Egyre több az SNI-s tanuló, miközben továbbra is kevés a praktizáló gyógypedagógus
Egy év alatt négyezerrel nőtt az általános iskolás korú SNI-s gyerekek száma, vagyis jelenleg egy fejlesztéssel foglalkozó pedagógusra körülbelül 10 gyerek jut.
Különleges módon próbálják tehermentesíteni a középiskolai tanárokat az Egyesült Államokban: a jövőben robotolvasók segíthetnek nekik a diákok fogalmazásainak értékelésében.
A speciális számítógépes program ötletének háttérben az az egyszerű elmélet áll, hogy a tanárok több írásbeli feladatot fognak adni a diákoknak, ha nem nekik kell elolvasniuk, és leosztályozniuk a dolgozatokat. A tanulók pedig minél többet írnak, annál ügyesebbek lesznek, még ha irományaik elsődleges olvasóközönségét csupán algoritmusok halmazai fogják alkotni.
Az Ohio állambeli Akron Egyetem oktatási karának dékánja, Mark Shermis felügyeli a William and Flora Hewlett Foundation nevű szervezet által kiírt program-fejlesztési pályázatot, amely százezer dolláros pénzdíjjal jutalmazza a legjobb automata esszé-osztályozó szoftver kidolgozóját.
A számítógépes osztályozás ötlete az 1960-as években merült fel először, ám az akkori számítógépek még nem álltak készen a feladatra. Az 1990-es évek végén azonban számos tankönyv, illetve tesztelő vállalat karolta fel a módszert. Manapság csak néhány magas szintű vizsgán használnak ilyen programokat, de a két legfontosabb egyetemi felvételi vizsgának számító SAT, illetve ACT írásbeliknél nem, illetve az amerikai tanárok többsége sem rajong a gondolatért, hogy gépek kezébe adja a diákok munkáit.
A Hewlett versenye éppen ezen a hozzáálláson szeretne változtatni azáltal, hogy bebizonyítja: a számítógépek éppen olyan éles szemmel képesek osztályozni, mint a hús-vér tanárok, csupán gyorsabban. Thomas Jehn, a Harvard Egyetem írásprogramjának vezetője azonban korántsem ilyen biztos a módszer sikerében. Véleménye szerint a legjobb módja annak, hogy egy diák megtanuljon jól írni az, ha hagyják őt megbirkózni a saját gondolataival.
A piszkozatokon figyelmen kívül kell hagyni a helyesírási és mondattani hibákat, hogy először kibontakozhasson a dolgozat mondanivalója, és majd csak utána érdemes megnézni, hogy hova kerültek a vesszők - vélekedett a szakember. Jehn szerint nem kizárt, hogy a diákok nem fogják törni magukat a metaforákkal, és hasonlatokkal, ha tudják, hogy a dolgozatukat gépek fogják átfutni.
Még a robotolvasók támogatói is elismerik a módszer korlátait. A kizárólag kulcsszavakra összpontosító programoknak például túl lehet járni az eszén, ha az ember csak "bedobálja" a kifejezéseket, amelyeket a gép keres. A számítógépek nem díjazzák a költői stílust, sokkal inkább az alapvető gondolatok hatékony kifejezését mérik.
A Kaggle.com internetes oldalon futó verseny már forgalomban lévő programot tesztel, és jelentkezésre bátorítja az amatőr fejlesztőket is. A cél egy olyan program kiválasztása, amely minden esszére az emberi értékeléssel azonos osztályzatot ad. A nevezők között van a Michigan Egyetem kutatója, Martin O'Leary is, aki olyan dolgozatokon teszteli a programját, amelyeket már leosztályoztak.
Tapasztalatai szerint azonban az emberek által adott jegyekből nem lehet egységes következtetéseket levonni: a hús-vér értékelők nem értenek egyet a szövegek legfőbb érdemeiben, és korábbi tanulmányok is kimutatták, hogy gyakran befolyásolja az értékelésüket a szöveg külalakja. "Az igazság az, hogy az emberek nem túl jók az osztályzásban" - mutatott rá Steve Graham, a Vanderbilt Egyetem professzora, aki korábban dolgozatértékelési módszereket tanulmányozott. - Ezért elkerülhetetlen, hogy idővel a robotolvasók vegyék át a helyüket" - véli.
