szerző:
Eduline

December eleje óta nem egyeztetett az új felsőoktatási törvény tervezetéről a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciájával az oktatási államtitkárság, pedig a HÖOK új elnöke szerint lenne miről beszélniük. Nagy Dávid szerint a koncepció legújabb változatában szereplő hallgatói képviseleti rendszer „rosszabb, mint az eredeti”, de „nagyobb itt a baj, mint hogy csak képviseleti arányokról kelljen vitatkozni”. Interjú.

Nagy Dávid, a HÖOK új elnöke
©
Január első napjaiban olyan hírek jelentek meg, hogy a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája a hallgatói képviselet arányáról megegyezett az oktatási államtitkársággal. A nyilatkozataikból azonban úgy tűnik, mintha mégsem erről lenne szó. Mi az igazság?


December 9-én találkoztunk Hoffmann Rózsa államtitkár asszonnyal és Dux László helyettes államtitkárral. Még az egyeztetés előtt benyújtottunk egy 37 oldalas állásfoglalást a törvénykoncepcióról, erről kezdtünk el tárgyalni. Az álláspontok csak nagyon kis mértékben közeledtek, gyakorlatilag csak abban értettünk egyet, amiben korábban is. Voltak érdekes részei a beszélgetésnek, például ötletként felmerült, hogy szervezeti egységenként delegáljunk hallgatókat az egyetemek, főiskolák szenátusába, de ez semmiképpen sem hivatalos javaslattétel volt a részünkről. A törvénykoncepció január 4-i változatában ezzel szemben már tényként szerepel, hogy karonként egy hallgató vehet részt a testület munkájában. Ez a szabályozás a nagy intézményeknél még elfogadható, ott pár konkrét esetet megvizsgálva 17-21 százalék lenne így a hallgatói részvétel, de például a kis főiskolákon, ahol csak egy kar van, ellehetetlenül a helyzet. Valószínűleg azt gondolja az államtitkárság, hogy ennek most mindenki örül, végre megnyugtatták a hallgatókat. Pedig ha valaki utánaszámol, látni fogja, hogy ez a rendszer sok esetben még rosszabb, mint az egyébként szintén elfogadhatatlan eredeti.

Azóta egyeztettek az államtitkársággal?

Nem. Amikor december 9-én rákérdeztünk arra, hogy mikor tárgyalhatunk újra, egyértelműen azt a választ kaptuk, hogy Hoffmann Rózsával és Dux László helyettes államtitkárral így, ebben a formában már nem fogunk találkozni, majd talán az alacsonyabb szintű jogszabályokkal kapcsolatban lesz lehetőségünk konzultációra. Huszonhárom alacsonyabb szintű jogszabályt szeretnének a felsőoktatási törvény koncepciójához társítani. Mi már ősszel azt mondtuk, hogy a kerettörvény jelleget csak akkor tudjuk elfogadni, ha az alacsonyabb szintű jogszabályok a törvénnyel egy időben megszületnek. Erre nagyon kevés esélyt látok, tehát az új felsőoktatási koncepció kerettörvény jellegét sem tudjuk támogatni. Azt kérjük, hogy egy normál, részletes törvény szülessen, sőt szerintem egyenesen azt fogjuk kérni, hogy az egészet vonják vissza átgondolásra, mert a szöveg ebben a formában már-már vitára alkalmatlan, egy elsietett anyag.

A már említett, január 4-i szöveg olvasása közben mégis az az ember benyomása, mintha a HÖOK a felsőoktatási törvénykoncepció jelentős részével egyetértene.


Az államtitkárság azt állítja, hogy mindenki támogatja az elképzeléseiket. Sajnos ezt alaposan félreértették, és nem csak a HÖOK részéről érkeztek ilyen észrevételek. Nem, mi nem támogatjuk ezt a javaslatot.

A törvénytervezet új változatában a novemberi verzióval ellentétben már szerepel a vizsgalehetőségek számának korlátozása. Ezzel a módosítással elégedettek?

Nem akartuk elhinni, hogy mit olvasunk. A január 4-i verzióban az áll, hogy a második alkalommal a hallgató akár másik oktatónál is vizsgázhat. Sőt – ha kéri – negyedik alkalommal független bizottság előtt, akár másik intézményben adhat számot tudásukról. Elképzelni sem tudom, milyen hatásai lennének az ebből kibontakozó „vizsgaturizmusnak”.

Önök azt javasolták, hogy a sikertelen vizsgaalkalmak száma helyett inkább a félévente megszerzett kreditek száma alapján dönthessék el az egyetemek és főiskolák, hogy ki nem folytathatja tanulmányait az adott szakon. Ezt a javaslatot elfogadta az államtitkárság?


