Totyik Tamással a KlikkTV műsorában beszélgettek, ahol kifejtette, hogy a jelenlegi oktatáspolitika nem elsősorban gondolkodó, kritikus állampolgárokat nevel, hanem a gazdaság rövid távú érdekeit szolgálja ki. Úgy látja, a rendszer célja nem a tudás elmélyítése, hanem az, hogy minél olcsóbb, könnyen irányítható munkaerő kerüljön ki az iskolákból.
Ahhoz, hogy olcsó munkaerő legyen, ahhoz alattvalók kellenek, akik robotként a szalagok mellett dolgozni tudnak.
Szerinte azonban a rendszer ezen a ponton már saját céljával is szembement: nemcsak olcsó, hanem egyre inkább használhatatlan munkaerőt termel ki.
A magyar diákok többsége a „kiváltható” kategóriában van
A PSZ elnöke a nemzetközi PISA-mérések eredményeire hivatkozva arra figyelmeztet: azoknak a tanulóknak, akik a méréseken a középszint alatt teljesítenek, a munkáját 15-20 éven belül nagy eséllyel robotok vagy mesterséges intelligencia váltja majd ki. Magyarországon ez különösen súlyos probléma, mivel a diákok mintegy 60 százaléka ebbe a csoportba tartozik.
Totyik szerint a kérdés már nem az, hogy ez oktatáspolitikai kudarc-e, hanem az, hogy a munkaerőpiac és a szociális ellátórendszer hogyan fogja kezelni ezt a tömeget. Úgy látja, erre jelenleg nincs válasz, és egyetlen ország sem képes ekkora terhet hosszú távon elviselni.
Nem butábbak a gyerekek, hanem egyre túlterheltebbek
Totyik Tamás hangsúlyozza: a probléma nem a gyerekek képességeiben keresendő. A diákok nem lettek kevésbé intelligensek, egyszerűen másként működnek, miközben az iskola egyre több tananyagot próbál beléjük zsúfolni.
Példaként említi, hogy
Egy hetedik osztályos tanulóknak nagyjából 180 új fogalmat kell megtanulnia egy év alatt. Ez azt jelenti, hogy óránként négy teljesen vadigen új fogalmat kell elsajátítani egy tanulónak. Én ezt nem tartom normálisnak.
A PSZ elnöke szerint ez fenntarthatatlan, és nem a mély megértést, hanem a felszínes bemagolást erősíti.
Elit tanterv egy nem elit társadalomban
A legsúlyosabb strukturális hibának Totyik a Nemzeti alaptantervet tartja. Úgy véli, a tantervet a társadalom felső rétegeihez igazították, miközben az átlagos vagy hátrányos helyzetű gyerekek számára ez eleve kudarcélményt jelent.
A tanulók jelentős része már az alsó tagozaton lemarad, amit a rendszer nem korrigál, hanem tovább mélyít. Aki nem tudja teljesíteni az elvárásokat, az egyre kevésbé tud bekapcsolódni az órákba, majd sorozatos kudarcokat él meg, ami magatartási problémákhoz és agresszióhoz is vezethet.
A fiatalok jelentős része végzettség nélkül kerül ki az oktatásból
Totyik szerint a tankötelezettségi korhatár 16 évre csökkentése tovább súlyosbította a helyzetet. Bár ez rövid távon könnyebbséget jelentett az iskoláknak, a problémát valójában csak eltüntette a rendszerből.
A fiatalok jelentős része végzettség nélkül kerül ki az oktatásból, ami nemcsak munkaerőpiaci, hanem komoly társadalmi következményekkel is jár. Totyik felidézi:
Mikor bevezették a 16 éves tankötelezettséget, megugrott a 18 év alatti lányanyáknak a száma, majdnem 50 százalékos emelkedés volt ezután.
Ezek a fiatalok később a közmunkaprogramban vagy a szociális ellátórendszerben kötnek ki.
A finn modell nálunk álomkategóriába tartozik
A problémás, sajátos nevelési igényű tanulók támogatása terén is hatalmas a lemaradás. Totyik szerint Magyarországon 1000-1500 gyerekre jut egy iskolapszichológus, miközben más országokban – például Finnországban – több felnőtt is segíti egyetlen osztály munkáját. Ott a pedagógusok nemcsak nagyobb szakmai szabadságot kapnak, hanem megfelelő számú asszisztens és mentális támogatás is segíti őket. Totyik szerint a magyar rendszer ezzel szemben inkább rendészeti eszközökkel próbál reagálni a nehézségekre, ami nem jelent valódi megoldást.
