A szak, amit a gyerekem kiszemelt, államilag támogatott képzési formában 200 km-re költözött tőle. Ha szó szerint idézném a reakcióját, attól elolvadna a képernyő, és Orbán Viktor harmincméteres körzetét átok sújtotta övezetnek nyilvánítaná a katasztrófavédelem. A pillanatért, mikor dühében zokogva hívott fel, hogy te meg ez a Hoffmann hazavágtátok a négy év kőkemény munkáját, a rengeteg tanulást, és értelmét vesztette az egész, különösen utállak mindkettőtöket. A lányom szavai azóta is itt csörömpölnek a dobhártyámon egy életre kitörölhetetlenül, mint bádoglavór a kockakövön. Nem felejtek és nem bocsátok meg. Amit a gyerekekkel tesztek, azt akkor sem, ha ciklus végére kolbászkerítés üzem lesz minden faluvégen - olvasható a Varánusz blogon.

Pedig számára a helyzet közel nem olyan reménytelen, mint azoknak, akik nem állnak úgy anyagilag, mint én. Neki "csak" abban kellett döntenie, költözik-e az áhított szakért, vagy választ másikat, amit kifizetünk, ha úgy adódik. De hány gyerek álma tört össze vidéken fizetni képtelen szülők nélkül? Hányan ácsingóznak most az egyetemek esetlegesen elinduló ösztöndíjprogramjára várva? A teljes bejegyzést a Varánusz blogon olvashatjátok el.