„Mentsétek meg Nemecseket! Változtassátok meg a történetet úgy, hogy Nemecsek Ernő életben maradjon! A regénytől több helyen is eltérhettek, meséljétek el, hogyan alakulna a cselekmény a ti verziótokban, miközben a cicát végigvezetitek a szlalom útvonalán.”

Így szól az egyik leírása annak a társasjátéknak, amit Bánszky Noémi gyógypedagógus, a Terápiás és Segítő Macskákért Alapítvány elnöke, valamint Rudolf Panka irodalomterapeuta közösen „fejlesztettek ki” általános iskolás gyerekek számára Molnár Ferenc „A Pál utcai fiúk” című regényéből.

Pozitív élményeket kapcsolnak a tanuláshoz

Az állatterápiás foglalkozásokról a legtöbbeknek a kutyák, esetleg a lovak jutnak eszükbe, egyre több helyen alkalmaznak azonban macskákat is. Különösen ott, ahol a csendesebb, kevésbé energikus jelenlét előnyös lehet. Ilyenek például a kórházak, idősek otthona, de többek között az iskolák is, ahol akár a sajátos nevelési igényű tanulóknak is hasznos lehet az állatok közelsége.

A kezdetben terápiás kutyákkal, jelenleg pedig terápiás macskákkal dolgozó gyógypedagógus, Bánszky Noémi azt mondja, gyakran találkozik az iskolákban azzal a problémával, hogy mennyire nehéz motiválni a gyerekeket, és hogy milyen „szélesre tud nyílni az olló” az eredményes és kevésbé eredményes tanulók között. Az a diák, aki nem tudja jól felvenni a fonalat, nehezebben indul el a tanulással, könnyedén lemarad, és már az első néhány iskolai éve alatt olyan hátrányokat és kudarcélményeket halmozhat fel, ahonnan nehéz felzárkózni.

Pedig az, ha egy diák nehezen tud például megszólalni, beszélgetésekbe bevonódni, esetleg stabilan olvasni, szövegeket értelmezni vagy alkotni, az egész életére hatással lehet. Ezek fejlesztésére azonban vagy nincs idő az átlagos, állami magyar iskolák többségében, vagy – a szövegértés és a szövegalkotás fejlesztése – meglehetősen szárazon működik.

A diákok a padokban ülve hangosan vagy éppen magukban olvasnak, a szövegek tartalmát pedig dolgozatok vagy felelések formájában kérik vissza tőlük.

Játékos tanulásra alig van idő, a lemaradó – vagy például diszlexiás, diszgráfiás - gyerekek számára pedig szükségtelen stresszel, idegeskedéssel járhat egy magyaróra, amihez a rossz jegyek miatt még több negatív élményt, kudarcot párosíthatnak.

Ezekre (is) jelenthetnek megoldást, az unalmas hétköznapokban pedig egy kis színfoltot az állatterápiás foglalkozások az iskolákban. Ezek ugyanis bizonyítottan számos pozitív hatással bírnak mind a tipikus fejlődésű, mind az SNI-s tanulók számára.

Az állatok jelenléte például amellett, hogy nyugtató hatású, csökkenti a szorongást és a feszültséget, fejleszti az empátiát, csoportos foglalkozások esetén pedig javítja a kommunikációt, valamint a csapatmunkát és az együttműködést a diákok között.

„A tananyag is jobban megmarad, ha valamilyen élményt vagy emléket tudnak hozzá kötni” – meséli az Eduline-nak a szakember.

Ezért is dolgozta ki Rudolf Panka irodalomterapeutával, hogy hogyan lehetne állatasszisztált foglalkozások keretében irodalmi műveket, kötelező olvasmányokat feldolgozni.

„Általában négy csapatra bontjuk az osztályt, és a diákok feladatkártyákat húznak. Úgy állítottuk össze a feladatokat, hogy egyrészt minden feladatot macskával kelljen megoldani, másrészt pedig lexikális ismereteket, tárgyi tudást is igényeljenek. De a legtöbb kérdés az inkább abban próbál segíteni a gyerekeknek, hogy önálló véleményt, gondolatokat formáljanak, fogalmazzanak meg, és érzelmeket, önreflexiókat szűrjenek bele az elbeszélésükbe” – mondja.

A Pál utcai fiúkhoz kapcsolódó társasjátékban például szerepel olyan kérdés, amiben szereplőket kell felsorolni, és megmondani, miben lenne jó rájuk hasonlítani, vagy a történet egyes részeit felidézve elmondani, hogy mikor éreztek például szomorúságot olvasás közben.

Hogy mindezekhez hogyan jönnek a macskák?

