Halálhírét a család nevében Fliegauf Bence filmrendező erősítette meg a Telexnek. Tarr Béla neve olyan mára mitikus státuszú filmekhez kötődik, mint a Sátántangó és a Werckmeister harmóniák. 2012-ben, A torinói ló elkészítése után visszavonult a játékfilmek készítésétől, de a filmvilágtól nem, készített installációkat különböző művészeti projektek részeként, illetve filmes kurzusokat tartott szerte a világon.

Korai évek és pályakezdés

Tarr Béla 1955-ben született Pécsen, édesapja, idősebb Tarr Béla díszlettervező, édesanyja, Tarr Mari, pedig a Magyar Köztársaság Ezüst Érdemkeresztjével kitüntetett színházi súgó volt. Első játékfilmjét, a Családi tűzfészek című dokumentum-játékfilmet pár évvel érettségi után, mindössze 22 évesen készítette el, ezzel ő lett a legfiatalabb elsőfilmes az addigi magyar filmtörténetben. A Balázs Béla Stúdió keretében forgatott filmben amatőr szereplők mutatták be egy több generációs munkáscsalád mindennapjait, és a forgatás közben került be a Színház- és Filmművészeti Főiskolára.

Első években a társadalmi realizmus dominált filmjeiben: a Szabadgyalog és a Panelkapcsolat a munkásosztály mindennapjait, mobilitását és kilátástalanságát mutatta be, sokszor improvizált párbeszédekkel, a stúdió által biztosított színészi szabadságot kihasználva. A Panelkapcsolat volt Tarr utolsó dokumentarista játékfilmje, az Őszi almanach pedig már intenzívebb, stilizáltabb formanyelvet hozott, színes vizuális világban.

A klasszikus Tarr-stílus kialakulása

A nyolcvanas évek végén Tarr Béla és Hranitzky Ágnes közösen dolgoztak ki azt a stílust, amelyhez leginkább kötődik a neve: hosszú, megszakítás nélküli snittek, minimalista párbeszédek, melankolikus, gyakran apokaliptikus hangulat, és a kilátástalan sorsú karakterek bemutatása. 1988-ban ismerkedett meg Krasznahorkai Lászlóval, akinek művei, így a Kárhozat és a Sátántangó, alapvetően meghatározták Tarr filmnyelvét.

A Sátántangó (1994) monumentális, több mint hétórás alkotás, amely hosszan kitartott, ismétlődő jelenetekkel, kegyetlen humorral és apokaliptikus hangulattal mutatja be, hogyan esik szét egy kis közösség, amikor bedőlnek a messziről jött szélhámosnak. A 2000-es Werckmeister harmóniák a korábbi művekhez képest tömörebb és monumentálisabb volt, fantasztikus képi világgal és erőteljes vizuális ritmussal.

Nemzetközi hírnév és díjak

Tarr Béla világhírét és nemzetközileg pozitív megítélését kétségtelenül bizonyítja, hogy filmjei többször is szerepeltek a legfontosabb fesztiválokon és kritikuslistákon. A Sátántangó és a Werckmeister harmóniák a Sight & Sound tízévente készített, kritikusokból álló szavazásán a világ 250 legjobb filmje közé kerültek: a Sátántangó a 78., a Werckmeister harmóniák a 243. helyet foglalta el.

Tarr Béla több hazai és nemzetközi díjjal is elismerést kapott: Balázs Béla-díj (1983), Kossuth-díj (2003), Magyar Köztársasági Érdemrend középkereszt (2005), Magyar Kultúra Követe (2010), B. Nagy László-díj (2012), az Európai Filmakadémia tiszteletbeli életműdíja (2023), valamint több külföldi kitüntetés, köztük a Konrad Wolf-díj és a francia Művészeti és Irodalmi Rend lovagi fokozata.

A torinói ló és a visszavonulás

2012-ben, A torinói ló elkészítése után Tarr Béla bejelentette, hogy nem készít több játékfilmet. Ettől függetlenül a filmvilágtól nem vonult vissza: installációkat készített, rövidfilmeket forgatott, mentorált fiatal alkotókat, és számos filmes kurzust tartott nemzetközi szinten. Executive producerként részt vett több magyar film, például az Árni és a Minden csillag elkészítésében, illetve a FreeSZFE alapítója és oktatója volt.

Politikai és társadalmi kérdésekben is aktív maradt: bírálta az SZFE átalakítását és a Magyar Filmalapot, részt vett a 2025-ös Pride megnyitóján, és több alkalommal nyilatkozott a magyar filmes élet állapotáról.