"Voltak mellbevágóan nehéz feladatok" – ilyennek látták a magyar központi írásbeli feladatsorokat a szaktanárok

Azok a gyerekek, akik egy ilyen vizsgahelyzetben már eleve komoly pszichés nyomás alatt vannak, most olyan feladatokkal is szembesültek, amelyekhez korábban még csak hasonlóval sem találkozhattak. Mindez akkor is megterhelő lehetett, ha alaposan felkészültek és sokat gyakoroltak – mondta az Eduline-nak Kovács Krisztina magyartanára a nyolcadikosok központi írásbelijéről.

Bár a magyar írásbelin akadtak kifejezetten barátságos, a diákok szerint is könnyebb feladatok, több olyan kérdés is szerepelt, amely komoly nehézséget okozhatott. Ilyen volt már az első feladat is, ahol „madárnyelven” írt szavak jelentését kellett megfejteni. A magyartanár szerint ez a szokatlan feladattípus ugyan egyértelműen megadta a feladat menetét, mégis könnyen megijeszthette a diákokat. Akik ráéreztek a megoldás logikájára, végig tudták vinni a feladatot, akik viszont elakadtak, már az elején pontokat veszíthettek. Szerinte pszichés szempontból sem szerencsés egy ennyire eltérő feladattal indítani a feladatsort, mert ez az egész írásbeli megoldását befolyásolhatta.

A második feladat már könnyebben teljesíthető volt: a szólások és közmondások felismerése nem okozott komoly gondot, hiszen ez egy jól ismert feladattípus. Bár akadt olyan közmondás, amelyet a mai gyerekek már kevésbé ismerhettek, a feladatot viszont megkönnyítette, hogy nem magukat a kifejezéseket kellett leírni, csupán a jelentésüket kellett a képekhez társítani.

A helyesírási feladat a megszokott formát követte: a diákoknak el kellett dönteniük, melyik szóalak helyes, esetleg mindkettő vagy egyik sem. Ez évek óta változatlan, és most sem okozhatott különösebb problémát a tanár szerint.

Idén Lackfi János versét kaptak a diákok, ami kifejezetten üdítő és játékos szöveg volt, viszont a hozzá kapcsolt feladat a tanár szerint megint csak nehézre sikerült: ha a diák nem jött rá arra a kis nyelvi finomságra, hogy találja meg az igét, akkor ezt a feladatot nem tudta megoldani.

Továbbá meglepően nehéznek bizonyult a nyolcas feladat. A diákoknak itt hexametert kellett építeniük, ami sokak számára teljesen új kihívást jelenthetett: „azt gondolom, hogy erre a gyerekeink nincsenek felvértezve nyolcadik osztályban. Talán megtalálják, hogy melyik a hosszú és melyik a rövid versláb vagy szótag, de az, hogy ők itt számolgassanak és spondeusokat meg daktilusokat keresgessenek, ez szerintem nagyon nehéz volt. Nyilván nem volt lehetetlen, de ez egy teljesen újszerű feladat volt, ilyen eddig még soha nem volt, és ez szerintem joggal okozott nehézséget.” - mondta a tanár.

Ezután a szövegértési rész egy hosszabb, de jól tagolt szövegre épült, a kérdések többsége egyértelmű volt, még az igaz–hamis állítások sem bizonyultak megtévesztőnek. A fogalmazás témája kiszámítható módon érvelés volt, ezúttal a szinkronos és feliratos filmek kérdéséről: „Szerintem már teljesen lemondtak róla, hogy valaha írhatnak még elbeszélő vagy leíró fogalmazást, de tudtuk, hogy kiszámítható volt, hogy érvelő fogalmazás lesz.”

„Szerintem ez most már a maradék kreativitásuktól is megfosztja a gyerekeket, tehát vannak ilyen sablon mondatok, amivel simán megírják az érvelések bevezetését, majd a tárgyalásban számszerűsítve kibontják az érveket, ellenérveket és ügyesen le tudják már zárni, tehát ezt gyakorlatilag tartalomtól függetlenül vagy témától függetlenül meg tudják írni a gyerekek.”

Hosszú, időigényes, kevéssé mér gondolkodást – ilyenek voltak az idei negyedik és hatodik osztályos feladatok magyarból a szaktanár szerint

„Összességében azt tudom mondani, hogy hasonlít az elmúlt évekhez, tehát ennyiben nem volt meglepetés, és sajnos abban sem, hogy nagyon sok, nagyon hosszú mind a kettő.” – mondta Schiller Mariann a negyedikesek és a hatodikosok számára készült feladatlapokról.

A szaktanár szerint a feladatlapok jelentős része továbbra is nagy hangsúlyt helyez a helyesírásra, a szólások ismeretére, valamint az ábécérend és a betűrend pontos alkalmazására. Ezek olyan készségek, amelyek elsajátíthatók, ugyanakkor kevéssé árulkodnak arról, hogyan gondolkodik egy gyerek, mennyire tud tanulni vagy problémát megoldani.

A szövegértési feladatokat ugyanakkor pozitívan értékelte: mind a negyedikesek, mind a hatodikosok esetében jó minőségű szövegekkel dolgoztak a diákok. Bár ezek helyenként nehezek voltak, összességében megoldhatónak bizonyultak, és valóban fontos kompetenciát mértek. A probléma inkább az, hogy ezek a feladatok aránytalanul sok időt vesznek igénybe, miközben nem érnek elég pontot a teljes feladatsoron belül.

Schiller Mariann szerint évek óta gondot okoz, hogy vannak olyan feladatok, melyek túl könnyűek és a legtöbb diák hibátlanra teljesíti azokat, így nem ezek határozzák meg igazán a rangsort. A valódi szórás emiatt azon fog múlni, hogy ki mennyire tudja pontosan a szólásokat, vagy mennyire biztos az ábécérend alkalmazásában.

A fogalmazási feladatok szintén a megszokott sémát követték: nem különösebben kreatívak, de alapvetően megírhatók voltak. A negyedikeseknél azonban már most látszik, hogy sokan félreértették a feladat egyik kulcselemét, az „átváltoztatást”, ami pontvesztéshez vezethet.

Emellett más szavak értelmezése is gondot okozhatott: „A negyedik osztályosoknak például ismernie kellene azt a szót, hogy mélabús, amit szerintem ez a korosztály még nem ismer. Emellett nem gondolom, hogy a kedélyes és a mosolygós szavak szinonimák lennének, pedig a feladat ezt álltja.

A hatodikos feladatsorban is akadt vitatható elem. A hetedik feladat igaz-hamis részénél az Oktatási Hivataltól állásfoglalást kellett kérni, mert a javítókulcs a tanár szerint nem fogad el egy olyan megoldást, mely logikailag jó lenne. A szaktanár szerint azonban ezek apróságok, a fő probléma itt is azzal van, hogy alapvetően nagyon sok és hosszú az írásbeli.

Összességében a legnagyobb gond továbbra is az, hogy a tesztek rendkívül hosszúak, és aránytalanul nagy hangsúlyt fektetnek a lexikális tudásra és a mechanikus készségekre. Kérdéses, hogy ezek mennyire alkalmasak annak mérésére, hogyan tudnak majd helytállni a gyerekek egy hat- vagy nyolcosztályos gimnáziumban, mennyire képesek kritikus vagy kreatív gondolkodásra. Ezeket a készségeket sokkal inkább a szövegértés és a szövegalkotás tudná valóban megmutatni.