Mindenki látta már azt az ábrát az emberi nyelvről, mely szerint a különböző alapízeket a nyelv különböző területein érezzük. Ha mindig is kételkedtetek az iskolai tananyagban, akkor jó hírünk van: nektek volt igazatok - állítja az IFL Science.
Az ízérzékelésről sok iskolában mind a mai napig azt tanítják, hogy a nyelv különböző területein másképp történik, így a nyelv hegyével lehet érzékelni az édeset, az oldalsó széleivel a sósat és a savanyút, a hátsó részével pedig a keserűt. Pedig egyáltalán nem újdonság, hogy az emberi nyelv nem így működik: nincsenek a különböző ízeknek saját területeik, hanem a nyelv egészén érzékelhető bármelyik. Arról nem is beszélve, hogy a négy alapíz mellett ma már egy ötödiket, a japán szóval umamiként ismert "húsízt" is megkülönböztetnek.
A nyelv ízérzékelési térképét még 1901-ben publikálta egy német tudományos lapban David P Hänig. Az igaz, hogy a nyelv hegyével és széleivel sokkal jobban érezni az ízeket, és valóban a nyelv különböző területein az egyes alapízeket hamarabb érzékelhetünk, de az eltérés olyan minimális. A probléma tehát nem is Hänig eredményeivel volt, hanem azzal, ahogyan tálalta őket. Az ízérzékelési térkép azt sugallja, hogy az egyes területeken csak egy-egy alapízt érzünk, pedig például az édest érzékenyebben észlelő résszel is érezhető a többi alapíz.
A tudományos életben többször is megcáfolták az ízérzékelési térképet, ráadásul a kísérletezéshez nincs is szükség laboratóriumi körülményekre: csak próbáljátok ki, érzitek-e a nyelvetek hegyével a perecen a só ízét, esetleg a kesernyés kávét vagy a limonádéban a citromlevet.
Tetszett a cikk? Kövess minket a Facebookon is, és nem fogsz lemaradni a fontos hírekről! |
