„Ez olyan eredmény lenne, mintha a magyar futballválogatott a FIFA-ranglistán a legjobb hét közé kerülne” – így kommentálta Mezey Barna, a Magyar Rektori Konferencia elnöke a „Milyenek legyenek az egyetemi rangsorok?” című konferencián azt a hangzatos kormányzati célkitűzést, miszerint a vezető magyar egyetemeknek 2020-ra a világ kétszáz legjobb felsőoktatási intézménye közé kellene kerülniük. Ahogy arról korábban beszámoltunk, a TOP200-nak keresztelt program a nyár végén elkészült felsőoktatási stratégiában is szerepel: a dokumentumban az áll, hogy elsősorban a leendő nemzeti tudományegyetemeknek, így például az Eötvös Loránd Tudományegyetemnek, a debreceni, a pécsi és a szegedi egyetemnek kellene nagyot javítania rangsorhelyezésén.

Erre azonban egyelőre esély sincs. „A jelenlegi finanszírozás mellett azt is csodának tartom, hogy a sanghaji ARWU-rangsorban két magyar egyetem szerepel” – tette hozzá a rektori konferencia elnöke, aki szerint az ehhez hasonló célok kijelölése „kényszeres, állandó versenybe hajszolják a magyar intézményeket”, amelyeknek így éppen arra nem marad energiájuk, hogy azzal foglalkozzanak, akikkel kell: a hallgatókkal.

Nemzetközi rangsorok: hol állnak a magyar egyetemek?

Ráadásul a magyar egyetemek a finanszírozási problémák ellenére is több nemzetközi rangsorban szerepelnek. A brit Quacquarelli Symonds (QS) 2013/2014-es világrangsorában a Szegedi Tudományegyetemet az 501-550. helyre sorolták, az ELTE megőrizte tavalyi, 551-600. helyezését, a Debreceni Egyetem – amely először 2012-ben került fel a nyolcszázas listára – a 601-650., míg a Budapesti Corvinus Egyetem a 651-700. helyet szerezte meg.

A sanghaji Jiao Tong University által összeállított világrangsorban az ELTE (301-400.) és a szegedi egyetem (401-500.) képviseli Magyarországot, három intézmény pedig a Times Higher Education (THE) huszonkét ország egyetemeit minősítő új rangsorára került fel. Igaz, a nemzetközi rangsorok elsősorban nem az oktatási, hanem a kutatási-tudományos eredményeket, valamint a nemzetközi ismertséget és vonzerőt honorálják, a kutatásokhoz, publikációkhoz, a külföldi oktatók és hallgatók bevonásához azonban pénz kell – hangzott el a konferencián.

„Aki a globális rangsorokban előre akar kerülni, annak publikációs gyárat kell létrehoznia. Publikáció azonban csak kutatásból lesz, kutatás pedig pénzből. Ahogy külföldi oktató is csak akkor jön hozzánk kutatni-tanítani, ha versenyképes fizetést tudunk neki biztosítani” – mondta Fábri György egyetemi docens, az ELTE PPK Pszichológiai Intézet Társadalmi Kommunikáció Kutatócsoportjának vezetője, aki hozzátette: a magyar publikációs teljesítmény javul, és az idegen nyelvű publikációk is egyre meghatározóbbak, ennek ellenére „ha nem lesz hosszú távon kiszámítható a finanszírozás, nem a TOP200-ról kell majd gondolkodnunk, hanem a fennmaradásról”.

Van, ahol nem csak a finanszírozási problémák fogják vissza az intézmény tudományos eredményeit. Szabó Gábor, a Szegedi Tudományegyetem rektora szerint náluk például romlott a publikációs teljesítmény, a 62 évesnél idősebb oktatóknak ugyanis az idén már választaniuk kellett a fizetés és a nyugdíj közül. Sokan az utóbbit választották, „őket pedig nem lehet pótolni”.

Pénz, pénz, pénz

Könnyen megjósolható az is, hogy a jelenlegi állami támogatás a talpon maradáshoz sem lesz elég, nemhogy a fejlődéshez – a magyar intézményeknek ugyanis olyan külföldi egyetemeket kellene megelőzniük, amelyek háromszor-négyszer annyi pénzből működnek, mint az ELTE, a Műegyetem vagy a szegedi egyetem. A QS-világrangsorban 158., az ARWU-rangsorban a 151-201. helyen szereplő Bécsi Egyetem éves költségvetése például több mint 500 millió euró – szemben a hazai intézmények 100-220 millió eurós költségvetésével.

„Persze dönthet úgy egy ország, hogy mindenképpen bejuttatja valamelyik egyetemét az élmezőnybe. Így tett a tajvani kormány 2010-ben, amikor a nemzeti egyetemet öt év alatt a sanghaji lista első százába szánta, és egyben ötmilliárd dollár többlettámogatást adott az intézménynek” – mondta Fábri György, hozzátéve: hasonló lépés nélkül kizárt az első kétszázba kerülés, de még a kétszázadik-háromszázadik hely elérése is álom marad.