A Terápiás és Segítő Macskákért Alapítvány elnöke szerint például úgy, hogy a kihúzott feladatkártyák hátulján különböző szimbólumok szerepelnek, például egy bója vagy alagút. Amennyiben a tanulók jól válaszolnak egy kérdésre, megkapják az adott tárgyat, amit akadálypálya építésére használnak fel. Ezt az akadálypályát kell majd teljesítenie annak a csapatnak, ami egy erre vonatkozó feladatot kap a játékban. De – mint ahogy az a cikk elején említett példában is szerepel – az is előfordulhat, hogy a diákoknak ötletelés, a kérdésre válaszolás közben kell feladatokat megoldaniuk az állatokkal.

Az is bevonódik, aki a hagyományos tanórákon nem

Bánszky Noémi szerint amellett, hogy a macskák szórakoztatóbbá teszik az órákat és már csak a jelenlétük is általában pozitív reakciót, örömet vált ki a gyerekekből, abban is segítenek, hogy jobban odafigyeljenek a feladatokra és azok megoldására.

Másrészt pedig olyan gyerekeket is képesek bevonni a játékos tanulásba, akik egyébként a hagyományos tanórákon a pedagógusok szerint kifejezetten „rossz gyerekek”, vagy annyira visszahúzódóak, hogy szinte sosem szólalnak meg.

„Sokszor előfordul, hogy figyelmeztetnek minket a tanárok, hogy vannak gyerekek, akikkel nem fogunk bírni. Valójában viszont ők is szépen beilleszthetőek ezekbe a foglalkozásokba” – magyarázza.

Csendesedjünk el

Ahhoz viszont, hogy mindez simán menjen, a lelkesedés és nyitottság mellett a gyerekek részéről arra is szükség van, hogy olyan környezetet teremtsenek a tanteremben, ami a macskák számára is biztonságos és kényelmes. Természetükből adódóan ugyanis a bársonytalpúak jóval érzékenyebb állatok, mint a kutyák többsége, emiatt pedig sokkal könnyebben kizökkennek a nyugalmi állapotukból.

„Mielőtt kiengedem őket a bokszból, el szoktam mondani a diákoknak, hogy nem szeretik a hangoskodást, mert az nekik frusztráló. Ha például az alapzajnál hangosabban kezdenek el hangoskodni, azt a macska viselkedése is tükrözi; például úgy, hogy visszavonul a boxba” – mondja Noémi.

Ahhoz, hogy a foglalkozást folytathassák, arra van szükség, hogy a diákok elcsendesedjenek. Amikor ez megtörténik és az állat újra biztonságban érzi magát, vagy hívogatásra, vagy pedig önmagától is előbújik.

Maga az állat személyisége is mérvadó ugyanakkor, hiszen nem minden macska alkalmas arra, hogy terápiás foglalkozásokat tartsanak velük. Fontos például, hogy embercentrikusak, vagy ahogyan Noémi mondja, „matrica-típusúak” legyenek; olyanok, akik kifejezetten keresik az embertársaságot, nyitottak, és jól lehet motiválni őket finom falatokkal. Az utóbbi leginkább a trükkök megtanulásának során mérvadó.

A cél, hogy pedagógusok sajátítsák el

Bár szívesen tartanak foglalkozásokat az iskolákban, ha meghívják őket, a Terápiás és Segítő Macskákért Alapítvány elnöke szerint a szervezetük célja leginkább az, hogy előbb vagy utóbb a pedagógusok maguk is képesek legyenek arra, hogy állatasszisztált foglalkozásokat tartsanak. Ebben az esetben a pedagógusnak csak egy felvezető – terápia macska párost kell hívnia, és velük együttműködve maga is tarthatja a foglalkozást, nem szükséges, hogy pedagógiai végzettséggel rendelkező foglalkozásvezető is jöjjön velük. Ennek elsősorban azért van jelentősége, mert az állatasszisztált terápiák egyik legnagyobb hátránya, hogy sokba kerül. Tehát, ha szeretnénk jelentősen csökkenteni az ezzel járó költségeket, akkor nagyon sokat számít, ha nem 2, hanem 1 külsős szakembert kell csak bevonni.

Ennek érdekében az Alapítvány májusban háromnapos pedagógus továbbképzést szervez, amin a téma az olvasás és szövegértés állatasszisztált fejlesztése, továbbá az általuk kidolgozott társasjáték elsajátítása lesz. Ennek elvégzését követően abban az esetben amennyiben egy pedagógus állatasszisztált foglalkozásokat szeretne tartani, foglalkozásvezetőt nem kell hívni. Csak egy vizsgázott terápiás kutyára vagy macskára lesz szükség, és így maguk is képesek lesznek szórakoztató, rendhagyó tanórákat tartani.