<b>Hogy áll Magyarország az utóbbi időben sokat hangoztatott minőségi felsőoktatás megteremtésének folyamatában?</b>Óriási a verseny a nemzetközi felsőoktatási piacon. Az Európai Unió országainak oktatási miniszterei hoztak egy döntést arról, hogy 10-12 éven belül a felsőoktatásra költhető ráfordításokat a GDP két százalékára kell feltornázni. Magyarországon ez jelenleg egy százalék. Az fogja eldönteni, hogy kik maradnak versenyben, hogy mely országok tudják majd teljesíteni ezt a célkitűzést.<b>Ez azt jelenti, hogy a felsőoktatás semmiképp nem lehet ingyenes?</b>Igen. Biztos vagyok benne, hogy egyetlen európai ország sem maradhat hosszútávon a felsőoktatás élmezőnyében tandíj nélkül. Sehol nem tudja finanszírozni a GDP két százalékát az állam. Az Egyesült Államokban - ahol a GDP 2,5 százalékát költik felsőoktatásra - a ráfordítások több mint fele a magánszférából érkezik. Bármit ígér is bármelyik politikus, nem lesz képes a központi költségvetésből ekkora összeget a felsőoktatásra fordítani. És nem is szükséges.<b>A fejlesztési részhozzájárulásból befolyt pluszbevétel mennyiben segít a ráfordítások növekedésén?</b>Érdemben nem. A tandíjnak, vagy "fer"-nek két funkciója van. Az egyik, hogy az oktatásban megrendelő-szolgáltató viszony alakuljon ki, a másik, hogy növelje a felsőoktatás bevételeit. Az első célt reményeink szerint teljesíti. A bevétel oldaláról vizsgálva azonban látni kell, hogy várhatóan az állami ráfordítások öt százalékát jelenti majd a ferből származó pluszbevétel, és ez nem növekszik, így hosszútávon nem oldja meg azt a kérdést, hogy képesek leszünk-e sikerrel beszállni a nemzetközi versenybe, vagy sem.<b>Eszerint nem ért egyet a tandíj jelenlegi rendszerével?</b>Több okból is el tudok képzelni igazságosabb rendszert. A jelenlegi rendszer nem tesz különbséget a tényleges képzési költségek között, például egy pedagógus és egy orvos képzési költsége között, és igazságtalan, mert nem tesz különbséget a később várható jövedelmek között sem. Ráadásul nem járul hozzá a költségvetéshez olyan szinten, ami a két százalékos GDP eléréséhez legalább kis részben szükséges lenne.<b>Fizessenek többet a hallgatók?</b>Nem. Pontosabban ne a tanulmányaik alatt. Korábban javasoltam, hogy utólagos képzési hozzájárulást fizessenek a hallgatók, ami kombinálható a mostani meglévő tandíjrendszerrel. Úgy lehetne átalakítani a "fer" rendszerét, hogy tanulmányai kezdetekor mindenki egy számlát kapna a saját képzési normatívájának költségéről. (Most a költségvetés három részből áll, a tudományos és kutatói normatívából, a fenntartói normatívából és a képzési normatívából. Ezek együttes összegének felét teszi ki a képzési normatíva &#8211; a szerk.) A képzési normatíva 10-12 százalékát kellene a hallgatóknak évente, tanulmányaik ideje alatt előlegként befizetni, ez differenciálttá tenné az egyes hallgatók költségeit. Egy bölcsész szakos BA képzésben tanuló hallgatónak kb. 30 ezer forintot kellene fizetnie évente, egy orvostan hallgatónak pedig 100 ezer forintot. Az éves fizetendő előleg mértéke azonban nem haladhatná meg a mindenkori maximális diákhitel háromhavi összegét. Ezért anyagi okok miatt senki nem eshet ki a tanulásból, ráadásul a legjobban teljesítők 15 százaléka mentesülne az éves előleg fizetése alól.<b>Ezek szerint egyetért azzal, hogy sokak lehetőségét veszi el a fer a továbbtanulástól?