Pályaelhagyó tanár: „Semmiért nem cserélném el azt a nyolc évet, amit tanítással töltöttem”

Szeptember 29-ig kell nyilatkozniuk a pedagógusoknak az új státusz elfogadásáról. Egyelőre nem lehet tudni, hogy hányan döntenek a pályaelhagyás mellett, de az biztos, hogy a volt tanárnőm, Tóthné Őry Katinka, a Szigetszentmiklósi Batthyány Kázmér Gimnázium magyar-angol szakos pedagógusa már a felmondók közé tartozik. Vele beszélgettünk az oktatásban kialakult helyzetről.

  • Tornyos Kata

Tanárnőnek szólítom, de a jog szerint már nem sokáig az. Fel tudta dolgozni a helyzetet?

Teljes képtelenségnek tűnik, hogy nem vagyok többé tanár. Fejben még nem tudtam elfogadni, hogy ennek vége van. A hivatás az olyan dolog, mint az ember életében a nagy szerelem: el lehet engedni, de mindig sóvárogni fogunk utána, ami hosszú távon nem egészséges.

Kismamaként jelenleg otthon van a gyermekeivel. A státusztörvény miatt mondott most fel?

Nem így terveztem, de azért időzítettem mostanra a kilépést, mert kiderült, hogy az új szabályozás miatt azzal járnék anyagilag a legrosszabbul, ha jövő tavasszal – amikor elkezdenék szervezni a visszavételemet – jelenteném be, hogy nem megyek vissza dolgozni. Akkor már rám is érvényes lenne a három hónap felmondási idő, és nem kaptam volna végkielégítést, illetve a szabadságaimat sem fizették volna ki. Így viszont, hogy nem felmondtam, hanem nem fogadtam el a jogviszonyváltást, jár egyhavi végkielégítés és a szabadságaimat is kifizetik.

Ez egy nehéz elhatározás. Fel tudja idézni, hogy mik voltak azok a pontok a pályafutásában, amelyek miatt a felmondás mellett döntött?

Első volt az új Nemzeti alaptanterv (NAT), aminek lehetett véleményezni a tervezetét. Nagy lelkesen neki is ültem, elolvastam az egész magyarra vonatkozó részt, és két-három este alatt összegyűjtöttem, hogy milyen önellentmondások és képtelenségek vannak benne. Ebből lett egy hosszú szöveg, de kiderült, hogy összesen 600 karakterben lehetett megfogalmazni a meglátásainkat. Végül beküldtem egy rövidített változatot, de sem ennek, sem a többi hasonló véleménynek nincs hozadéka. Elfogadták a NAT-ot, majd néhány hónapra rá megjelent a kerettanterv is, de az utolsó döfés az érettségi volt. Semmi szabadságuk nem maradt a tanároknak a tételek összeállításában.

Jocó bácsi azt mondta, hogy nincs annyi óraszám magyarból, ahány művet elvár a kerettanterv.

Ez pontosan így van, a kerettanterv gyakorlatilag egy félresikerült tanmenet. Az utolsó betűig benne van, hogy mely műveket kell leadni, és mellette írják, hogy ha ezeket már megtanítottad, akkor egy másik listából választhatsz továbbiakat. Eddig a szaktanár válogatta ki, hogy miket fog tanítani, a kerettanterv pedig ehhez javasolt egy óraszámot. A mostani viszont elképesztő óraszámot diktál: ha a tanár kilencedik elején elkezdi darálni az anyagot, akkor – ha hihetetlen sebességgel pörgeti a nyelvét – talán érettségiig végig tudja mondani, de mindeközben a diákok meg se szólalnak, semmit sem kérdeznek.

Mit szólt a tantestület a felmondásához?

Amikor bementem felmondani és zokogtam a folyosón, akkor mindenki azzal bíztatott, hogy még fiatal vagy és ott van az angol szakod, amivel könnyű lesz elhelyezkedni. Persze, de nem azért tanultam ennyit, hogy utána elmenjek betanított szellemi munkásnak egy irodába és egész nap a számítógép előtt üljek, valami olyasmit csinálva, amihez egyébként semmi közöm.

Sok munkatársa döntött még a váltás mellett?

A nyár végén voltam bent, mert az egyik tanárnőnket búcsúztattuk, aki nyugdíjba ment. Akkor szembesültem vele, hogy még egy közvetlen kollégámtól is elköszönünk, mert ő meg felmondott. Beszédes, hogy ő egy töri-olasz szakos tanár, mégis a közoktatásban megtartott utolsó órája egy hetedikes énekóra volt. De rajtuk kívül sokan elmentek az elmúlt években, kevesen vannak ott, azok közül, akikkel együtt dolgoztam.

Miért döntenek néhányan mégis úgy, hogy maradnak a Batthyányban?

Nálunk, a gimiben változatos okokból maradnak: sokan vannak nyugdíj előtt, például egy történelem tanár mondta, akinek két éve van még a nyugdíjig, hogy ezt a maradék időt már valahogy kibírja, de az újabb fejlemények kapcsán ő is elgondolkodott a váltáson. Igazából a többieken is ezt látom, hogy valahogyan megpróbálnak túlélni, menekülési útvonalakat keresnek, átmennek részmunkaidőbe, vagy tanítanak magánban.

Tanárnő már nem szeretné ehhez a rendszerhez adni a nevét, de mi a véleménye azokról, akik mégis a maradás mellett döntenek?

