Pályaelhagyó tanár: „Semmiért nem cserélném el azt a nyolc évet, amit tanítással töltöttem”

Tanárnőnek szólítom, de a jog szerint már nem sokáig az. Fel tudta dolgozni a helyzetet?

Teljes képtelenségnek tűnik, hogy nem vagyok többé tanár. Fejben még nem tudtam elfogadni, hogy ennek vége van. A hivatás az olyan dolog, mint az ember életében a nagy szerelem: el lehet engedni, de mindig sóvárogni fogunk utána, ami hosszú távon nem egészséges.

Kismamaként jelenleg otthon van a gyermekeivel. A státusztörvény miatt mondott most fel?

Nem így terveztem, de azért időzítettem mostanra a kilépést, mert kiderült, hogy az új szabályozás miatt azzal járnék anyagilag a legrosszabbul, ha jövő tavasszal – amikor elkezdenék szervezni a visszavételemet – jelenteném be, hogy nem megyek vissza dolgozni. Akkor már rám is érvényes lenne a három hónap felmondási idő, és nem kaptam volna végkielégítést, illetve a szabadságaimat sem fizették volna ki. Így viszont, hogy nem felmondtam, hanem nem fogadtam el a jogviszonyváltást, jár egyhavi végkielégítés és a szabadságaimat is kifizetik.

Ez egy nehéz elhatározás. Fel tudja idézni, hogy mik voltak azok a pontok a pályafutásában, amelyek miatt a felmondás mellett döntött?

Első volt az új Nemzeti alaptanterv (NAT), aminek lehetett véleményezni a tervezetét. Nagy lelkesen neki is ültem, elolvastam az egész magyarra vonatkozó részt, és két-három este alatt összegyűjtöttem, hogy milyen önellentmondások és képtelenségek vannak benne. Ebből lett egy hosszú szöveg, de kiderült, hogy összesen 600 karakterben lehetett megfogalmazni a meglátásainkat. Végül beküldtem egy rövidített változatot, de sem ennek, sem a többi hasonló véleménynek nincs hozadéka. Elfogadták a NAT-ot, majd néhány hónapra rá megjelent a kerettanterv is, de az utolsó döfés az érettségi volt. Semmi szabadságuk nem maradt a tanároknak a tételek összeállításában.

Jocó bácsi azt mondta, hogy nincs annyi óraszám magyarból, ahány művet elvár a kerettanterv.

Ez pontosan így van, a kerettanterv gyakorlatilag egy félresikerült tanmenet. Az utolsó betűig benne van, hogy mely műveket kell leadni, és mellette írják, hogy ha ezeket már megtanítottad, akkor egy másik listából választhatsz továbbiakat. Eddig a szaktanár válogatta ki, hogy miket fog tanítani, a kerettanterv pedig ehhez javasolt egy óraszámot. A mostani viszont elképesztő óraszámot diktál: ha a tanár kilencedik elején elkezdi darálni az anyagot, akkor – ha hihetetlen sebességgel pörgeti a nyelvét – talán érettségiig végig tudja mondani, de mindeközben a diákok meg se szólalnak, semmit sem kérdeznek.

Mit szólt a tantestület a felmondásához?

Amikor bementem felmondani és zokogtam a folyosón, akkor mindenki azzal bíztatott, hogy még fiatal vagy és ott van az angol szakod, amivel könnyű lesz elhelyezkedni. Persze, de nem azért tanultam ennyit, hogy utána elmenjek betanított szellemi munkásnak egy irodába és egész nap a számítógép előtt üljek, valami olyasmit csinálva, amihez egyébként semmi közöm.

Sok munkatársa döntött még a váltás mellett?

A nyár végén voltam bent, mert az egyik tanárnőnket búcsúztattuk, aki nyugdíjba ment. Akkor szembesültem vele, hogy még egy közvetlen kollégámtól is elköszönünk, mert ő meg felmondott. Beszédes, hogy ő egy töri-olasz szakos tanár, mégis a közoktatásban megtartott utolsó órája egy hetedikes énekóra volt. De rajtuk kívül sokan elmentek az elmúlt években, kevesen vannak ott, azok közül, akikkel együtt dolgoztam.

