A római korból származó feljegyzések már olyan úthálózatról és közlekedésről tanúskodnak, ahol valamilyen szabályokat már célszerű volt alkotni, ne mindenki arra menjen, amerre éppen néz. Ők a bal oldalt határozták meg, mely hagyományt a beáradó germán törzsek sem írtak felül, sőt, egészen a középkorig fennmaradt - írja az Index. A XIV. századból olyan pápai dekrétum is fennmaradt, amely a Rómába igyekvő zarándokoknak a bal oldalt írta elő az előrehaladásra.

A portál feleleveníti azt a történelmi vélekedést, hogy a szabálynak önvédelmi okai voltak: az emberek többsége jobbkezes volt - sőt, a balkezességet rendellenességnek tekintették -, emiatt a kardot hatékonyabban tudta előrántani, ha szemből ellenséggel találkozott.

Először Amerikában váltottak az út jobboldalára a XVIII. században, mert ekkor még nem volt bak a nagyobb szekereken és kocsikon, így a "sofőr" a bal oldali ló hátán ült, hogy jobb kézzel használhassa az irányításhoz az ostort. Innen viszont nehéz volt belátni az utat és jól irányítani a járműveket, ezért fokozatosan áttértek a praktikusság miatt a jobboldali közlekedésre, melyet 1792-ben iktattak törvénybe.

Európában először a franciák vették át a megoldást, a napóleoni időkben az összes meghódított területen elterjesztették - másképp, kötelezővé tették - a jobboldali közlekedést, amit a németek is átvettek. A XX. század fordulójára nagyjából mindenhol a kontinensen a jobboldal vált a megszokottá.

Magyarországon sokáig nem volt egyértelmű a szabályozás, bár többnyire a baloldalon haladtak a XX: század elején, az importált gépkocsik megjelenését követően - ahol a sofőr helye a baloldalon volt - egyértelművé tette, hogy a jobboldalra kell váltani a járművekkel. Végül 1941-ben iktatták törvénybe.