szerző:
Eduline

A hallgatói juttatások rendszere mostanra igazságosabb lett – állítják a diákönkormányzatok vezetői. Kiemelkedő teljesítménnyel már jól lehet keresni az egyetemeken, ám a megélhetéshez a legtöbb esetben az ösztöndíjak mellett elkel a szülői segítség is.

©

Félévenként 3300 eurót fizet a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem nemzetközi előkészítőjén egy amerikai fiatalember. Mivel nem az Európai Unió területéről jött, ő ezért a pénzért még a könyvtárat sem használhatja, a könyvtáros legalábbis ezzel zavarta el csoporttársaival együtt. Később ki is derült, hogy újabb fizetség leszurkolása után már beiratkozhat a könyvtárba. Nyelvet – leginkább magyart – is tanulna, ha már benne van a tandíjában, de órarendje miatt ez nem jön össze. Az amerikai diák úgy érzi, neki jószerével csak kötelezettsége van, méghozzá leginkább az, hogy időben fizessen.

Hasonlóan érezhetik a felsőoktatásban költségtérítéses képzési formában tanulók is, hogy nekik nem jár semmi. Az állami támogatások túlnyomó többségét ugyanis csak az államilag támogatott képzésben részt vevők kaphatják. Szociális helyzetre tekintettel kedvezményeket azért a költségtérítésesek is kaphatnak: például részletfizetés vagy halasztott fizetés lehetőségét, vagy akár a költségtérítés alóli mentesítést is. A költségtérítéses képzésből ma már ki is lehet törni, a jó tanulóknak a jogszabályok lehetőséget adnak az államilag támogatott képzésbe kerülésre.

A hallgatói juttatásokról szóló kormányrendelet lehetővé teszi ugyan, hogy sport-, művészeti vagy akár rektori ösztöndíjat kaphasson az is, aki fizet a tanulásért, de érdemben ez sem változtat majd a jelenlegi helyzeten. „Nem véletlenül, hiszen nem volt elég a tudásuk ahhoz, hogy államilag támogatott képzésre vegyék fel őket” – indokolta a HVG-nek a költségtérítésesek megkülönböztetését Maszlavér Gábor, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem hallgatói önkormányzatának elnöke, a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája (HÖOK) juttatási ügyekért felelős alelnöke. A költségtérítésesek aránya a 2004/2005-ös tanév óta egyébként folyamatosan csökken. Az idei tanév adatait csak novemberre ígérik, a pár éve még a hallgatók valamivel több mint felét alkotó költségtérítésesek tavaly már csak a 381 ezer felsőoktatási hallgató 44 százalékát tették ki.

A többség, az állami támogatásban részesülők viszont örülhetnek annak, hogy a hallgatói juttatások még 2007-ben megváltoztatott rendszere – a megkérdezett hallgatói érdekképviselők szerint – mostanra tényleg igazságosabb lett. A módosítások nyomán már senkinek sem jár automatikusan támogatás, és a pontrendszeres értékelésnek köszönhetően egyénileg lehet mérlegelni az ügyeket. Így már nem fogy el idő előtt a pénz sem – mondták a hallgatói érdekképviseleteknél.

A jelenlegi rendszerben már megéri hajtani. „Ha valaki minden tárgyból ötös, tudományos diákköri konferencián is szerzett első helyet, emellett szakmai folyóiratokban publikál, vagy demonstrátorként dolgozik az egyetemen, felsőfokú nyelvvizsgája is van, ráadásul még országos helyezett valamelyik sportágban, akár havi 200 ezer forintot is kaphat – mondott egy extrém példát Maszlavér, hozzátéve, a szóban forgó hallgató ebben az esetben csak aludni járna haza, és azt sem túl gyakran. Aki viszont nem zseni, „csupán” jó tanuló és sikeres sportoló, esetenként az is megkereshet ösztöndíjakkal akár 100 ezer forintot is, 60-70 ezer forintot pedig a diákönkormányzati vezetők elmondása szerint sokan össze tudnak lapátolni.

©

Annak, aki államilag támogatott képzésre jár, nem csupán teljesítményi, hanem szociális alapon is járhat támogatás. Az első tanév első félévében tanulmányi ösztöndíj helyett, még a hallgatói normatíva 50 százalékára (az idén 59 500 forint) rúgó  egyszeri támogatást kaphatnak a rászoruló hallgatók. Rendszeres szociális támogatásként (ami havi minimum 6 ezer, maximum 30 ezer forint lehet) átlagosan 15–17 ezer forintot Maszlavér becslése szerint a hallgatók 25 százaléka kap. Az összeg azonban a képzési területtől is függ: a gazdasági karokon jobb anyagi helyzetű családok gyerekei tanulnak, a műszakin kevésbé tehetősekéi, és a bölcsészkarokon van a legtöbb rászoruló. Emellett valamilyen, a hallgató életében hirtelen bekövetkezett negatív változás ellensúlyozására lehet egy alkalommal rendkívüli szociális támogatást is kapni. Szociális rászorultság alapján – költségtérítésesként is – lehet pályázni a Demján Sándor Alapítvány havi 20 ezer forintos támogatására.

