Az erre való választ a Nemzeti Köznevelési Törvényben érdemes keresni, amely szerint a tanulók munkájának értékelésekor, minősítésekor a pedagógust széleskörű szabadság illeti meg. Kialakíthat egyedi módszereket, alkalmazhat sajátos értékelési és számonkérési technikákat, a félévi, év végi osztályzat meghatározásánál pedig az érdemjegyeket akár eltérő súllyal is figyelembe veheti.
A pedagógus értékelési autonómiája ugyanakkor az Oktatási Jogok Biztosa és a törvény szerint nem korlátlan. A pedagógus az adott iskola pedagógiai programjában meghatározott szabályokon belül hozhat döntést az értékelési és számonkérési módszereiről.
"A 20/2012. (VIII. 31.) EMMI rendelet 7. § (1) bekezdés bo) pontja szerint az iskola pedagógiai programja meghatározza az iskola helyi tantervét, ennek keretén belül a tanuló jutalmazásával összefüggő, a tanuló magatartásának, szorgalmának értékeléséhez, minősítéséhez kapcsolódó elveket. Ugyanezen bekezdés bi) pontja alapján az iskola pedagógiai programja határozza meg az iskola helyi tantervét, ennek keretén belül a tanuló tanulmányi munkájának írásban, szóban vagy gyakorlatban történő ellenőrzési és értékelési módját, diagnosztikus, szummatív, fejlesztő formáit, valamint a magatartás és szorgalom minősítésének elveit. Ugyanezen szakasz (5) bekezdése szerint pedig az iskola pedagógiai programjában meg kell határozni az iskolai írásbeli, szóbeli, gyakorlati beszámoltatások, az ismeretek számonkérésének rendjét, valamint az otthoni, napközis, tanulószobai felkészüléshez előírt írásbeli és szóbeli feladatok meghatározásának elveit és korlátait" - írják.
