„A középszintű magyarérettségi műelemző feladatai között korábban is szerepelt már a mese műfajához köthető mű (Tamási Áron: Szerencsés Gyurka), így Balázs Béla meseátirata, a Mosolygó Tündér Ilona meséje műfaji szempontból talán nem  jelentett újdonságot az érettségizők számára. Mivel a feladat első mondata Tündér Ilonára mint „ismert mesehősre” utal, némileg meglepő, hogy a feladat kiemelt szempontja nem az intertextualitás (vagyis a mesének a Gyergyai-féle széphistóriához vagy Vörösmarty Csongor és Tündéjéhez fűződő, szövegközi viszonya) volt, hanem a felnőtt mese sajátosságainak kifejtése, még pontosabban a gyermekmese jellegzetességeitől eltérő cselekménybeli, nyelvi és narrációs („előadásmódbeli”) vonások hangsúlyozása” – mondta az Eduline-nak Dr. Osztroluczky Sarolta, a PPKE BTK Magyar Irodalomtudományi Tanszékének adjunktusa.

Megvannak a középszintű magyarérettségi hivatalos megoldásai.
Az emelt szintű magyarérettségi hivatalos megoldásait is közzétették.

Hozzátette: bár a „gyermekmese” fogalma, vagyis a mese műfajának célközönség felőli meghatározása maga is problémaként merül fel a szakirodalomban, a gyermek és felnőtt befogadók elvárásai közötti különbségeket az elméleti háttértudással nem rendelkező, de gyerekeknek szóló meséket ismerő olvasók is könnyen felismerhették. „Pontosabb lett volna talán, ha a gyermekmese helyett a „népmese” megnevezés szerepel a feladatban, így a modernség világ- és emberképét is tükröző, zseniális mesenovella karakterisztikus jegyei erősebb kontrasztot kaphattak volna” – magyarázta.

„Az összehasonlító műértelmezésben József Attila Fiatal életek indulója és Szabó Lőrinc Szegénynek lenni s fiatalnak című versét, több – igen releváns – szempont alapján vethették össze az érettségizők. A keletkezésük tekintetében is egymáshoz közel álló (az életművek korai szakaszához tartozó) versszövegek gondolati, motivikus és stilisztikai-retorikai jegyeinek összehasonlító vizsgálatát még akkor is nagyon barátságos feladatnak érezhették a diákok, ha e két mű korábban, a szerzők életművének iskolai feldolgozása során nem került szóba” – mondta a középszintű érettségi második szövegalkotási feladatáról, hozzátéve: a személyes és a közösségi megszólalásmód, az egymást követő nemzedékek viszonya, illetve a fiatalok életbe való belépésének lehetősége a két vers esetében valóban jól rokonítható a megadott szempontok alapján, „oly annyira, hogy a József Attila-vers olvasása után a Szabó Lőrinc-vers is csupán egy társadalmi csoport képviselőjének a megszólalásaként hat, s szinte el is sikkad a Vers és valóságban körvonalazódó szerzői intenció, miszerint ebben a versben a költőként való elindulásról és a Babitscsal („régi mesterünkkel”) szembeni, „ki nem mondott ellentétről” is szó van. Mivel a József Attila-vers címében szerepel az „induló” megnevezés, további irodalmi szempontként kínálkozott volna a szövegek műfaji összehasonlítása is”.