Az államilag támogatott hallgatók maximum fele az első tanév második félévétől kaphat tanulmányi ösztöndíjat, ami minimum a hallgatói normatíva 5 százaléka, vagyis 2009-ben 5900 forint. Az országos átlag 12 ezer forint – mondta Maszlavér, hozzátéve, a BME-n kiosztottak már 60 ezer forintos havi apanázst is. A kiemelkedő tanulmányi eredmény mellett szakmai és tudományos téren is jól teljesítő hallgatók kaphatják meg a köztársasági ösztöndíjat, amire minimum két lezárt félév és 55 megszerzett kreditpont után pályázhatnak. A havi 34 ezer forintos támogatást minden állami felsőoktatási intézményben megkapja legalább egy hallgató. Mindezek mellett sok intézményben tudományos vagy sporteredmények alapján is lehet ösztöndíjat nyerni, de ezek összesen csak a hallgatók kevesebb mint 1 százalékát érintik. Debrecenben a kiemelkedő tudományos és sporteredmény legkevesebb 5 ezer, legfeljebb 25 ezer forintot ér, a BME-n akár 70 ezer forint is lehet az intézményi ösztöndíj.

Arról egyébként, hogy hol, hogyan és mennyiből él egy egyetemista, nem készült felmérés. Kőrösparti Péter, a Debreceni Egyetem hallgatói önkormányzatának elnöke, a HÖOK gazdasági ügyekért felelős alelnöke szerint legkevesebb 60–70 ezer forintra van szüksége egy hallgatónak ahhoz, hogy aludjon, egyen és még haza is tudjon utazni. Egy korábbi felmérésük szerint ebből alkalmanként átlagosan 700-800 forintból kihozható a buli is.

Debrecenben a hallgatók 80 százaléka tud kollégiumban lakni, igaz, nem egyforma minőségűben. Országosan ez az arány 60 százalékos, és átlagosan 15-16 ezer forintba kerül a szoba. Havi 23 ezer forintért viszont már egyágyas szoba jár, saját fürdővel és konyhával. Kőrösparti szerint 10 ezer forint alatt már nemigen találni koleszt. Bár még mindig rengeteg a lerobbant kollégiumi épület, a szobák komfortosabbak lettek, és már nem hat–nyolc ágyasak. Ezzel párhuzamosan viszont a kollégiumi kulturális élet is megfakult – mondott példát a fejlődés árnyoldalára a hallgatói érdek-képviseleti vezető. Maszlavér úgy számol, Budapesten legkevesebb 70 ezer forint kell egy egyetemista megélhetésére, amibe egy kollégiumi szoba, nagyon szerény életvitel és havi egy hazaút fér bele, de buli már nem. Például egy Vas megyei hallgatónak egyetlen oda-vissza út 6 ezer forintjába kerül, ha a fővárosban tanul. Ingatlanforgalmazók becslése szerint Budapesten átlagosan 55–80 ezer, míg a vidéki városokban 35–60 ezer forintért lehet lakást bérelni, amit persze több diák együtt is megtehet, s akkor megoszlanak a költségek.

„Úgy terveztem, dolgozni fogok az egyetem alatt, de ebben nagyon tévedtem” – mondta a HVG-nek egy elsőéves joghallgató, aki Szegedről költözött a fővárosba. A heti 31 órája mellett ugyanis nincs ideje munkát vállalni. Saját keresmény híján ő édesanyja havi 50 ezer forintos támogatásából jön ki, ahogy mondja, elég jól, mivel lakhatása megoldott. A HVG által megkérdezett hallgatói önkormányzati vezetők úgy vélik, a hallgatók 50–70 százalékának a szülei jelentik a legjelentősebb bevételi forrást.

Azt, hogy hány hallgató dolgozik az egyetemi évei alatt, még csak megbecsülni sem tudják a hallgatói önkormányzatok. „Sok diák nem mondja meg, hogy mit és hol dolgozik, a foglalkoztatásuk gyakran nem legális” – indokolta alulinformáltságukat Kőrösparti, hozzátéve, a hozzájuk eljutó információk azt mutatják, hogy többnyire diákmunkásként, nem leendő szakmájukban dolgoznak az egyetemisták. A munkavégzés szempontjából az informatikushallgatók vannak a legjobb helyzetben. „A tehetségesekre már korán lecsapnak a cégek” – mondta Kőrösparti, s Debrecenben gondot is okoz, hogy az informatikushallgatók a tanulás rovására dolgoznak. A szociálisan nehéz helyzetben lévők pedig általában eleve kénytelenek dolgozni ahhoz, hogy felsőfokú tanulmányokat folytassanak. A hallgatói mentorprogramot felügyelő Szűcs Gabriella tapasztalatai alapján úgy véli, a programban részt vevő, négyszáz mentor által patronált 1500 rászoruló hallgató többsége a szociális támogatások mellett munkát is vállal.


Pálmai Erika

HVG