„Jól néz ki az önéletrajzban, és munkahelygaranciát jelent” – mondja a 28 éves David Niemeyer, aki 19 évesen kezdte el banki marketinges képzését a vállalati és üzemgazdaságtan területén. David akkor egy évvel érettségi előtt állt, és a német Postbankhoz jelentkezett: a helyi fiók hat képzési helyére 1400-an jelentkeztek. Annyiban különbözött ez a lehetőség a hagyományos duális szakképzéstől, hogy a bank nem egy állami iskolával, hanem egy magánintézménnyel működött együtt.

David tanrendjében háromhavonta váltakoztak az elméleti és gyakorlati blokkok. A Postbanknál töltött gyakorlati idő alatt a bankfiókban zajló összes munkafolyamattal megismertették. „Nem kávét főztünk vagy fénymásoltunk, hanem valódi banki munkát végeztük. Én például egy nagyon érdekes projektet vihettem végig. Emellett sokat jelentett, hogy az elméleti órákat is olyanok tartották, akik az ágazat gyakorlati oldalát is jól ismerték. Volt olyan tanárom, aki a Deutsche Bank londoni irodájában dolgozott vagyonkezelőként, így tudta, mire lesz szükségünk” – mondja.

Niemeyer mindenkinek ajánlja a duális képzést, akit elsősorban nem a tudományos munka, hanem a gyakorlat érdekel. Bár ő később mégis úgy döntött, nem marad a banki szektorban, helyette továbbtanul, nem tekinti feleslegesnek a képzésben eltöltött három évet. „Aki sikeresen elvégzett egy duális szakképzést, az már biztosan nem marad munka nélkül” – véli Niemeyer, akinek a képesítés biztonságérzetet ad: ha egyetemi diplomájával nem találna állást, bármikor visszamehet a bankba dolgozni.

A német mintára épülő duális szakképzéstől Európa-szerte, sőt a tengerentúlon is a fiatalok munkanélküliségének csökkentését várják. A probléma megoldásán dolgozó uniós csúcstalálkozók egyik kötelező konklúziója minden alkalommal az, hogy a német „exportslágerként” is emlegetett duális szakképzés kialakításán kell dolgozni, főleg az oyan tagállamokban, mint Görögország, Portugália és Spanyolország, ahol a fiatalkorúak munkanélkülisége az „elveszett nemzedék” rémképét vetíti előre. De miből is áll a német csodarecept, és valóban beválik-e a munkanélküliség csökkentésében?

Ellesik a szakmát

Akár érettségi nélkül is lehet jelentkezni a több mint 500 000 duális szakképzési helyre Németországban, a jelöltnek csak azt kell tudnia, milyen területen szeretne szakmát tanulni. Ha például vendéglátásban képezné magát, keresnie kell egy olyan éttermet vagy szállodát, ahol felajánlanak az érdeklődésének megfelelő képzési helyet. Miután a munkáltató aláírt egy befogadó nyilatkozatot, a tanuló követheti az iskola és gyakorlati hely által megszabott menetrendet: három éven át heti 3-4 napot a munkahelyen kell tölteni, a maradék 1-2 napot pedig elméleti oktatással. Az órarend minden esetben kötött, a gyakorlati képzésben töltött napokért pedig jár fizetés is (természetesen kevesebb pénz, mint a képzett munkaerőnek), ami sokak számára fontos kezdeti motivációt jelent. Akit ugyanis felvesznek valamilyen duális szakképzésre, bízhat benne, hogy a következő években biztos munkahelye lesz az oktatással párhuzamosan, és már a képzés ideje alatt is fenn tudja tartani magát.

A duális oktatás erőssége azonban leginkább az, hogy piacképes szakmai tudást nyújt, amivel rögtön el lehet helyezkedni. Eladók, kereskedelmi szakemberek, fogorvosi asszisztensek, fodrászok, biztosítási tanácsadók, autószerelők, webfejlesztők – csak néhány szakember azok közül, akik az elméleti és gyakorlati órák kombinálásával szereztek képesítést, és zökkenőmentesen találták meg helyüket a munkaerőpiacon. Úgy tanulnak szakmát, hogy három éven át figyelhetik mestereiket, és közben egy-egy munkahelyen belül minden feladatkört megismerhetnek.

Az elméleti oktatás részeként nemcsak a szakmához kötődő tárgyakat tanulják, hanem németet, idegen nyelvet, alapvető politikai ismereteket, hit- vagy erkölcstant, de van testnevelésórájuk is. A hároméves képzés végén az iparkamara által elismert vizsgát teszik le, a végzettek nagy részét a cégek általában azonnal alkalmazzák.

A banki marketinges képzést végzett Niemeyer szerint egyedülálló előnyt jelent a duális képzésben az, hogy a tanulók az üzemekben töltött idő alatt nemcsak a különböző munkafolyamatokat sajátítják el, hanem belülről is megismerik az adott céget. A képzési idő alatt kialakítják kapcsolati rendszerüket a munkahelyen, miközben mindig van kihez fordulniuk tanácsért. Mivel a befogadó cég sok időt és pénzt áldoz a tanulók képzésére, érdekében áll, hogy az általa kiképzett szakembereket később is alkalmazza. „Emiatt a duális szakképzésben részt vevőknek jóval nagyobb előnyük van a cégnél, mint a külső jelentkezőknek. Akik velem együtt kezdtek, és megmaradtak a szakmánál, azok huszonévesen már olyan pozíciókat töltöttek be egy-egy cégen belül, amire mások csak harminc fölött számíthatnak” - mondja Niemeyer.

