Tizenegy-tizenkét éves korukban az internetről tanulták meg, hogyan programozzanak, alkalmazásaikkal pedig már most szépen keresnek, pedig még nem is nagykorúak. Öt fiatal appfejlesztőt mutatunk be, köztük a világ legfiatalabb milliárdosát.
Az ausztrál származású, Londonban élő Nick D'Aloisio 16 éves korában alkotta meg a Summly nevű appot, amely 2012-ben a legjobb iPhone-alkalmazás díját nyerte el. Az alkalmazás egy algoritmus segítségével több száz híroldal cikkeit foglalja össze röviden. Az alkalmazást tavaly 30 millió dollárért (körülbelül 7 milliárd forintért) vette meg a Yahoo, ezzel D'Aloisio lett a világ legfiatalabb olyan milliárdosa, aki nem szüleitől örökölte vagyonát.
Micheal Sayman 12 éves korában kezdett programozni, ehhez az interneten talált leírásokat használta. 13 évesen rukkolt elő első alkalmazásával, a legnépszerűbb játéka a 4Snaps: a játékos kap egy szót, majd négy fotót készít, a másik játékosnak pedig ezek alapján kell kitalálnia, mi volt az eredeti szó. A fiúnak a Facebook gyakornoki lehetőséget is felajánlott. Négy számtech tipp az egyetemi évek átvészeléséhez.
A most 15 éves Thomas Suarez négy éve mutatta be első alkalmazását. Suarez is önállóan tanulta meg a programozást, majd az iPhone-ra tervezett Bustin Jieber nevű játékával aratott nagy sikert - ebben Justin Bieber előbukkanó fejét kell kalapáccsal eltalálni. Ahhoz, hogy a játékot árulhassa, a szüleitől kért 99 dolláros kezdőtőkét. Ma már saját cége van, és programozó szakköröket tart.
A Suarezzel egyidős, szingapúri Lim Ding Wen 9 éves korában került reflektorfénybe, akkor készítette el a Doodle Kids nevű rajzolóprogramot. Az alkalmazást először asztali gépre programozta, és a testvérének szánta, majd később iPhone-ra és Androidra is elkészítette - az alkalmazást eddig 880 ezren töltötték le.
Jelenleg a 8 éves Zora Ball a világ legfiatalabb programozója: a Vampire Diamonds nevű játékot egy 12-16 éveseknek szánt felületen készítette el, és a Pennsylvania Egyetemen tartott Bootstrap kiállításon mutatták be tavaly.
Tetszett a cikk? Kövess minket a Facebookon is, és nem fogsz lemaradni a fontos hírekről! |
Hallgatók jönnek, hallgatók mennek, egy valaki azonban hosszú ideje biztos pont az ELTE BTK-n: Sutyi. A 20 éves cirmos otthonosan jár-kel a Trefort-kertben, jól ismeri az egyetem minden zugát, és az sem billenti ki a nyugalmából, ha falatozás közben veszik videóra.
A PISA 2025-ben először mérte a 15 évesek számítógépes problémamegoldását. A diákoknak többek között adatokat kellett elemezniük, kísérletezniük, valamint számítógépes produktumokat létrehozniuk és javítaniuk. A magyar tanulók ezen az új területen valamivel az OECD-átlag alatt teljesítettek, az egyes iskolatípusok között pedig hatalmas különbségek vannak.
Először ült egy asztalhoz lényegében minden érintett fél, hogy a Pázmány Campus és a Magyar Rádió lebontott épületeinek helyén maradt terület jövőjéről egyeztessenek. A campus eredeti formájában már biztosan nem épül meg, abban azonban egyetértés alakult ki, hogy a jelenlegi poros, sittes területet mielőbb rendezni kell.
Az iskolák és óvodák nagyobb szerepet kaphatnának saját pedagógusaik továbbképzésében és megszűnnének a központilag szervezett tartalmi megújító képzések. A 120 kredites, ötéves továbbképzési kötelezettség továbbra is megmaradna, de változna, hogyan lehet teljesíteni. A kormány terve szerint az intézmények saját belső képzéseket is szervezhetnének.
@eduline.hu Mehringer Marci megosztotta a véleményét, tapasztalatait az oktatásról @Mehringer #mehringer #eduline #magyar #fy #magyartiktok ♬ eredeti hang - eduline.hu
Az 50 ezer forintos összeget húsz utalvány formájában kézbesítik az arra jogosultaknak.
Nem terhelnék tovább újabb órákkal a diákokat, az új fejlesztési területek inkább projektmunkákon vagy összevont tantárgyakon keresztül jelenhetnének meg a Nemzeti alaptantervben. Az ezzel kapcsolatos egyeztetések már meg is kezdődtek.
Négyévente, amikor nyilvánosságra hozzák a PISA-tesztek legújabb eredményeit, menetrendszerűen beindul a reflexszerű szirénahang. Politikusok, szakértők és a sajtó képviselői egymást túlkiabálva vonják le az „elkerülhetetlen" következtetéseket: szigorítani kell, következetesebbnek kell lenni, több tananyagot kell lenyomni a gyerekek torkán, s több időt kell az iskolapadban kötelező feladatokkal tölteniük. Mindezt úgy tálalják, mintha a PISA-teszt valóban bármi lényegeset megmutatna arról, mi történik az iskolában, vagy hogy mi is az a tanulás valójában. Vélemény.
