Egyre több az SNI-s tanuló, miközben továbbra is kevés a praktizáló gyógypedagógus
Egy év alatt négyezerrel nőtt az általános iskolás korú SNI-s gyerekek száma, vagyis jelenleg egy fejlesztéssel foglalkozó pedagógusra körülbelül 10 gyerek jut.
A
levél elején a tantestület arra panaszkodik
, hogy bár tényleg nőttek a bérek, de többet kell ezért dolgozni, és eltörölték a pótlékokat. Ráadásul mióta elszakították a béreket a minimálbértől, a többszakos és szakvizsgával rendelkező tanárok közül sokaknak egyáltalán nem nőtt a bérük.
Ahogy fogalmaznak: „az is mosolyra késztető (legalábbis kínunkban mosolygunk), hogy az életpályamodell pedagógus I. és II. kategóriája között a bérkülönbség nettóban 15.000 Ft körül van. (De látjuk, hogy hasonló manipuláció történik más szakterületek „bérrendezése” esetében is.) A mestertanárok kiválasztásával pedig sok esetben a közvetlen környezetük sem ért egyet. Ez aztán az életpálya…”
Ennek ellenére nem a pénz hiányát tartják a legnagyobb problémának: „Az évenkénti – jobb esetben kétévenkénti – változások biztosan nem diák- és tanárbarátok. Hol a Nemzeti Alaptanterv változik (ami miatt az iskolák kénytelenek egy sor dokumentumukat újraírni, köztük a helyi tanterveket), hol az érettségi követelményrendszer, hol a továbbtanulási lehetőségek köre, de minimum a tankönyv (melyből mi, tanárok nem kapunk ingyenes példányt, így minden tanév azzal kezdődik, hogy meg kell vennünk a munkaeszközeinket). Csoda, hogy ilyen reformdömpingben nem teljesítenek egyes magyar diákok jól a nemzetközi felméréseken?”
A levél szerint a gyerekek és a tanárok is kísérleti nyulak, egy diák pedig tanulással töltött évei alatt akár 6-8 komoly reformnak is ki van téve. „Követeljük, hogy a jelenlegi reformoknak nevezett akciókat azonnal függesszék fel, míg társadalmi-szakmai konszenzuson alapuló közös nevezőre nem jutunk!” – írják.
Szakmai egyeztetést szeretnének a gimnázium tanárai, ugyanakkor a levélben kijelentik, nem fogadják el képviselőjüknek a Nemzeti Pedagógus Kart, mivel a „kormány ilyenkor saját magával egyeztet, nem egy hiteles szakmai körrel!”.
A levél szól még a gyerekek leterheltségéről: „Egy középiskolás átlagosan heti 35 órát tölt az iskolában, s ezekre fel is kell készülnie. A motivált tanulók elvesztik gyermekkorukat, sokaknál pedig pszichés problémák alakulnak ki.” A levél emellett kritizálja az önértékelési rendszert, a tanárok adminisztratív terheinek növelését és a központosítást is. „…van olyan Németországból érkezett lektor is, akinek a szolgálati lakásában kikapcsolták a villanyt és a fűtést, mert azt nem fizette a KLIK – milyen hírünket fogja ő vinni Európában?”.
„Vegyék ezt segélykiáltásnak, kérjük a felettes szervek és a társadalom támogatását, segítségét!” – zárják a levelet a miskolci pedagógusok.