Ezt – nem megfelelő részletességgel – beépítették a koncepcióba, de ugyanúgy meghagyták a vizsgaalkalmak számának korlátozását is. Egyébként államtitkár asszony december 16-án úgy nyilatkozott, hogy rosszindulatú pletyka, hogy akit tanulmányi okok miatt bocsátanak el, az nem felvételizhet újra. Ezzel szemben a január 4-i keltezésű anyagban szó szerint az szerepel, hogy akit elbocsátanak, az egyik felsőoktatási intézmény azonos szakára sem adhatja be a jelentkezését. Úgyhogy itt nagyobb a baj, mint hogy csak a hallgatói képviseleti százalékokon kelljen vitatkozni.

"Vizsgaturizmus" alakulhat ki az egyetemeken?
©

Decemberben bejelentette, hogy hallgatói demonstrációt szerveznek március 16-ra, de csak akkor vonulnak utcára, ha feburárig nem kapnak megnyugtató híreket arról, hogy a hallgatói jogok biztonságban vannak. A törvénykoncepció valószínűleg már január végén a kormány elé kerül, tehát további egyeztetésekre nem számíthatnak. Miben bízik?

Abban bízom, hogy olyan döntéshozók  vannak a kormányban és az országgyűlésben, akik nem egy-két, esetenként egyáltalán nem objektív vélemény alapján akarnak törvénykoncepciót és törvényt alkotni. Most úgy látom, hogy megrekedtek a tárgyalások az oktatási államtitkársággal, és ha velük nem megy, akkor a politikai-döntéshozói hierarchia magasabb fokán kezdeményezünk tárgyalásokat. Az országgyűlés oktatási bizottságának már elküldtük a javaslatainkat, de miniszteri szinten is kezdeményezünk majd találkozókat. 

Az előző év az olaszországi és a nagy-britanniai diáktüntetésektől volt hangos, a hallgatók több alkalommal kirakatokat vertek szét, pályaudvarokat zártak le – mégsem sikerült megakadályozniuk, hogy az ottani kormányzat átalakítsa a felsőoktatást. Mit várnak a március 16-i demonstrációtól?

Leginkább azt, hogy az állampolgárok is felfigyeljenek a problémáinkra. Franciaországban, Angliában és Görögországban egyébként húsz százaléknál alacsonyabb a hallgatói képviselet az intézmények vezetésében, ezért a hallgatók a véleményüket úgy adják mindenki tudtára, hogy autókat gyújtanak fel, főutcákat foglalnak el. Én magánemberként is tartok attól, hogy ha most elveszítjük azt a jogot, hogy tárgyalóasztalnál beszélhessük meg a problémákat, öt-hat-nyolc éven belül Magyarországon is odáig fajulhat a helyzet, hogy a fiatalok érdekérvényesítése ilyen eszközökkel valósul majd meg.

Mekkora demonstrációra számítanak? Mennyire vannak felpaprikázva az egyetemisták és főiskolások?

Maga a kezdeményezés intézményi szintről jött, a hallgatók már 2010 utolsó heteiben demonstráltak volna. A nagy, szervezett demonstráció Budapesten lesz, de elképzelhető, hogy ezzel egy időben a vidéki városokban is lesznek megmozdulások. Sőt, szerintem a vidéki nagyvárosokban már előtte is várhatóak tüntetések. Február 18-án lesz egy nemzetközi hallgatói képviselői találkozó, és már most többen jelezték, hogy nagyon szívesen mellénk állnak. A V4-országokból is kaptunk olyan ígéreteket, hogy az ottani hallgatók is csatlakoznak hozzánk. Így akár nemzetközivé is válhat a demonstráció, nyilván nem tömegesen. A külföldi hallgatók is azt látják, hogy a jogok megnyirbálása a tandíjhoz vezető első, de inkább harmadik lépés is lehet. Ha nincs annyi jogod, nem tudsz beleszólni a vitákba, könnyebben vezetik be a tandíjat is. Magyarországon most nyilván nem erről van szó, de hosszú távon ez sem elképzelhetetlen.

Visszakanyarodva a döntéshozókra: Hoffmann Rózsa és Pokorni Zoltán az elmúlt hónapokban többször is egymásnak feszült, a vita oka az új felsőoktatási törvény volt. Pokorni Zoltán személye és ez a vita segíthet abban, hogy a HÖOK által kezdeményezett változtatások bekerüljenek a szövegbe?


Úgy gondolom, hogy az országgyűlés oktatási és tudományos bizottsága sokkal átfogóbb és pontosabb képpel rendelkezik a felsőoktatásról és az oktatás egészéről, mint az államtitkárság.

Szabó Fruzsina
eduline