Tizennyolc felvételiző – összesen ennyien „buktak meg” az Eötvös Loránd Tudományegyetemen az osztatlan tanárszakos alkalmassági vizsgán hat év alatt. A Debreceni Egyetemen szintén tizennyolc jelentkezőt utasítottak el 2013 és 2018 között, míg a Szegedi Tudományegyetemen tizennégy, a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen tizenhárom, a Miskolci Egyetemen pedig mindössze egy felvételizőt. Ez azt jelenti, hogy az egyébként több ezer tanárszakost oktató hat intézményben a hat felvételi szezonban a jelentkezők kevesebb mint egy százalékát utasították el alkalmatlanság miatt – derül ki a HÖOK szakmai anyagából.

„A jelenlegi alkalmassági vizsga nem tölti be a funkcióját, ez egy öt-tíz perces beszélgetés, amely nagyon szubjektív, ráadásul csak a nagyon problémás eseteket lehet kiszűrni” – mondja Kovács Péter, a HÖOK elnökhelyettese. Az öt- vagy hatéves tanárszakokra jelentkezőkre valóban nem vár túl nehéz feladat: a felvételizők az adott intézmény háromfős bizottságával először az előzetesen megírt motivációs levelük alapján beszélgetnek arról, miért szeretnének pedagógusként dolgozni, milyen elképzeléseik vannak a tanári szakmáról. Ezután vagy egy konkrét nevelési helyzetet kell értelmezniük, véleményezniük egy pedagógiai témájú szöveg alapján, vagy egy szabadon választott, szintén pedagógiai témájú olvasmányról kell beszélgetniük a vizsgáztatókkal. Egészségügyi alkalmassági vizsga nincs, a jelentkezőknek mindössze egy nyilatkozatot kell kitölteniük arról, hogy nincs olyan betegségük, amely akadályozná őket tanulmányaik folytatásában, a tanítási gyakorlat elvégzésében.

Az alkalmassági vizsgát az újraszabott tanárképzések elindításával együtt, 2013-ban tette kötelezővé az oktatási kormányzat. Az érvekkel mindenki egyetértett – valamilyen „szűrőre” szükség van –, ám az már az első felvételi szezon végén kiderült, hogy alig-alig utasítanak el jelentkezőt az alkalmassági vizsga alapján az egyetemek, főiskolák. Az első évben, 2013-ban összesen 1331-en jelentkeztek első helyen osztatlan tanári képzésre, közülük legfeljebb húszan kaptak „alkalmatlan” minősítést, az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet által megkérdezett vizsgáztatók döntő többsége pedig már akkor úgy nyilatkozott: szükség lenne kisebb vagy nagyobb változtatásokra.

Alkalmassági vizsga kell. De mikor legyen?

A HÖOK elnökhelyettese szerint valójában sem az oktatóknak, sem az intézményeknek nem érdekük, hogy a jelenleginél több felvételizőt utasítsanak el az alkalmassági vizsgán. „A vizsgabizottságok tagjai intézményenként eltérő, általában nagyon minimális juttatást kapnak az alkalmassági vizsgákért, ezt az oktatóknak plusz feladatként kell ellátniuk, és pont emiatt gyors elbeszélgetésekről van szó. Ráadásul a felsőoktatási intézmények finanszírozása az állami ösztöndíjas hallgatók száma alapján történik, vagyis az egyetemek abban érdekeltek, hogy minél nagyobb számban vegyenek fel hallgatókat” – magyarázza.

A HÖOK szerint nem csak a vizsga módszertanával, tartalmával van gond, az sem biztos, hogy a tanári alkalmassági vizsga „jó helyen” van – szakmai anyagukban azt írják, érdemes lenne megvizsgálni annak a lehetőségét, hogy a képzés eleje helyett a képzés végén, az egyéves tanítási gyakorlat idején tartsanak alkalmassági vizsgát. Pontosabban pályaérettségi vizsgát, amellyel azt ellenőrizhetnék a szakemberek, megszerezték-e a tanárjelöltek azokat a pedagógiai és pszichológiai készségeket, amelyek alkalmassá teszik őket a tanári munkára. Akik ebben nem állnak jól, azok a diplomájukat megkapnák ugyan, de tanárként addig nem dolgozhatnának, amíg nem fejlesztenék tovább készségeiket. „Konkrét javaslatot nem fogalmaztunk meg a vizsga felépítéséről, ezt különböző szakemberek, pszichológusok, tanárok, tanárképző szakemberekből álló bizottság dolgozhatja ki. De ha elindulna egy egyeztetési folyamat erről, abban szívesen részt vennénk” – mondja a HÖOK elnökhelyettese.

Úgy tűnik, az oktatási államtitkárság is fontolgatja a pályaalkalmassági vizsga átszabását. Legalábbis erre utal, hogy a tanárképzés átalakításáról készített, a szakmai szervezeteknek januárban eljuttatott minisztériumi anyag kitér arra: meg kell vizsgálni annak a lehetőségét, hogyan lehetne az első egyetemi tanév végén felmérni a tanárszakos hallgatók kompetenciáit. Így azok, akikről kiderülne, hogy számukra nem jó választás a tanári hivatás, még visszafizetési kötelezettség nélkül átmehetnének más szakra – például a tanárszaknak megfelelő BA- vagy BSc-képzésre lehetne átterelni a hallgatókat. A tárca nem csak ezen a ponton nyúlna bele a tanárképzés rendszerébe: Horváth Zita felsőoktatási helyettes államtitkár novemberben úgy nyilatkozott, többek között azt tervezik, hogy korábbra hozzák az egyéves iskolai tanítási gyakorlatot.

Tréningekre küldenék a hallgatókat

Nem az alkalmassági vizsga újraszabása a HÖOK egyetlen javaslata – többek között azt javasolják, hogy a Klebelsberg-ösztöndíjra a leendő tanárok és gyógypedagógusok mellett más szakosok, például a tanítónak, óvodapedagógusnak készülő hallgatók is pályázhassanak, a képzés végére időzített egyéves tanítási gyakorlatot pedig számítsák be a tanári életpályamodell gyakornoki szakaszába, így a pályakezdő pedagógusok egy évvel korábban kerülhetnének a magasabb fizetéssel járó „pedagógus 1” kategóriába.

Jó lépésnek tartanák azt is, ha a tanárképző karok félévente vagy évente egy-egy tréninghetet szerveznének: a hallgatók például kommunikációs, retorikai, gyógypedagógiai, jogi tréningeken vehetnének részt. Bár ezek a témakörök szerepelnek a képzés tantervében, a hallgatók visszajelzései alapján a foglalkozások nem elég gyakorlatorientáltak. „Amikor egy tanárszakos hallgató elmegy tanítási gyakorlatra, bekerül abba a burokba, amit a gyakorlógimnáziumok légköre ad. Ilyenkor nem feltétlenül találkozik a magyar közoktatás valóságával. Ezért tartanánk jónak, ha legalább a tréningeken találkoznának a hallgatók olyan konfliktusokkal, olyan helyzetekkel, amelyekkel tanárként szembesülnek majd” – mondja Murai László, a HÖOK elnöke, hozzátéve: a szervezet konkrét példa alapján dolgozta ki a javaslatot. A Károli Gáspár Református Egyetemen minden félévben tartanak egy-egy témahetet, a tanárszakos hallgatók az egyetem által finanszírozott – például konfliktuskezelésről, logopédiáról, sajátos nevelési igényű diákok helyzetéről szóló – tréningeken vehetnek részt.