Réthelyi hangsúlyozta, hogy a válsághelyzetet kezelő, a jövőt szolgáló döntésnek kell születni. A miniszter arról nem beszélt, a költségtérítéseseket is érinti-e a diplomásadó, akik már egyszer fizettek a képzésükért, illetve mi lesz azokkal, akik diplomájukkal oklevelet nem igénylő munkakörben tudnak csak elhelyezkedni. A Magyar-Bálint féle eredeti koncepció lényege az volt, hogy az egyetem elvégzése után a hallgató részletekben megtéríti az államnak a képzési költségeit. A visszafizetés mértéke és ideje attól függött volna, kit mennyiért képeztek, és mekkora keresetre tett szer a diplomájával. Bizonyos jövedelemhatár alatt nem kellett volna fizetni.

A diplomásadó bevezetésének terve időről időre felmerül, de az ötlet eddig mindig elbukott. Korábban a Fidesz is ellene érvelt. Az ellenzők azt hangsúlyozták, hogy ez az adó igazságtalan, mert a bankvezető is fizet és a pedagógus is, a diplomások ráadásul megtérítik képzésük költségeit azzal, hogy adófizető polgárrá válnak. És mivel a diplomával magasabb jövedelemre lehet szert tenni, így az adófizetéssel a közös kasszához is nagyobb mértékben járulnak hozzá az oklevéllel rendelkezők.

„Az utólagos tandíjfizetés Európában kevéssé alkalmazott modell, ez inkább Ausztráliában jellemző - mondja a Népszabadságnak Polónyi István, oktatáskutató, hozzátéve, nehéz kitalálni, olyan hallgatói hozzájárulást, ami nem tandíj. A kutató szerint a tandíj minőségi munkára ösztönzi a hallgatót, és arra is hatása van, hogy időben diplomázzon. Réthelyi javaslatáról azt mondja, az utólagosan beszedett hallgatói hozzájárulás csak hosszú idő múlva jelentkezik a költségvetésben, hacsak nem veti ki a kormány adó formájában már akár jövőre. Polónyi szerint szomorú, hogy a készülő felsőoktatási törvénytervezet egy végtelen hosszú ötleteléssé vált, úgy, hogy az ötletek mögött nem sejlik fel a kormány koncepciója arról, mit vár a felsőoktatástól.

eduline