a magyar 15 évesek a fejlett országok középmezőnyében helyezkednek el, matematikából kissé az átlag alatt teljesítenek, szövegértés terén pedig a lista alsó harmadába szorultak. A hazai és nemzetközi felméréseket lebonyolító és elemző Oktatási Hivatal információi szerint a PISA-bizonyítvánnyal teljesen egybevágtak az országos kompetenciamérés eredményei is.

A magyar iskola tehát még mindig a hagyományos lexikális tudás átadásában és számonkérésében jeleskedik, és kevéssé tanít meg új szituációkban gondolkodni. Pedig korántsem ördöngös feladatokról van szó. Szövegértésben például rendszerint egy rövidebb történetben szereplő információk egyszerű visszakeresése, következtetések levonása vagy összefüggések felismerése a feladat. Természettudományból pedig, a bonyolult képletekkel való számítások helyett, például azt kell megtippelni, hogy egy 29 Celsius-fokos átlag-hőmérsékletű, szélárnyékos, csapadékmentes helyen nagy valószínűséggel száraz terület, dzsungel, glecscser, nagy tó avagy őserdő található-e.

A logikus gondolkodás hiánya azért is különös, mert a 2003-ban elfogadott nemzeti alaptanterv alapvetően kompetencia-tanterv. Csakhogy az arra alapozott helyi tantervekben ez nem köszön vissza, még kevésbé a tankönyvekben, amelyek többsége a konzervatív oktatáspolitikus Környei szerint is korszerűtlen szemléletet tükröz. Az ezekből tanító pedagógusok pedig értelemszerűen ezekből állítják össze a dolgozatkérdéseket is, így a gyerekek nem szereznek rutint az új típusú feladatok megoldásában. Ahol nem egy kétszer aláhúzott szám, hanem egy önállóan kifejtett mondat a feladat megoldása, ott megáll a magyar gyerek tudománya. Ahhoz sem igen alkalmazkodnak a hazai pedagógusok, hogy a tudásmérésekben rendre sokkal több feladat van, mint amennyit meg lehetne oldani az adott idő alatt. Pedig az is külön kompetencia, hogy milyen stratégiát alkalmaz a diák: a végtelenségig elrágódik-e a túl nehéz feladaton, vagy átugorja, és nekilát a következőnek.

A szembenézés az eredményekkel nem megy könnyen. Sok iskola rendre a diákokra és a mérés ügyetlenségére fogja a rossz teljesítményt. Az országos kompetenciamérés 2001-es bevezetése óta tavaly volt az első olyan év, amikor mindenki láthatta minden iskola eredményét. Ugyanakkor ahogy csökken a gyereklétszám, és erősödik a verseny az iskolák között, mind fontosabb szerepe lehet az eredmények összehasonlíthatóságának, ami befolyásolhatja az iskolák, illetve a pedagógusok személyes sorsát is. Így a mérések lassan visszahathatnak az órán történtekre, lökést adhatnak a tantervek átalakításának, a tankönyvek lecserélésének és a korszerű ismereteket közvetítő továbbképzések igénybevételének.

forrás: HVG