Egy bizsergető, alkalmanként görcsös érzés fog el titeket reggelente pár év után, ahogy eszedbe jut, hogy be kell menni az egyetemre? Majd bevillan: Készen lesztek-e a szakdolgozattal? Mit fogtok kezdeni magatokkal, ha lediplomáztok? Hiszen már arra sincs energiátok, hogy felkeljetek az ágyból! Ne pánikolj, ezek csak az utolsó félév tünetei.

Amikor már a legegyszerűbb beadandó megírásához is hihetetlen mennyiségű koffeinre van szükségetek. Valahogy elfelejtettétek, hogyan is kell ezt csinálni.

Amikor rájöttök, hogy már rég nem az az egyetem lényege, hogy tanuljatok, hanem hogy átcsusszanjatok.

Amikor elkezditek számolni
a diplomázásig hátralévő napokat.

Amikor észreveszitek, hogy sokkal nehezebb felkelnetek a 11-kor kezdődő órátokra, mint gólyaként a reggel 8-asra.

Amikor a beadandók írása már csak arról szól, hogy félóránként ellenőrzitek, mennyit kell még írnotok.

Amikor már fogalmatok sincs, hol is van órátok, mert olyan régen mentetek be akár egyre is.

Amikor leültök tanulni, és azt veszitek észre, hogy a Breaking Bad összes évada betette magát a lejátszóba (és megnézette magát)...

Amikor már mindent halogattok, főleg a szakdolgozatotok megírását. Zseniális infografika: így kerüljétek el a halogatást.

És amikor a jövőtökön való pánikolás és a szakdolgozat összeollózása mellett egyszer csak rájöttök, hogy végül is készen álltok.