Németországban a duális szakképzésre jelentkezők átlagéletkora 20 éves. A legnépszerűbb szakmák közé 2013-ban a kereskedelmi foglalkozások tartoztak, de sokan jelentkeztek autószerelőnek, szakácsnak, egészségügyi vagy szállodai szakalkalmazottnak, fodrásznak, banki dolgozónak és ipari műszerésznek is. A duális rendszerben nemcsak azoknak van helye, akik az első szakmájukat sajátítják el: meglévő munkahelyük mellett is továbbképezhetik vagy átképezhetik magukat.

Bár a szakértők és a gazdasági szereplők egyaránt dicsérik a duális képzést, a csökkenő jelentkezői létszám és a több tízezer betöltetlen hely arról árulkodik, hogy van min változtatni. Jelenleg a 350 – államilag elismert – szakirány közül a jelentkezők nagy része a legnépszerűbb húsz szakma valamelyikét választja, míg például cipészt, rendszerinformatikust vagy mezőgazdasági laboránst csak nagy nehezen találnak a cégek. Érdekes módon a jelöltek számára nem az új foglalkozások, hanem a bevált, hagyományosnak nevezhető szakmák tűnnek vonzóbbnak. A betöltetlen helyek magas száma nemcsak bizonyos szakmák csökkenő népszerűségével magyarázható, hanem a demográfiai változással is: nincs elég fiatal, ez pedig egyre több ágazatban okoz munkaerőhiányt. Ráadásul a duális képzésnek a főiskolák és az egyetemek állandó konkurenciát jelentenek.

A német duális rendszerre is ráfér a megújítás: a legnagyobb német szakszervezet, a DGB adatai szerint 270 ezren várnak képzési helyre, miközben 70 ezer betöltetlen hely is volt – csak éppen nem a legnépszerűbb szakmai területeken. A németországi 20 és 29 évesek közöttiek 15 százaléka, 1,4 millióan nem rendelkeznek képzettséggel. Ront a helyzeten, hogy csökken azoknak az üzemeknek a száma, akik folyamatosan vállalják a szakmai képzést: jelenleg a német cégek 21,7 százaléka vállal szerepet a duális képzésben.

A német "slágertermék"

A német duális szakképzésre a fiatalkori munkanélküliség csökkentésének leghatékonyabb eszközeként tekintenek az uniós tagországok, de a legtöbb helyen – a német intézményekkel aláírt együttműködési szándéknyilatkozatokon kívül – nem sok minden történt. A DGB már jelezte, hogy a duális szakképzés közép- és hosszútávon hoz majd eredményeket, viszont tévedés lenne azt hinni, hogy a német modellt változtatás nélkül kellene átvenni: minden országnak saját oktatási, gazdasági adottságai és elképzelései alapján kell alakítania a képzési modellt.

Ebben Tibor Adlernek, a németországi Szövetségi Szakképzési Intézet (BIBB) egykori igazgatójának több mint harmincéves tapasztalata van. Ő nemcsak a német duális szakképzés modernizációjának folyamatában vett részt, de ismeri a magyar helyzetet is, 2000 és 2006 között ugyanis Németország budapesti nagykövetségének tudományos ügyekkel, környezetvédelmi politikával és szakképzéssel foglalkozó főtanácsosa volt. Adler szerint a némethez hasonló, gyakorlatorientált szakképzés már létezik Magyarországon, „nem átvenni, hanem modernizálni kell ezt a fajta szakképzési rendszert: ez azt jelenti, hogy a szociális partnerek (szakszervezetek, munkáltatói érdekképviseletek, oktatási intézmények) az új gazdasági követelményeknek megfelelően alakítsák ki a vállalatokkal közösen a szakképzést. Magyarországon eddig nem találkoztam oktatási vagy munkáltatói szakértővel az ilyen jellegű egyeztetéseknél” – mondja Adler.

Adler véleménye lényegében megfelel a német szakszervezetek tapasztalatainak: a nagyobb feladat - és egyben a duális szakképzés sikerének feltétele -, hogy az üzemek, a szakiskolák együttműködjenek a szakértőkkel annak érdekében, hogy a képzéseket a jövőbeni piaci keresletnek és gazdasági trendeknek megfelelően dolgozzák ki. Németországban állandóan folyik a képesítések modernizálása.

„Az eredményt láthattam, amikor nemrég a Siemenshez látogattam, ahol tizenévesen magam is elektroműszerész szakképzésben vettem részt. Míg korábban egyetlen nő sem volt, aki ebben az ágazatban tanult, mára a képzésben résztvevők 55–60 százaléka nő, az oktatás pedig nemcsak németül, hanem angolul is folyik, hogy a fiataloknak több esélye legyen a későbbiekben elhelyezkedni. Igaz, hogy egy-egy ágazat modernizálása hosszú folyamat: Németországban például a fémipari szakképzés megújítása 5 évig tartott, de a hosszadalmas egyeztetéseknek meglett az eredménye: sikerült ebben a szakmában egy nagyon jó képzési rendet kidolgozni.”