Ma már szinte alig vannak olyan iskolák Magyarországon, ahol egyenruhát kell hordani. A legtöbb esetben csak a lányok számára van matrózblúz, amit olyan rendezvényeken kell viselni, mint a tanévnyitó és tanévzáró, vagy különféle ünnepek. A mindennapokban viszont maximum a Budapesten működő nemzetközi iskolák tanulói szaladgálnak az utcákon egyenruhában.

Ez viszont nem mindig volt így. Az 1950-es évektől, tehát a szocializmus időszakában a tanulók iskolaköpenyben jártak iskolába. Igaz, nem volt kötelező - csak ajánlott - viselet, mivel a gyártása a textilválság időszakában többször is akadozott és volt, hogy egyenesen hiánycikk lett.

Az iskolaköpeny egy - többnyire - kék színű, kellemetlen anyagú kabátka volt, amit a diákoknak egyrészt azért kellett viselni, hogy az megvédje az alatta található öltözéküket a kosztól és tintától, másrészt pedig ez egyfajta ideológiát is hordozott magában a kommunizmus időszakában, nagyjából az 1980-as évek végéig.

Elfedte a társadalmi különbségeket, egységesítette a gyerekek megjelenését és állítólag "fegyelmet, rendet" sugallt. Akinek pedig a gyereke túl sokszor mutatkozott nélküle, előfordulhatott, hogy az felketette a "rendszer" figyelmét, ezért az iskolakezdés előtt az ezeket árusító üzletek előtt hosszú sorokban kígyóztak a szülők a gyerekeikkel, hogy megvásárolják a nyáron vastag, télen vékony ruhadarabot.

Aztán ahogy a rendszer egyre lazább lett, úgy formálták a diákok a köpenyt egyre inkább a saját stílusukra. Volt, akinek az édesanyja otthon készített iskolaköpenyt puhább, kellemesebb anyagból valamilyen mintával, a kamaszok pedig a kedvenc zenekaraik logóival díszítették, mígnem a rendszerváltás után végleg megszabadulhattak tőle.

Hogy milyen volt az iskolaköpeny, azt a Fortepan képein megnézhetitek: