Drasztikus tanárhiány jöhet néhány éven belül, sokan elhagyják a pedagóguspályát

Magas a lemorzsolódási arány a tanári szakokon, ráadásul nagyon sok fiatal diplomás dönt a pályaelhagyás mellett – olvasható a Nemzeti Pedagóguskar helyzetértékeléséből, amely arra is rámutat: a pedagógusok majdnem fele 50-65 éves, a következő tizenöt évben legalább 70 ezer pedagógus éri el a nyugdíjkorhatárt.

  • Eduline
hvg.hu

"A pedagóguspálya nehézsége átlagon felüli, hiszen csak a közelmúlthoz képest is differenciáltabbak a csoportok, egyre gyakrabban kell olyan fejlesztő tevékenységet végezni, ami speciális szakképzettséget igényel (SNI, BTM...), kevés a hasznos és szükséges továbbképzés, és sajnos olyan problémák megoldását is az iskolától várja a társadalom egyre szélesebb rétege, ami nem az iskola feladata lenne" – olvasható a hétfőn nyilvánosságra hozott helyzetelemzésben.

Hozzáteszik: a társadalmi elismertség ezzel szemben átlag alatti (igaz, a bizalmi index magas, a tűzoltók után a tanárok a második helyen állnak), a fizetés pedig nem tükrözi az elvárásokat. A dokumentumban kiemelik: a pedagóguspályát választók pozitívumként elsősorban a családdal való összeegyeztethetőséget, az állásbiztonságot emelik ki, „sajnos egyre kevésbé jellemző, hogy azért legyen valaki pedagógus, mert így aktív lehetősége lesz a jövő alakításában”.

Nagyon sok az ötvenen felüli tanár

„Gyakran gyengébb képességű, nem feltétlenül elhivatott jelöltek jelentkeznek, a képzés során magas a lemorzsolódás aránya, továbbá gyors és magas arányú a pályaelhagyás (a 2013-ban végzett 5800 pályakezdőből 1900-an [kb. 1/3] léptek ki 2018-ra, azaz az első öt év alatt)” A Nemzeti Pedagóguskar szerint valóban jelentkeznek pedagógusnak, ennek ellenére egyre komolyabb problémát jelent a pedagógushiány. „Jelenleg a pedagógusok majdnem fele 50 és 65 év között van, az elkövetkező 15 év alatt legalább 70000 pedagógus éri el a nyugdíjkorhatárt. Az előző években a pedagógusképzésben végzettek mindegyikének a pályán kellene maradnia ahhoz, hogy fedezni lehessen a hiányt” – írják.

Úgy gondolják, a béreket valamilyen társadalmi standardhoz kellene kötni. Ilyen volt például a minimálbér (amikor emelkedett a minimálbér, a pedagógusok fizetése is magasabb lett néhány ezer forinttal, ám évekkel ezelőtt elszakították a bértáblát a minimálbértől – erről itt olvashattok), de a pedagóguskar szerint jobb lenne a diplomás átlagbérhez kötni a tanári fizetéseket. 

Egyébként is a diplomások átlagbéréhez közelítenék a fizetéseket: míg az EU-s átlag 87 százalék (vagyis az EU-ben a diplomások átlagbérének 87 százalékát viszik haza a tanárok), nálunk 2012-ben mindössze 56, 2016-ban 74, 2017-ben 69 százalék volt.

Hozzáteszik: a kezdő pedagógusokat is támogatni kellene ösztöndíjakkal, lakhatási támogatással, gyorsabb előmenetellel, célszerű lenne támogatást adni egy-egy további szak elvégzéséhez is, és béren kívüli juttatásokat is adnának a tanároknak.

Több tízezer forintot veszítenek a pedagógusok a bértábla alapjának bebetonozása miatt

2019-ben is az 101 500 forintos vetítési alap határozza majd meg a pedagógusok bérét, hiába kéri évek óta a szakszervezetek, hogy vagy emeljenek a vetítési alap összegén, vagy térjenek vissza a pedagógus-életpályamodell bevezetésekor kidolgozott számítási módhoz, és a mindenkori minimálbér legyen a tanárok, tanítók, óvodapedagógusok, gyógypedagógusok fizetésnek alapja.

Hozzászólások

A 27 nyelvvizsgát szerzett Gaál Ottó szerint „azért nem tanulnak meg tíz év alatt beszélni a gyerekek az iskolában, mert nem jutnak szóhoz”

Bár a diákok az érettségiig akár 1200-1800 nyelvórán is részt vesznek, sokan mégsem jutnak el biztos nyelvtudásig vagy egy középfokú nyelvvizsgáig. Gaál Ottó szerint ennek egyik oka, hogy a tanulók alig szólalnak meg az órákon. A kreatív nyelvtanulás módszerének kidolgozója úgy véli, egy jól begyakorolt, ezer szóból álló aktív szókinccsel le lehet nyűgözni a nyelvvizsgabizottságot, miközben a középiskolai nyelvkönyvek felét egyszerűen ki lehetne hagyni.

A gyerek nem vezethet autót – Hogyan válik a szabadság valódi felelősséggé az iskolában?

A magyar közélet egyik visszatérő problémája, hogy a vitákban hajlamosak vagyunk a másik oldalt nem egyszerűen ellenfélnek, hanem ellenségnek tekinteni. Ez a gondolkodásmód lassan átitatja az oktatásról, a közéletről és a közintézményekről szóló beszélgetéseket is. Pedig a demokrácia lényege éppen az, hogy az egyet nem értés nem zárja ki az együttműködést. A magyar társadalom polgárosodása történelmi léptékben még mindig folyamatban van. A szabadság, az autonómia és a felelősség viszonya sokszor nem stabil kulturális tapasztalat, hanem tanulási folyamat. Ez az oktatásban különösen jól látszik.