szerző:
Eduline

Nem lehetetlen iskolatípust váltani a középfokú oktatásban, ám nagyon meggondoltan kell véghezvinni.

©

Az iskolatípus-váltásra – legyen az bármilyen irányú – a végső áment mindig a fogadó intézmény vezetése mondja ki. Az iskolák pedagógiai programja tartalmazza azokat a feltételeket, amelyekkel más iskolatípusból érkező tanulók felvételt nyerhetnek, és bekapcsolódhatnak a tanulásba. Azt is meghatározzák, mely évfolyamon folytathatja tanulmányait a diák, és döntenek az esetleges különbözeti vizsgákról is.

Fontos szabály, hogy a diáknak tanulói jogviszonyban, a középiskola befejezését közvetlenül követő rendes érettségi vizsgáit mindig arra az oktatási formára (gimnázium, szakgimnázium, szakközépiskola, két tanítási nyelvű oktatás, nemzetiségi oktatás) vonatkozó szabályok szerint kell letennie, amelyben a középiskolát befejezte. Ezért az idő előrehaladtával egyre nagyobb körültekintést igényel az iskolatípus-váltás, hiszen az érettségin már nem áll meg az a magyarázat, hogy valaki más iskolatípusban kezdett, ezért nehezebb volt a felkészülése.

Az iskolatípusok közti átmenet elvileg meglehetősen szabadon kivitelezhető, ám nem csak az intézmények, a realitások is gátat szabhatnak annak, hogy tömegével váltogassák a diákok a különféle intézményeket, és lépkedjenek a szintek között. A kétnyelvű gimnáziumoknál például hiába van ott az elvi lehetőség a váltásra, gyenge nyelvtudással nincs értelme átjelentkezni, és ezt az iskolák nem is hagyják.

A 2014 / 2015-ös tanévben a legnagyobb mozgás gimnáziumok és szakközépiskolák (mai szakgimnáziumok) között volt, de jellemzően inkább az előbbiekből vándoroltak át az utóbbiakba: összesen több mint 7600 korábbi gimnáziumi diák tanult szakközépben. A szakközépiskolák között hasonló számban váltottak a tanulók az említett tanévben. A gimnáziumok között viszont kisebb a vándorlási hajlandóság, ahogy egyik szakiskolából a másikba is. A „menet közbeni” iskolaváltási feltételek intézményenként igencsak eltérnek, ezért nem érdemes belevágni kigondolt „akcióterv” nélkül, melynek az egyik legfontosabb része az előzetes egyeztetés a leendő iskolával.

A szakképzés átalakításával a szakközépiskolából szakgimnázium lett, új kerettantervvel. Ez az iskolatípus a 12. osztály végén az érettségi mellé alapfokú szakmai végzettségről is ad bizonyítványt, ezért – a természetismereti tárgyak rovására – megnő a szakmai tárgyak óraszáma. Ez viszont hátrányos helyzetbe hozza például azt az egészségügyi szakgimnáziumban tanuló diákot, aki később általános orvosi szakra szeretne felvételizni. Mert bár ő a kerettanterv szerint a biológiát rendes óraszámban tanulja, tehát tud belőle emelt szintű érettségit tenni, kémiával vagy fizikával csak összevont természettudományos tárgyként találkozik. Így hiába elvárás a két emelt szintű érettségi az orvosi egyetemen, az említett diák aligha tudja ezt a szintet megugrani.

A fenti példa alapján elképzelhető, hogy a szakgimnáziumi kerettanterv miatt az eddiginél többen döntenek úgy, hogy nemcsak intézményt, de intézménytípust is váltanak, és szakgimnázium helyett gimnáziumban folytatják tanulmányaikat.

Komolyabb buktató nélkül teljesíthető is az átmenet szakgimnáziumból gimnáziumba, hiszen mindkettő négy évfolyamos oktatás érettségire készít fel, így a kötelező tárgyak tekintetében sok különbség nem is engedhető meg, mert a vizsgakövetelmények központilag meghatározottak. A természettudományos tárgyak oktatása viszont más formában zajlik, ami gondot okozhat, akárcsak az, hogy a szakképzésben alapvetően teljesen más irányban kezdik meg a tanulmányokat.

A hat- és nyolcosztályos gimnáziumi tanulók a jelenlegi évfolyamuknak megfelelő szinten válthatnak iskolát.

A cikk a HVG rangsor - Középiskola 2017 című kiadványban jelent meg, a teljes anyagot ott olvashatjátok el - a kiadványt megrendelhetitek a kiadónál.