„Ez még egy felnőttnek is sok” - ilyen durva órarendeket kaptak idén a diákok
Napi nyolc-kilenc tanóra és heti két-három nulladik óra - arra kértük a tanulókat és a szülőket, mutassák meg, milyen órarendeket kaptak idén.
A Goncourt zsűrije idén Alexis Jenni első regénye, a L'art français de la guerre (A háború francia művészete) című művét tartotta a legjobbnak. A 48 éves lyoni gimnáziumi biológiatanár első kötetét már az első körben - 5:3-as szavazati arányban - kiválasztották, jelentette be Didier Decoin zsűrielnök a párizsi Drouant étterem lépcsőjén.
Alexis Jenni
AP
Az eddig 56 ezer példányban elkelt klasszikus stílusú epikus mű Franciaország 1940 utáni véres történelmét dolgozza fel a francia közéletet jelenleg is foglalkoztató nemzeti identitás és a gyarmatosító háborúk problémáján keresztül.
"Nagyon boldog vagyok és meglepett is. De már azóta meg vagyok lepődve, amióta megjelent a regény. Igaz, hogy amikor valaki regényt ír, arról álmodik, hogy olvassák és hogy sikere legyen. És velem ez megtörtént" - mondta az elsőkötetes szerző néhány perccel az eredményhirdetést követően.
A kritikusok szerint "nagyon szerény ember" benyomását keltő Jenni elismerte, hogy a Goncourt-díj olyan szimbolikus erőt jelent, amelytől feltehetően mostantól minden szempontból megváltozik az élete.
Arra a kérdésre, hogy szerinte minek köszönhető a hatalmas elismerés, az író azt válaszolta: "A művem nagyon romantikus, de közben van benne valami a ma szellemiségéből. Talán elmondhatjuk, hogy ritka az olyan nagyszabású romantikus regény, amely valójában a kortárs gondolkodásról szól" - hangsúlyozta a díjazott. Véleménye szerint műve nem tézisregény, hanem arra világít rá: hogyan beszélnek egymás között az emberek hazájuk történelméről, mit adnak át abból egymásnak a generációk.
Alexis Jenni egyébként eddig "vasárnapi szerzőnek" tartotta magát: 700 oldalas első regényét ugyanis öt éven át a tanítási órák közötti szünetekben, illetve hétvégén írta. Egyébként első műve előtt is "írogatott": rövid tárcáit saját rajzaival illusztrálva a blogján tette közzé. A háború francia művészetét azonban postán elküldte az egyik legjelentősebb francia szépirodalmi kiadónak, a Gallimard-nak, amely azonnal a kiadás mellett döntött.
