Az iskola első két éve legyen játékos átmenet – ezt javasolják az óvodapedagógusok

Ne kisiskolásokat várjanak a tanítók az első osztályba, hanem az iskola alkalmazkodjon jobban a hat-hét éves gyerekek életkori sajátosságaihoz – többek között ezt javasolja a Nemzeti Pedagógus Kar óvodai szakmai munkacsoportja. Szerintük az általános iskola első két évének, de legalább az első osztálynak a játékos átmenetről kellene szólnia.

Az óvoda és az iskola közötti átmenet tudatosabb támogatását, gyermekközpontúbb oktatást és az alsó tagozatos módszertan átalakítását is szorgalmazza a Nemzeti Pedagógus Kar (NPK) óvodai szakmai munkacsoportja az Oktatási és Gyermekügyi Minisztérium felhívására készített szakmai javaslatában.

Ahogyan arról korábban beszámoltunk, az NPK Különleges Bánásmódot Támogató munkacsoportja választható nulladik évfolyamot, valamint 10-16 fős iskolai előkészítő csoportokat javasol az óvoda és az iskola közötti átmenet megkönnyítésére. Az óvodai szakmai munkacsoport egy másik megközelítést is felvet: szerintük magának az első két iskolai évnek kellene jobban igazodnia a gyerekek fejlődési sajátosságaihoz.

Az első osztályba ne kisiskolásokat várjanak a tanítók, vegyék figyelembe a 6-7 éves gyermekek sajátosságait, építsenek arra a fejlődésre, amely az óvodában már elkezdődött

– olvasható a Javaslat a közoktatás szerkezeti és tartalmi megújítására óvodai szemszögből című dokumentumban. A szakemberek szerint az ideális iskolarendszer rugalmas, gyermekközpontú, tevékenység- és fejlődésalapú lenne, amely lehetőséget biztosít az egyéni tanulási utakra.

Hangsúlyozzák azt is, hogy az iskolába érkező gyerekek eltérő fejlettségi szintje önmagában még nem jelent problémát. Éppen ezért fontosnak tartják, hogy az iskola ne egységes elvárások mentén kezelje a gyerekeket, hanem figyelembe vegye az egyéni fejlődési különbségeket.

„Fontos, hogy az iskola első két éve (de legalább az első év) a játékos átmenetről szóljon, és módszertanában valóban közeledjen az óvodához” – fogalmaznak a javaslatban. Ez a gyakorlatban azt jelentené, hogy nemcsak az óvodának kellene felkészítenie a gyerekeket az iskolára, hanem az iskolai nevelésnek is jobban kellene építenie az óvodában már megszokott, játékos és tevékenységközpontú tanulási formákra.

Az óvodapedagógusok elképzelései több ponton összecsengenek az Oktatási és Gyermekügyi Minisztérium augusztusban bemutatott, „Legyen élmény a tanulás!” című, 14 pontos javaslatcsomagjával is, amely az alsó tagozatos oktatás gyermekközpontú megújítását célozza.

Lexikális tudás helyett készségfejlesztés

Az óvodapedagógusok a tantervi rendszer megújítását is szükségesnek tartják. A dokumentum szerint a kívánatos modell kompetenciaalapú és tevékenységközpontú lenne, szemben a lexikális tudást előtérbe helyező megközelítésekkel. A szakemberek szerint nem elsősorban tantárgyakban, hanem olyan átfogó fejlődési területekben kellene gondolkodni, mint

  • a szociális készségek,
  • az érzelmi intelligencia,
  • a mozgás,
  • a finommotorika,
  • az anyanyelvi fejlődés és a kommunikáció.

A javaslat arra is kitér, hogy a pedagógusoknak világos szakmai keretek mellett módszertani szabadságot kellene biztosítani, hogy a foglalkozások időbeli és formai kereteit a gyermekcsoport sajátosságaihoz igazíthassák.

A munkacsoport szerint az óvoda-iskola átmenet megkönnyítéséhez a két intézménytípus közötti együttműködést is erősíteni kellene. Fontosnak tartják, hogy az óvodapedagógusok és a tanítók között kétirányú kommunikáció alakuljon ki, és az iskolai pedagógusok is tisztában legyenek az Óvodai nevelés országos alapprogramjában meghatározott fejlődési jellemzőkkel.

Ennek érdekében közös hospitálásokat, szakmai megbeszéléseket és műhelyeket javasolnak, amelyekbe a fejlesztő szolgáltatásokat is bevonnák. A pedagógiai szakszolgálatok, a szakértői bizottságok és az egészségügyi szakemberek közötti együttműködésre is szükség lenne annak érdekében, hogy minden gyermek időben megkapja a számára szükséges támogatást.

Több szakember és gyakorlatorientáltabb pedagógusképzés

Az óvodapedagógusok arra is felhívják a figyelmet, hogy a változtatások megfelelő szakmai és anyagi feltételek nélkül nem valósíthatók meg. A kiemelt figyelmet igénylő gyerekek számának emelkedése miatt az óvodákban a pedagógiai asszisztensek létszámának növelése mellett egyre sürgetőbbnek tartják a gyógypedagógusok és gyógypedagógiai asszisztensek alkalmazásának lehetőségét.

A pedagógusképzés átalakítását is felvetik. Egy úgynevezett pályaorientációs bemeneti évet javasolnak, amely során a hallgatók eldönthetnék, valóban a pedagóguspályát szeretnék-e választani. Emellett nagyobb hangsúlyt helyeznének a gyakorlati képzésre, az intézményeken belüli tudásmegosztásra és a szakmai esetmegbeszélésekre.

A munkacsoport szerint az oktatási rendszer átalakítását fokozatosan, kipróbálható és értékelhető lépésekben kellene megvalósítani, úgy, hogy az ne jelentsen további adminisztrációs terhet a pedagógusoknak.

Hozzászólások

Évtizedek óta a BGE-n oktató tanárok mondtak fel, a hallgatók egy része forrong: már az oktatási minisztertől kérnek segítséget

Hallgatói és oktatói beszámolók szerint húsz-harminc éve a BGE-n tanító tanárok is felmondtak, gyakoriak az 50–60 fős szemináriumok, és olyan is előfordult, hogy egy 300 fős előadást mindössze 150 férőhelyes terembe írtak ki. Az egyetem jelenlegi vezetése által bevezetett központosított számonkérési rendszer szintén komoly elégedetlenséget váltott ki. A tiltakozók szerint sem a petíciók, sem a tüntetések, sem az egyetem vezetésével folytatott egyeztetések nem hoztak megnyugtató megoldást, miközben az érdekképviseleti fórumokba vetett bizalom is meggyengült. Bár a BGE vezetése és a HÖK nem látja ilyen súlyosnak a helyzetet, a Szabad BGE hallgatói csoport képviselője már az oktatási miniszterhez fordult, és független vizsgálatot kért.