Magyar diák egy texasi középiskolában

Zátrok Bence 18 éves, és a 2009-2010 -es tanévet tölti most az Egyesült Államokban, a texasi Forth Worth-ben. Ő foglalja most össze a tapasztalatait a helyi iskoláról, fogadó családjáról, nyelvtanulásról és még sok egyéb dologról.

  • Eduline

Milyen a kinti iskola? Mik a különbségek a magyar iskolákkal összehasonlítva? (pl.: osztálylétszám, tárgyak, iskolai szabályok, menza, iskolai sportok, tanárok viselkedése, stb.)

Az itteni iskolák legfőképp abban térnek el a magyar változattól, hogy nincsenek fix osztályok, tehát nem ugyanazzal a 25-30 emberrel tölt el 4-6-8 évet az ember. Az amerikai történelem és angol nyelven (irodalomnak kell elképzelni) kívül minden tantárgy szabadon választott, és több mint 100 kurzust kínál az intézmény, amiben én tanulok.

Használják a kreditrendszert is, tehát meg van szabva, hogy milyen tantárgyból mennyit kell venni a tanulmányaink 4 éve alatt, azonban hogy milyen sorrendben, milyen speciális tantárgyat veszünk az csak rajtunk áll. Például a "science" tantárgy alatt mérnöki előkészítőtől az labormunkán át a pszichológiáig mindent hallgatható.

A tanulók létszáma óriási az otthonihoz képest, az iskolám kicsinek számít "mindössze" 2400 tanulójával és több mint 100 tanárával. Ja és természetesen a sárga iskolabuszok, mint az amerikai iskolák jelképei is jelen vannak.

Mennyire beszélted a nyelvet mikor kikerültél és mennyit fejlődtél?

Mielőtt elindultam Magyarországról, sikerült leérettségiznem angol nyelvből emelt szinten jó eredménnyel, tehát az angoltudásomban magabiztos voltam. Ennek ellenére óvatosan használtam a nyelvet és 1-2 hónapba beletelt, amíg folyékonyan beszéltem a nyelvet akadozás nélkül. Mindenki szerint sokat fejlődtem azóta. Az, hogy az ember minden nap használja az angol nyelvet, hihetetlen módon fejleszti a képességeit, a képviselőm (egy kedves nő, aki felügyeli az én és néhány másik diák ittlétét) saját bevallása szerint helybélinek tartja a nyelvtudásom. Ez természetesen nagyon jól esik és örülök neki, de az igazat megvallva mindig van és lesz hova javulni, ha angolról van szó.

Milyen a fogadó család?

A fogadó család nagyszerű. Az eddig itt töltött idő alatt második családdá váltak a számomra. Rengeteg érdekes dolgot csinálunk együtt és sosem volt problémánk, nézeteltérésünk. Bár a nézeteink nem mindenben egyeznek, nagyon kedvesek, nyitottak, toleránsak. Erősen vallásosak, de a kedvességük teljesen megváltoztatta a hívő emberek iránti nézeteimet, mondhatni a nyitottságuk nyitottabbá tett engem is.

Mit csinálsz a szabadidődben?

Szabadidőmben szívesen találkozok a barátaimmal (közülük sokan szintén cserediákok), bár szigorúbb a család, tehát meg kell beszélni előre, hogyha el szeretnék menni valahová, de ehhez már hozzászoktam. Szívesen látogatjuk a közeli nagyvárosokat, Dallas-t és Fort Worth-öt, mivel mindkettőben rengeteg az érdekesség és a látnivaló. Az angol nyelven íródott könyvek és az olvasás iránt fellángolt a szenvedélyem, valamint az iskolában írt rengeteg esszé megszerettette velem az írást, annak ellenére hogy viszolyogtam tőle mielőtt idejöttem. A fogadószüleim imádnak főzni és nagyon kíváncsiak voltak a magyar konyhára, és nekem is hiányoztak az otthoni ételek, ezért el kezdtem főzni, amit ma már az egyik kedvenc hobbimnak tartok. Rengeteget fotóztam mióta idejöttem, több ezer kép várja a sorát a számítógépemen, hogy amint hazaérek megmutathassam őket a családomnak és a barátaimnak. Ezek mellett rendszeresen edzek is.

Utaztál-e az országon belül, és ha igen merre-kikkel?

Az országon belül az év második felében tervezzük a nagy utazásokat, ezek nekem majd a Mardi Gras meglátogatását jelentik New Orleansban, valamint utazás Louisiana-ba, Mississippi-be valamint tervezünk egy utat Washington D.C.-be is. Mivel Texas-ban lakok a környező nagyvárosokban sokat jártam, közöttük Fort Worthben, Dallasban, Arlingtonban, és Houstonban. Déli elhelyezésem ellenére a kedvenc helyem az USA-ban természetesen New York City, a város amely nevére rászolgálva valóban sosem alszik. Két alkalommal volt szerencsém 5-5 napot eltölteni ebben a hihetetlen városban és mindenkinek csak ajánlani tudom. Már csak a látnivalók miatt is megéri, de ami nekem igazán emlékezetessé tette, az a társaság volt. Tucatnyi országból ismertem meg cserediákokat mindkét alkalommal, rengeteg kultúrát ismertem meg rajtuk keresztül.