</b>A fer nem akkora összeg, hogy jelentős számú fiatal útját zárná el a felsőoktatástól, ha az illető valóban tovább akar tanulni. De nem értek egyet vele, hogy egy leendő szociális munkásnak ugyanannyit kelljen fizetnie a képzéséért, mint egy orvosnak.<b>Hogy jelentkezik az Ön által javasolt rendszerben jelentős többletbevétel?</b>Minden olyan hallgató, akinek a fizetése az elhelyezkedés után eléri a mindenkori minimálbér négyszeresét, az a számláján lévő összeg három százalékát kezdené törleszteni, akinek fizetése a minimálbér hatszorosára növekszik, az hatot. Ez azt eredményezné, hogy a fer-nél jóval magasabb összeg folyna be a felsőoktatásba, ugyanakkor igazságos és szolidáris lenne a rendszer, mert ha valaki csak alacsony keresettel járó állást talál vagy nincs munkája, lekerül a pályáról, annak nincs visszafizetési kötelezettsége. Ha viszont valakinek jól fizető állása lesz, az évek során képes lesz visszafizeti az egész összeget. És nem ugyanannyit kell fizetnie egy pedagógusnak, mint egy orvosnak.<b>A visszafizetett, utólagos képzési hozzájárulás az intézménynél maradna?</b>Az előleg az intézménynél maradna, ennek meghatározott részét ösztöndíjra, a másik részét intézményfejlesztésre fordíthatná az egyetem vagy főiskola. Az utólag fizetett hozzájárulás szintén egy meghatározott része, mondjuk 50 százaléka közvetlenül a képző intézmény költségvetését növelhetné, míg a másik 50 százalék egy felsőoktatási fejlesztési alapba mehetne, ahonnan az intézmények pályázat útján juthatnának hozzá a pénzhez. Az általam javasolt rendszernek hosszabb a kifutása, de utána folyamatosan növekvő, jelentős bevételt generál.<b>Mennyire hosszú?</b>15-20 év alatt 100 milliárd nagyságrendben hozna bevételeket. A GDP plusz egy százalékának negyedét, harmadát tudná behozni a költségvetésbe. Ez persze nem jelentheti a költségvetési támogatás csökkentését, sőt az is hozzátartozik a cél eléréséhez. A hiányzó 1 százalék másik hányadát a magánforrások más formáiból befolyt összegnek kell pótolnia: alapvetően vállalkozói tőkének. Az intézmények gazdasági autonómiájával, gazdasági társaságok alakulásának a szabadságával kialakul egy lánc, amivel az intézmények elérhetik a vállalkozói szférát.<b>Ez egyedülálló rendszer?</b>Utólagos képzési hozzájárulás már két évtizede működik Ausztráliában.<b>A bolognai rendszerben végzett hallgatók tömegesen szereznek BA diplomát. El tudnak majd helyezkedni? Az Ön által javasolt rendszerben sokan lennének, akik kezdhetnék törleszteni tanulmányaik költségeit?</b>A bolognai rendszerben végzettekre kezd kialakulni a munkaerőpiac igénye. Szükség van olyan felsőfokú végzettségűekre, akiknek nem a klasszikus értelemben vett egyetemi diplomájuk van.<b>A fejlesztési részhozzájárulást bevezették, a HÖOK a napokban benyújtott egy alternatíva-csomagot a tandíjra, amelyben azokat a hallgatókat büntetik fizetési kötelezettséggel, akik nem teljesítik felvett kreditjeiket. Mi várható a jövőben?</b>A tandíj csak a megrendelői-vásárlói attitűdöt erősíti, amely nyomán a hallgatók valódi szolgáltatást várhatnak el a pénzükért. A HÖOK javaslata pedig a felsőoktatás érdekeihez nem közelít semennyire.<b>Jó lenne, ha emiatt lenne népszavazás?</b>Nem. Orbán Viktor szerint is ürügyek ezek a kérdések arra, hogy előrehozott választásokat lehessen tartani. Lehet értelmes társadalmi vitát folytatni a kérdésről, de egy népszavazás nem ezt segíti elő.(<a href='http://www.edupress.hu' target='_blank'>www.edupress.hu</a>)