Pukli István: Ne a gyereket igazítsuk az iskolarendszerhez
A korai szelekció helyett ideje volna a fejlődéslélektani szakaszokhoz igazítani az iskolarendszert.
Mutatunk pár ötletet.
A KRÉTA, a 2015-ös lassú bevezetése óta a köznevelési intézmények hivatalos adminisztrációs felületétévé vált. Mára már ezen keresztül kell leadni az iskolai kikérőket, igazolásokat, hivatalos papírokat, ugyanakkor a diákok érdemjegyeit legyen az évvégi vagy félévi, esetleg dolgozat után kapott jegy, azokat is itt kell vezetni.
Mivel mindennek ezen a felületen keresztül kell történnie így logikus lenne az is, hogy a bejelentett számonkéréseket, házi feladatokat vagy éppen az órai feladatokat is feltöltsék a tanárok. Ez azonban mivel nem kötelező része az e-KRÉTA használatának, így gyakran elmarad, vagy a sok egyéb adminisztráció miatt késik a feltöltés, és a hiányzó diákok így nem értesülnek arról, hogy mi történt a kihagyott időszakban az iskolában, mire kell számítania, amikor mondjuk egy betegségből visszamegy.
Ha esetleg veletek is gyakran előfordul, hogy nem láttok semmit beírva a Krétába, akkor érdemes visszanyúlni azokhoz a gyakorlatokhoz, amik a digitalizáció előtt eljuttatták a hiányzókhoz a fontos információkat.
Alkossatok „riadóláncot”

Ezt a szokást még a kétezres évek elején is gyakran használták az osztályokban. Főleg alsóban volt szokás, a lényege pedig, hogy az ABC-sorrendbe rendezett névsor alapján, minden gyereknek a közvetlenül utána következőt kellett hívnia, ha ő valami miatt nem volt bent aznap az iskolában. De ugyanígy a hiányzó is felhívhatta azt a társát, aki „érte felelt”.
Mai modern köntösben akár az online térben is meg lehet ugyanezt csinálni. És a diákok azt is megtanulják, hogyan kell a társaikért felelősséget vállalni.
Hetes, aki jegyzetel
Biztosan emlékeztek arra, hogy régen minden héten volt az osztályokban egy vagy két gyerek, akiknek jelenteniük kellett, hogy mi is az osztálylétszám, hányan hiányoznak aznap és adott esetben még azt is, hogy milyen az időjárás. Nekik néha az is feladatul jutott, hogy a hiányzó gyerekeket értesítsék a házi feladatokról, az órák anyagairól, illetve arról, hogy mi várható az adott tantárgyból a következő órán.
Ez a szokás is szépen lassan elhalványult mára, de érdemes lehet feléleszteni. Minden héten két különböző diák felel azért, hogy felírja a fontos információkat, a dolgozatok időpontjait és a házikat, amit aztán kötelező jelleggel megír az osztálycsoportba, vagy feltesz arra a közös felületre, ahol mindenki jelen van.
Legyenek tantárgyi felelősök
Hasonlóan az előzőhöz, itt is ki kell nevezni pár gyereket, akik az osztályban mondjuk a magyarral vagy matekkal kapcsolatos fontos információkra ügyelnek. Akár a felelősök ki is oszthatják egymás között, hogy azon a héten ki írja be a nap végén az osztálycsoportba, hogy a tantárgyukból éppen mivel foglalkoztak, milyen számonkérés lesz és mit kell a következő órára csinálni.
A korai szelekció helyett ideje volna a fejlődéslélektani szakaszokhoz igazítani az iskolarendszert.
A mindenkori garantált bérminimum szintjére emelnék a doktoranduszi ösztöndíjat egy újonnan alakult, alulról szerveződő doktoranduszcsoport tagjai. Nyílt levelükben azt követelik, hogy a jelenleg havi 140 ezer forintos alapösztöndíj helyett minden PhD-hallgató legalább havi bruttó 373 200 forint támogatást kapjon.
A magyar oktatás egyik legnagyobb problémájának azt tartja Lovász László matematikus, a Magyar Tudományos Akadémia korábbi elnöke, hogy a gyerekeknek egyre korábban kell versenybe szállniuk a jobb iskolákért. Szerinte a jelenlegi rendszer túl nagy nyomást helyez a diákokra, miközben a legtöbb tehetség ilyen fiatal korban még nem mérhető fel.
A magyar közélet egyik visszatérő problémája, hogy a vitákban hajlamosak vagyunk a másik oldalt nem egyszerűen ellenfélnek, hanem ellenségnek tekinteni. Ez a gondolkodásmód lassan átitatja az oktatásról, a közéletről és a közintézményekről szóló beszélgetéseket is. Pedig a demokrácia lényege éppen az, hogy az egyet nem értés nem zárja ki az együttműködést. A magyar társadalom polgárosodása történelmi léptékben még mindig folyamatban van. A szabadság, az autonómia és a felelősség viszonya sokszor nem stabil kulturális tapasztalat, hanem tanulási folyamat. Ez az oktatásban különösen jól látszik.
A miniszter bejelentette: megnyíltak a pályázatok a felsőoktatási intézményeket fenntartó alapítványok kuratóriumi és felügyelőbizottsági tagságaira.
A parti beépítések, a pusztuló nádasok, a klímaváltozás, a vegyi anyagok és még a horgászok etetőanyagai is hozzájárulnak ahhoz, hogy a Balaton ökológiai egyensúlya egyre sérülékenyebb legyen.
A szociális és családügyi miniszter ezt Facebook-posztjában erősítette meg.
Mutatjuk, hol lesz a hivatalos budapesti ponthatárváró buli.