Mi hiányzik a legjobban Magyarországról? Van-e honvágyad, és ha igen, hogy birkóztál meg vele?

Természetesen a családom és a hozzám közelállók hiányoznak a legjobban. Az otthon ott van ahol a család, és bár itt kaptam egy második családot, az igazi Magyarországon van. Természetesen van honvágyam, gondolok a családomra minden nap. Ezzel a rengeteg barátom segít megbirkózni, valamint a rengeteg szép emlék, amit hazavihetek majd magammal.

 

Okozott-e valami nehézséget bármi a kint tartózkodáskor?

Valóban nem minden haladt zökkenőmentesen, az első napok voltak a legnehezebbek a beilleszkedés miatt. Olyan helyen nem nehéz félni, ahol senkit nem ismer az ember, nem ismeri a szokásokat és nem tudja mi hol van. Nagyon sokat segített az itteni emberek, köztük rengeteg diák vendégszeretete, segítőkészsége, a fogadó családom, valamint a szüleim is, akikkel rendszeres kapcsolatot tartok.

 

Van-e valamilyen olyan jó tanács, tapasztalat, amit megosztanál azokkal, akik most utaznak?

Ne féljetek akkor, ha kételkedtek magatokban a kezdeti nehézségek miatt. Mielőtt belefogtam sosem hittem volna hogy képes leszek egy évet 17-18 évesen Amerikában tölteni, hátrahagyni a barátaimat, de az itteni élmények és új barátságok kárpótoltak engem és titeket is kárpótolnak majd. Az itt töltött idő meg fog változtatni titeket. Mivel mindent, ami fontos nektek "elvesztetek" amikor idejöttök és előről kell kezdenetek, rájöttök majd, hogy mi is az igazán fontos az életben, mivel valaminek csak akkor érezzük meg igazán az értékét, ha elveszítjük. A távolság ellenére sokkal közelebb kerültem a szüleimhez és rengeteget tanultam az életről. Mindenkinek azt tudom mondani, hogy hihetetlen élmény itt lenni. Nem könnyű, ezt senki sem tagadja, de amit nyer belőle az ember, minden percét megéri.

Köszönjük az interjút Bencének és az őt utaztató Into Hungarynak.

Hozzászólások

„A naplemente és a csillagos égbolt is lefordítható a fizika nyelvére” – így szeretteti meg diákjaival a természettudományokat a fizika-kémia-biológia tanár

Piros pontokkal, újraírható dolgozatokkal és jól időzített dicséretekkel igyekszik megszerettetni a természettudományokat diákjaival Galyó Tünde. A biológia-kémia szakos pedagógust néhány éve váratlanul kérték fel fizikatanárnak, ő pedig a feladatot nemcsak elvállalta, hanem munka mellett fizikatanári diplomát is szerzett. Szerinte a fizikát, a kémiát és a biológiát nem bemagolni kell, hanem felfedezni – és ehhez sokszor előbb a diákok önbizalmát kell felépíteni, mint a tantárgyi tudását.

Rubovszky Rita: „A végén egészen biztosan nem kapnak több pénzt az egyházi iskolák”

Nem az állami és egyházi iskolák szembeállítása, hanem az oktatási rendszer valódi problémáinak kezelése kell, hogy meghatározza a következő évek oktatáspolitikáját – erről beszélt Rubovszky Rita, aki szerint a társadalmi leszakadás, a gyerekek megváltozott igényei, a pedagógusok túlterheltsége és a finanszírozási rendszer finomhangolása fontosabb kérdések, mint az ideológiai viták.

„Nem válhatnak bűnbakká az SNI-s és BTMN-es gyerekek” – utcára vonulnak az integrált oktatás feltételeiért az érintett szülők

Június 19-én, pénteken országos demonstrációt tartanak Budapesten az integrált oktatás feltételeinek biztosításáért. A szervezők szerint a magyar közoktatás jelenleg nem képes megfelelő támogatást nyújtani sem a sajátos nevelési igényű (SNI), sem a beilleszkedési, tanulási és magatartási nehézséggel (BTMN) élő gyerekeknek, miközben a problémák következményeit a diákok, a szülők és a pedagógusok viselik.

Többször ütötte gyomorszájon diákját az esztergomi ferences iskola prefektusa, a szülők szerint rendszeresek a megalázó büntetések az intézményben

Saját bevallása szerint is elvesztette az önuralmát az esztergomi Szent Antal Ferences Gimnázium és Kollégium egyik prefektusa, amikor egy diák fegyelmezése közben a zuhanyzóba vonszolta a fiút, majd többször gyomorszájon ütötte. A Telex cikke az eset nyomán arról is írt, hogy az intézményben a pedagógiai eszköztár része a megalázó büntetés.