A The Guradian újságírója, Danny Scott egykor ifi labdarúgóként tartott egy mérkőzésre Edinburghból Londonba, az útra vitt magával egy könyvet is, ám mikor elővette a buszon, a társai és az edzője is kinevette, hogy mit csinál - vissza is tette a könyvet a táskájába. Évekkel később ezért annak járt utána, hogy az olvasás mennyire fér össze az élsporttal, milyen hatással van a játékosok teljesítményére, illetve része-e a szépirodalom olvasása a futballakadémiáknak.

Scott írásában úgy véli, hogy ideje leszámolni a sztereotípiával, hogy aki sportol, az nem lehet könyvmoly is egyben. Ráadásul a tapasztalatok arra mutatnak, hogy az olvasó sportolók, kiváltképp az élsportolók körében meghatározó, hogy képes-e valaki megőrizni a hidegvérét a kiélezett szituációkban, ebben pedig az olvasásnak nagy szerepe van.

Senki ne gondolja ugyanis, hogy nem fárasztó agymunkáról van szó egy mérkőzésen: 90 percen keresztül kell a körülötted keringő 19 különböző karakterű másik játékos mozgása alapján döntéseket hoznod, betartani a taktikát. A koncentráció és a türelem fejlesztésére kiváló az olvasás, ráadásul a kreativitás számára is előnyös lehet, amit egy jó fantasy remekül tud fejleszteni.

A fejeddel játszod a futballt, a lábad csak azért van, hogy ebben segítsen.

- idézi a közelmúltban elhunyt Johan Cruyff szavait Scott. Tudományosan bebizonyított tény, hogy olvasással gyorsítani lehet a gondolkodásunkat, fejleszteni a problémamegoldó készségünket. Az empátiára való készségünket is fejleszti, így könnyebben el tudjuk képzelni, hogy mit szeretne tőlünk a csapattársunk, valamint azt is, hogy mit akarhat az ellenfél.

Danny Scott összegyűjtötte néhány sportoló kedvencét is, így kiderült, hogy Frank Lampard kedvenc könyvei között van gyerekkorából Dawid Williams Awful Auntie, valamint felnőtt korából Andrew Marr A history of modern britain írása. A QPR játékosának, Joey Bartonnak a kedvencei között Jez Alborough klasszikusa, a Some Dogs Do, komolyabb időszakából pedig Platón Az állam című írása.