szerző:
Talabér Dominika
Értékelje a cikket:
Köszönjük!

Nemzetközi folyóiratban publikálni, versenyautót építeni vagy éppen űrkutatással foglalkozni már egyetemistaként? Egyetemi kutatócsoportoknál jártunk.

Tizenhárom év – nem sok magyar hallgatói kutatócsoport mondhatja el magáról, hogy ennyi ideje működik, de a győri Széchenyi István Egyetem SZEnergy Team nem most kezdte. Tíz éve rendszeresen részt vesznek a Shell Eco-marathon Europe versenyén, amely a világ legnagyobb üzemanyag-takarékossági versenye. Minden évben több mint kétszáz − különböző országokból érkező − főiskolai-egyetemi csapat tervez és készít saját versenyautót. A győri csapat az idei londoni versenyen is az első tízben végzett.

Különleges járműveket terveznek

Pusztai Zoltán, a csapat vezetője munkájukról azt mondja, a cél, hogy minden évben egy olyan versenyautót építsenek, fejlesszenek erre a versenyre, amellyel minél jobb eredményt érhetnek el. Már nyáron elkezdik a fejlesztéseket, „a következő évben egy új autóval szeretnénk a rajthoz állni, amely a terveink szerint autonóm funkciókkal is rendelkezni fog”, vagyis a következő cél egy önvezető autó megépítése. Nem spórolnak az idővel és az energiával: előfordul, hogy a 10-12 fős csapat napi nyolc órát dolgozik a versenyidőszak előtt.

A kezdeményezéssel mindenki nyer: a hallgatók, az egyetem és az ipar is. A csapat ugyanis olyan leendő mérnököket ad az autóiparnak, akik nagyon könnyen be tudnak majd kapcsolódni az autóipari fejlesztésekbe, hiszen már foglalkoztak kutató- és fejlesztőmunkákkal. „Olyan kérdésekkel foglalkozunk, amelyek körül az ipar is mozog, az egyetemeken ilyet nem tanítanak. Pedig a holland, német, francia egyetemeken ez teljesen bevált módszer már” – magyarázza a csapatvezető.

Mi az az űrsörözés?

„Pókként próbálunk hálókat szőni mindenfelé” − mondja Gyenge Ákos, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Kozmosz Körének vezetője arról, mivel foglalkoznak az egyetemen zajló űrkutatási projekteket összehangoló csoport tagjai. Több feladatuk van: igyekeznek az aktuális projektekről minél több információt eljuttatni a hallgatókhoz, „ezen felül persze az is a célunk, hogy elinduljanak saját kozmoszos kutatásaink, de mivel még csak egyéves a kör, nagyon gyerekcipőben járunk”. Tavaly például nekifogtak a modellrakéta-építésnek, de szeretnének csinálni egy vákuumkamrát is − ahogy Gyenge Ákos fogalmaz: hobbibarkácsolás jelleggel −, amellyel az űrbéli környezetet szimulálnák.

Az űrkutatás iránt érdeklődő hallgatók körének legnépszerűbb programja az „űrsörözés”, amelynek az időpontjait a SpaceX űrkutatási vállalat rakétaindításaihoz igazítják. Néhány korsó sör és egymás társaságában kivetítőn nézik végig a rakétaindítást. „Tavaly, amikor a Falcon Heavy rakéta indítása volt, körülbelül százan eljöttek a Műegyetem hallgatói közül” – mondja Gyenge Ákos. Persze nem ez az egyetlen közös program: előadásokat szerveznek, konferenciákra járnak, a Kozmosz Kör tagjai ott voltak például az Európai Űrügynökség BME-s konferenciáján is, sőt kapcsolatban állnak űrkutatással foglalkozó magyar szervezetekkel is, akikhez gyakornokokat is küldenek. 

Publikálni és programozni

„A kémikust az ember úgy képzeli el, hogy laborban dolgozik, kémcsövekkel és lombikokkal végez kísérleteket. Mára eljutott odáig a kémia, hogy a számítógép kísérleti eszközként van jelen: mint egy mozifilmet, úgy tudjuk végignézni, hogyan mennek végbe a kémiai reakciók” – így dolgozik a Szegedi Tudományegyetem Elméleti Reakciódinamika Kutatócsoportja is, mondta Dr. Czakó Gábor, a csoport vezetője. Nemcsak alkalmazzák az elméleti kémiát, az ehhez kapcsolódó módszereket is fejlesztik, saját szoftvereket írnak, és később ezeket használják munkájuk során. „Például a szénhidrogének reakcióit vizsgáljuk különböző atomokkal, valamint helyettesítéses reakciókkal is foglalkozunk. Vizsgálunk kis biomolekulákat is, például az aminosavak dinamikáját, ez most egy új irány a csoportban” – tette hozzá a csoportvezető.

"Előfordult, hogy annyian jelentkeztek, hogy meg kellett duplázni a tanfolyamok számát"

"Nálunk az a cél, hogy ne kelljen háromszor meggondolni, hogy belevág-e az ember, hanem bárki elkezdhessen programozni, aki kacsintgat ilyen irányba. Sok iskolában alapfeltétel, hogy angolul kell tudni, nálunk kifejezett koncepció volt, hogy erre ne legyen szükség" - mondta el az eduline-nak Rudolf Ádám, a BeCube alapítója.

A kutatócsoport három éve jött létre, azóta már több mint tíz állandó munkatárssal működik, akik önállóan, illetve közösen is több futó projekten dolgoznak. Rendszeresen publikálnak rangos nemzetközi folyóiratokban, mint például a Nature és Science lapcsalád újságaiban. „Ezek a cikkek általában nagy figyelmet kapnak a hazai vagy nemzetközi médiában, sőt más kutatók munkáját is inspirálják” – mondja Dr. Czakó Gábor, hozzátéve: „egyik BSc-s hallgatómmal itt, Szegeden leadtuk a szakdolgozatot, rá néhány hétre már meg is jelent ebből a munkából egy cikk egy nemzetközi folyóiratban”. De nem ez volt az egyedüli alkalom: azon dolgoznak, hogy olyan színvonalú szakdolgozatok készüljenek, amelyek eredményei némi plusz munkával egy nemzetközi tudományos lapban is megállják a helyüket. A kutatócsoportban azonban nemcsak a hallgatók publikációs listája bővülhet. „Programozni például a vegyész csoporttagok közül is mindenki megtanul, ez egy jó mellékterméke a kutatómunkánknak” – mondta Dr. Papp Dóra, a kutatócsoport tagja.

A cikk a HVG Campus Plusz 2019 kiadványban jelent meg.