"Az egyetemisták nem elkényeztetett sihederek" - folytatódik a tandíjvita
Tandíj, diplomaadó vagy önköltséges képzés vár az egyetemistákra? Bár a fizetős felsőoktatás részleteiről még mindig keveset lehet tudni, az már most biztos, hogy a hallgatók többsége fizetni fog a tanulmányaiért. De vajon milyen és mekkora tandíjat tartanának elfogadhatónak a diákok, az egyetemi tanárok és a politikusok? Papp Réka Kinga véleménye.
„Nagy hiba, ahogy amikor a tandíjról kérdéséről esik szó, akkor a felsőoktatásról csak a munkaerőpiac, a foglalkoztatottság és a költségvetés viszonylatában beszélnek. Hosszasan lehet vitázni azon, hogy a bölcsészek, jogászok, közgazdászok hány százaléka helyezkedik el a képzésének megfelelően. Soha nem jönnek azonban szóba a sokkal komplexebb és sokkal fontosabb szempontok – mégpedig az, hogy az egyes szakokon milyen embereket faragnak a hallgatókból” – mondja Papp Réka Kinga.
Az ELTE volt hallgatója szerint az oktatást még mindig sokan gyárként képzelik el, „ahová bemegy egy doboz gyerek, hozzájuk öntenek egységnyi tankönyvet és házi feladatot, a végén pedig kijön egy doboznyi mérnök”.
„Ez a szemlélet teszi az oktatási intézményeket élhetetlen helyekké, ahol a hallgatók időnként valóban nem becsülik meg a képzést, amit kapnak. Sokszor igazuk is van: mit becsüljenek azon, hogy egy unott professzor egy nagyelőadóban egyszerre háromszáz emberrel gorombáskodik?” – teszi hozzá.
„Ne a nadrághoz szabjuk a feneket”
"Nevetséges az az állítás, hogy nincs elég pénz a felsőoktatásra. Nem hinném, hogy populizmus lenne rákérdezni: minek vigyen mozgólépcső a várba, ha nem telik iskolára? A pénzt egy elavult gazdaság fenntartására költik, ahol a legnagyobb kiadásokat a korrupció generálja. A felsőoktatás alapvető problémája nem a finanszírozás, hanem az azt szervező végtelenül elavult és működésképtelen szemlélet” – mondja.
| Cikksorozatunk a tandíjkérdésről |
|
Hónapok óta kérdeztek és kommenteltek az önköltséges képzés bevezetéséről, a tandíjról és a diákhitelrendszer átalakításáról, ezért cikksorozatot indítottunk a témáról - hallgatókat, oktatókat, politikusokat és szakértőket kérdezünk arról, elfogadhatónak tartják-e az állami ösztöndíjas helyek számának csökkentését és a költségtérítéses képzések "árának" növelését. Két hete Radó Péter oktatási szakértő véleményét olvashattátok el - itt. Szálljatok be a vitába, írjátok le a véleményeteket itt, kommentben! |
A Hallgatói Hálózat tagja szerint az oktatáspolitikusok gyakran elfeledkeznek arról, hogy a diákok személyek, nem pedig az oktatás tárgyát képező „dolgok”. „Ma már léteznek egyenlőségre és a tehetség kibontakoztatására törekvő pedagógiai módszerek, amelyekkel a felsőoktatást újra lehetne szervezni, és ami alapján az egész intézményrendszert át lehetne alakítani. Arra lenne szükség, hogy ne a nadrághoz szabjuk a feneket, hanem a fenékre a nadrágot” – magyarázza.
„A hallgatók nem holmi elkényeztetett sihederek”
Papp Réka Kinga azt mondja, aki az oktatásra úgy tekint mint társadalmi pozíciók piacára, mint a társadalombiztosítás újratermelésére, vagy mint költségvetési kérdésre, az rosszul, "sőt erkölcstelenül" közelíti meg a kérdést.
„Nekem nyolc hónapos a kislányom. A nevelése irtózatos munkát jelent, éjjel-nappal igényli a figyelmemet, törődésemet. Ez egy befektetés – ennek célja nem a nyugdíjam, hanem az, hogy a gyermekemből boldog, önazonos, jóérzésű ember váljék. Hogy ebben nekem gyönyörűségem telik, az csupán kellemes mellékterméke a folyamatnak. Ugyanezen logika mentén kellene szerveződnie az oktatásnak is. Egy ilyen szemlélet szerint a tanulók nem holmi elkényeztetett sihederek, akiket tandíjjal kell rábírni arra, jobban örüljenek annak, amit kapnak” – teszi hozzá.
Papp Réka Kinga (26) az Eötvös Loránd Tudományegyetem magyar és média szakán végzett. A Zöld Pók Alapítvány munkatársa, környezetvédelmi és fogyasztóvédelmi témákban blogol, webes videókat készít, valamint tagja a Hallgatói Hálózatnak is. Jelenleg GyES-en van nyolc hónapos kislányával.
