Szeretne azonnal értesülni a legfontosabb hírekről?
Az értesítések bekapcsolásához kattintson a "Kérem" gombra!
Az értesítés funkció az alábbi böngészőkben érhető el: Chrome 61+, Firefox 57+, Safari 10.1+
Köszönjük, hogy feliratkozott!
Hoppá!
Valami hiba történt a feliratkozás során, az oldal frissítése után kérjük próbálja meg újra a fejlécben található csengő ikonnal.
Már feliratkozott!
A böngészőjében az értesítés funkció le van tiltva!
Ha értesítéseket szeretne, kérjük engedélyezze a böngésző beállításai között, majd az oldal frissítése után kérjük próbálja meg újra a fejlécben található csengő ikonnal.
A nemzetközi rangsorokat még mindig az angolszász egyetemek vezetik, ennek ellenére egyre több oktatáskutató hívja fel a figyelmet arra, hogy néhány évtized múlva talán már nem az Egyesült Államok és Európa lesz a felsőoktatás globális központja, hanem Ázsia és az Öböl-menti államok.
Ezek az országok dollármilliárdokat fordítanak a legeredményesebb kutatók, oktatók és a legtehetségesebb hallgatók megszerzésére (jelentős bevételkieséssel fenyegetve a külföldi hallgatókat borsos tandíjért oktató Egyesült Államokat és Egyesült Királyságot).
Ráadásul nemcsak új egyetemek létrehozására és a meglévők fejlesztésére költenek, hanem az úgynevezett franchise-egyetemekben is nagy jövőt látnak. A párizsi Sorbonne után a New York-i Egyetem is campust nyitott Abu-Dzabiban, méghozzá egy 27 négyzetkilométeres sivatagi szigeten, ahová nemcsak az oktatás színvonala és a luxuskörülmények vonzzák hallgatók ezreit − a szigeten egymást érik a múzeumok, a golfpályák és a strandok −, hanem a bőkezű juttatások is.
Katarban 2003-ban nyitották meg a hatalmas egyetemvárost, az Education Cityt, ahol kilenc egyetem − többek között a Carnegie Mellon, a Northwestern és a Georgetown egy-egy „fiókintézménye” − kínál képzéseket, míg a Dubai International Academic City tizenhárom nemzetközi egyetemén már több mint 12 ezren tanulnak.
A cikk a HVG Campus Plusz kiadványában jelent meg.