Az biztos, hogy nagyon kizsigerelt, kizsákmányolt és sakkban tartott helyzetben vannak a tanárok, rengetegen maradnak azért, mert nincsen más opciójuk, a megélhetésük függ tőle. Akármennyire keveset is keresnek, de arra a kevésre szükségük van, mert nem biztos, hogy fognak munkát találni. Itt Budapesten még könnyebb ugrálni, de a vidéki városokban kevés a lehetőség. Amig ez a helyzet, addig nem lehet elvárni az emberektől, hogy játszanak azzal, hogy hátha kirúgják őket. Emiatt nem gondolom, hogy lesz olyan összefogás, mint Romániában volt, pedig más opciónk nincs szerintem.

Ezek nem újkeletű problémák, régóta gondok vannak az oktatás helyzetével. Miért döntött mégis úgy, hogy tanár lesz?

2010-ben elkezdtem tanítani félállásban és mellette végeztem a doktori képzést irodalom szakon Debrecenben. Ekkor már látszódott, hogy ez egy nagyon rosszul fizető pálya, viszont a mostanihoz képest lényegesen nagyobb volt a tanárok szabadsága a tananyagban, de igazából minden téren. Nagyon szerettem a tantárgyamat, és a tanítási gyakorlat alatt az oktatás is megtetszett. Bár megcsináltam a doktori képzést, de közben elbillent a mérleg, félbe maradt a disszertációm, és inkább a tanítás lett az életem, mert ebben éreztem igazán jól magam. Küzdelmes volt, főleg az első évek, de mégis annyi pluszt adott nekem, és annyira megtaláltam magam ebben a munkában, hogy akkor még nem gondolkoztam azon, hogy mást kellene csinálni.

Ha ma újrakezdhetné, akkor is a tanári hivatást választaná?

Igen, mindenképpen. Semmiért nem cserélném el azt a nyolc évet, amit tanítással töltöttem. Olyan embereket ismertem meg, mind kollégákat, de főképpen gyerekeket, akikkel a mai napig tartom a kapcsolatot.

Tudja már, hogy mivel szeretne foglalkozni a jövőben?

Már évek óta gondolkodom azon, hogy mit lehetne csinálni, mi az, amihez esetleg kedvem is lenne. Mindig is szerettem szervezni dolgokat, az iskolában is szerveztem rendezvényeket és osztályfőnökként is szerettem összefogni a szálakat, ezért ezen a területen is el tudom képzelni magam. Adminisztratívabb jellegű dolgok jutottak még eszembe, például irodavezetőként. Szuper lenne egy kiadónál dolgozni szerkesztőként vagy korrektorként, de sajnos kevés ilyen lehetőség van. Időhöz vagyok kötve, mert a fiam hamarosan bölcsődébe megy, ehhez szükségem van munkaviszonyra, így elsőkörben a felsőoktatásban fogok munkát keresni adminisztrációs területen, mert ebben tudnak segíteni ismerőseim, aztán majd meglátjuk.

 

Hozzászólások

Elsőként tette közzé a dolgozók bérsávjait a Corvinus: ennyit keresnek az oktatók és kutatók

A Corvinuson egy tanársegéd havi bruttó 600-900 ezer forintot, egy egyetemi tanár pedig akár 2,1 millió forintot is kereshet. A vezetői fizetések ennél is magasabbak: a rektor alapbére jelenleg közel 5,8 millió forint. Az intézmény szerint a cél az átláthatóbb bérezés és a bértranszparencia erősítése, miközben a lépéssel a hazai felsőoktatásban is úttörő szerepet vállalnak.

Nulla pontot ér a jeles középiskolai bizonyítvány – egy technikumban végzett diáklány 26 pontot veszít a felvételin egy szabály miatt

Hiába volt majdnem kitűnő tanuló a középiskolában, hiába tett utólag két sikeres emelt szintű érettségit, egy technikumban végzett diáklány középiskolai tanulmányi eredményeit nem veszi figyelembe a felvételi rendszer a pontszámításkor. A probléma nemcsak nála jelentkezik, hanem több olyan szakképzésben tanuló diáknál, akik másik szakterületen tanulnának tovább egyetemen.

Heti 20 órában maximalizálná a kötelező óraszámot a Pedagógusok Szakszervezete a szakképzésben

A szakképzésben dolgozók közalkalmazotti jogállásának visszaállítását, a tanítási évre vetített munkaidőkeret megszüntetését és átláthatóbb bérrendszer kialakítását is sürgeti a Pedagógusok Szakszervezetének szakképzési és felnőttképzési tagozata. A szervezet egy 24 pontból álló javaslatcsomagban foglalta össze azokat a problémákat, amelyek szerintük azonnali intézkedést igényelnek a szakképzésben.

A PSZ szerint a NOKS-dolgozóknak beígért 25 százalékos béremelés kompromisszumos megoldás, de jó első lépés

A nevelést, oktatást közvetlenül segítő dolgozók közül sokak nettó fizetése még mindig „kettessel kezdődik” – mondta Tóth Tünde, a Pedagógusok Szakszervezetének alelnöke a szervezet tanévzáró sajtótájékoztatóján. A PSZ elfogadná, hogy július 1-jétől megvalósuljon a korábban ígért 25 százalékos béremelés, de szerintük ez csak szükséges, nem elégséges lépés lenne.

Nemcsak a pedagógusok sztrájkjogát, hanem az iskolák autonómiáját is visszaállítaná a kormány – társadalmi egyeztetésen az új törvényjavaslat

A benyújtott törvényjavaslat célja a tankerületi fenntartású intézmények szakmai önállóságának növelése, az igazgatók jogköreinek bővítése, illetve a pedagógusok és más köznevelésben dolgozók kollektív jogainak helyreállítása. A javaslatok több olyan szabályt is módosítanának vagy hatályon kívül helyeznének, amelyeket a szakmai szervezetek évek óta napirenden tartanak.