Miért döntenek néhányan mégis úgy, hogy maradnak a Batthyányban?

Nálunk, a gimiben változatos okokból maradnak: sokan vannak nyugdíj előtt, például egy történelem tanár mondta, akinek két éve van még a nyugdíjig, hogy ezt a maradék időt már valahogy kibírja, de az újabb fejlemények kapcsán ő is elgondolkodott a váltáson. Igazából a többieken is ezt látom, hogy valahogyan megpróbálnak túlélni, menekülési útvonalakat keresnek, átmennek részmunkaidőbe, vagy tanítanak magánban.

Tanárnő már nem szeretné ehhez a rendszerhez adni a nevét, de mi a véleménye azokról, akik mégis a maradás mellett döntenek?

Az biztos, hogy nagyon kizsigerelt, kizsákmányolt és sakkban tartott helyzetben vannak a tanárok, rengetegen maradnak azért, mert nincsen más opciójuk, a megélhetésük függ tőle. Akármennyire keveset is keresnek, de arra a kevésre szükségük van, mert nem biztos, hogy fognak munkát találni. Itt Budapesten még könnyebb ugrálni, de a vidéki városokban kevés a lehetőség. Amig ez a helyzet, addig nem lehet elvárni az emberektől, hogy játszanak azzal, hogy hátha kirúgják őket. Emiatt nem gondolom, hogy lesz olyan összefogás, mint Romániában volt, pedig más opciónk nincs szerintem.

Ezek nem újkeletű problémák, régóta gondok vannak az oktatás helyzetével. Miért döntött mégis úgy, hogy tanár lesz?

2010-ben elkezdtem tanítani félállásban és mellette végeztem a doktori képzést irodalom szakon Debrecenben. Ekkor már látszódott, hogy ez egy nagyon rosszul fizető pálya, viszont a mostanihoz képest lényegesen nagyobb volt a tanárok szabadsága a tananyagban, de igazából minden téren. Nagyon szerettem a tantárgyamat, és a tanítási gyakorlat alatt az oktatás is megtetszett. Bár megcsináltam a doktori képzést, de közben elbillent a mérleg, félbe maradt a disszertációm, és inkább a tanítás lett az életem, mert ebben éreztem igazán jól magam. Küzdelmes volt, főleg az első évek, de mégis annyi pluszt adott nekem, és annyira megtaláltam magam ebben a munkában, hogy akkor még nem gondolkoztam azon, hogy mást kellene csinálni.

Ha ma újrakezdhetné, akkor is a tanári hivatást választaná?

Igen, mindenképpen. Semmiért nem cserélném el azt a nyolc évet, amit tanítással töltöttem. Olyan embereket ismertem meg, mind kollégákat, de főképpen gyerekeket, akikkel a mai napig tartom a kapcsolatot.

Tudja már, hogy mivel szeretne foglalkozni a jövőben?

Már évek óta gondolkodom azon, hogy mit lehetne csinálni, mi az, amihez esetleg kedvem is lenne. Mindig is szerettem szervezni dolgokat, az iskolában is szerveztem rendezvényeket és osztályfőnökként is szerettem összefogni a szálakat, ezért ezen a területen is el tudom képzelni magam. Adminisztratívabb jellegű dolgok jutottak még eszembe, például irodavezetőként. Szuper lenne egy kiadónál dolgozni szerkesztőként vagy korrektorként, de sajnos kevés ilyen lehetőség van. Időhöz vagyok kötve, mert a fiam hamarosan bölcsődébe megy, ehhez szükségem van munkaviszonyra, így elsőkörben a felsőoktatásban fogok munkát keresni adminisztrációs területen, mert ebben tudnak segíteni ismerőseim, aztán majd meglátjuk.