Ezekben a szakmákban nagyon magas a pályaelhagyók száma

Nagyon nagy visszaesés történt a fegyveres szerveknél dolgozó munkavállalók számában. Budapesten 20 év alatt az alkalmazottak több mint fele hagyta el a pályát.

A Pénzcentrum több mint 20 évre visszamenőleg, a 2001-es népszámlálás adataitól kezdve egészen 2022-ig megnézte, hogyan változtak az egyes munkaterületeken foglalkoztatottak száma.

Míg pozitív változásként elmondható, hogy országszinten nagyot nőtt a felsőfokú képzettség önálló alkalmazását igénylő foglalkozások száma, addig komoly csökkenés figyelhető meg az iparban és építőiparban, illetve a fegyveres szerveknél dolgozók számában is.

A gépkezelők, összeszerelők és járművezetők tekintetében tapasztalható egy kisebb emelkedés. Budapesten például 2001-ben 39 906 főt számoltak, ami 2022-re 44 ezerre emelkedett. Ezzel ellentétben a mezőgazdasági és erdőgazdálkodási foglalkozások terén nagyobb csökkenés is történt. Azokban a községekben, ahol a leginkább érdekelt a szakma, ott 65 000 főről 53 000 főre esett vissza a foglalkoztatottak száma. Ebben a kategóriában egyedül Budapesten volt kisebb emelkedés, de itt sem nagy mértékben. Míg 2001-ben 3200-an dolgoztak ezekben a munkakörökben. addig 2022-re 4400-an.

Az egyik legdrasztikusabb csökkenés az ipari és építőipari foglalkozásokban zajlott. Míg Budapesten 2001-ben majdnem 93 ezren dolgoztak ezekben a szakmákban, addig ez 2022-re visszaesett 58 ezer főre. Emellett a megyei jogú városokból is eltűnt 36 ezer munkavállaló, és még 30 ezer az egyéb városokból.

Ennél is nagyobb a pályaelhagyók száma a fegyveres szerveknél. A lap megfigyelése szerint a fővárosban, az egyéb városokban és a községekben dolgozók több mint 60 százaléka hagyta el ezt a területet. További 53 százalék pedig a megyei jogú városokból tűnt el. Míg 2001-ben Budapesten nagyjából 13 ezer fegyveres dolgozott, addig 2022-ben már csak 5 ezret rögzítettek a népszámlálás alkalmával. A megyei jogú városokban 22300-ról 8100-ra csökkent a létszámuk.

 

Hozzászólások

Pukli István: „A pedagógus sok mindenre jó, ezért minden rá is marad”

„A magyar tanárok kevesebbet dolgoznak, mint a németek.” „Kevesebb gyerek jut egy pedagógusra, mint Nyugat-Európában.” „A minőségbiztosítás a szakmai színvonalat szolgálja.” Az elmúlt másfél évtizedben a magyar oktatáspolitikát kísérő kormányzati kommunikáció visszatérően ilyen állításokra épült. A mondatok mögött valóban vannak statisztikák, összehasonlítások és mérhető mutatók. A probléma inkább az, hogy ezek önmagukban nagyon keveset mondanak el arról, hogyan működik valójában egy iskola, és milyen terhek nehezednek ma a pedagógusokra.

A Rubovszky Rita által korábban vezetett iskolát ért bántalmazási vádakra reagált a fenntartó: „Ajtónk nyitva áll azok előtt, akiket sérelem ért”

Közleményben reagált a Patrona Hungariae Katolikus Iskolaközpontot ért vádakra a fenntartó Boldogasszony Iskolanővérek magyar tartományának főnöknője. Lobmayer M. Judit azt írta, hogy nyitottak a párbeszédre azokkal a volt diákokkal, akik sérelmekről és bántalmazó iskolai légkörről számoltak be az elmúlt hetekben.

Mozgáskorlátozott embereknek fejlesztett videójáték-kontrollert egy magyar diák – fődíjat nyert vele egy rangos amerikai versenyen

Sokan természetesnek veszik, hogy egy videójáték elindításához csak kézbe kell venni a kontrollert. Mozgáskorlátozott emberek milliói számára azonban ez sokszor egyáltalán nem magától értetődő. Ezen változtatna Vida Ákos, aki olyan speciális, kontrollerre csatlakoztatható eszközt fejlesztett, amellyel akár egy kézzel vagy fejmozgással is lehet játszani. Találmányával az egyik legrangosabb amerikai innovációs versenyen is elindult, ahol végül a 15 ezer dolláros fődíjat is elnyerte.