„Porrá égették az álmainkat” – kampányt indított az ENSZ az oktatástól megfosztott afgán lányokért

A nemzetközi közösség figyelmét hívnák fel a fenntarthatósági ENSZ-csúcs előtt afgán lányok beszámolóival arról, hogy a legalapvetőbb joguktól fosztották meg őket.

  • Tarnay Kristóf

Két évvel a tálibok de facto hatalomátvétele után kedden az ENSZ krízisekben is folytatódó oktatásért küzdő alapja, az Education Cannot Wait (ECW, Az oktatás nem várhat) kampányt indított, hogy hallassa az oktatáshoz való joguktól megfosztott afganisztáni lányok és nők hangját. Az #AfghanGirlsVoices (#AzAfgánLányokHangja) kampány szeptember 18-ig folytatódik, amikortól is hivatalosan elkezdődik a serdülő lányok oktatásának tilalma. De ekkor ülnek össze a világ vezetői is az ENSZ-közgyűlésben New Yorkban a fenntarthatósági célokról szóló csúcstalálkozón, szóval az időzítéssel a nemzetközi közösség figyelmét szeretnék felkelteni.

Ebben afgán lányok – anonim – beszámolói olvashatók, hogyan élték meg, hogy az egyik legalapvetőbb jogukat vették el. „A könyveinktől talán megfosztottak bennünket, de az elménk így is termékeny talaj, amelyben ötletek és a kíváncsiság virágzik, ezt pedig senki sem állíthatja meg” – szól az egyik. „Az oktatáson keresztül a változás mérnökeivé kellene válnunk, hogy egy olyan nemzetet építhessünk, amelyben minden lány képességei kiteljesedhetnek” – hangzik egy másik. „Az oktatásunk betiltása nem csak a céljainkat fojtotta el, de porrá égette az álmainkat is” – olvasható egy harmadikban.

A figyelemfelhívó akció megtervezésében részt vett a már korábbi ENSZ-kampányban is szereplő Somaya Faruqi, az afgán lányok robotikai csapatának korábbi vezetője, a kreatív elemei pedig fiatal afgán művésznők alkotásait használja. Az ENSZ szakértőinek jelentései alapján Afganisztánban a világon a legrosszabb a nők és a lányok helyzete, a tálib rezsim uralmát gyakorlatilag nemi apartheidnek lehet tekinteni. Mindez borzasztó hatással van a mentális egészségükre, a lányok öngyilkossági aránya megnőtt az országban az elmúlt két évben – hangsúlyozta Faruqi.

(Kiemelt kép: Education Cannot Wait, X/Twitter)

Hozzászólások

Pukli István: „A pedagógus sok mindenre jó, ezért minden rá is marad”

„A magyar tanárok kevesebbet dolgoznak, mint a németek.” „Kevesebb gyerek jut egy pedagógusra, mint Nyugat-Európában.” „A minőségbiztosítás a szakmai színvonalat szolgálja.” Az elmúlt másfél évtizedben a magyar oktatáspolitikát kísérő kormányzati kommunikáció visszatérően ilyen állításokra épült. A mondatok mögött valóban vannak statisztikák, összehasonlítások és mérhető mutatók. A probléma inkább az, hogy ezek önmagukban nagyon keveset mondanak el arról, hogyan működik valójában egy iskola, és milyen terhek nehezednek ma a pedagógusokra.

Szó sem volt a mindennapos testnevelés megszüntetéséről – Lannert Judit szerint a jelenlegi rendszert kell átgondolni

Sok iskolában folyosón, udvaron vagy akár tanteremben tartják a testnevelésórákat, gyakran megfelelő infrastruktúra és átöltözési lehetőség nélkül – erről is beszélt Lannert Judit az Országgyűlés keddi ülésén. A miniszter szerint nem a mindennapos testnevelés megszüntetéséről van szó, hanem arról, hogy a jelenlegi rendszert át kell gondolni.

Szó sem volt a mindennapos testnevelés megszüntetéséről – Lannert Judit szerint a jelenlegi rendszert kell átgondolni

Sok iskolában folyosón, udvaron vagy akár tanteremben tartják a testnevelésórákat, gyakran megfelelő infrastruktúra és átöltözési lehetőség nélkül – erről is beszélt Lannert Judit az Országgyűlés keddi ülésén. A miniszter szerint nem a mindennapos testnevelés megszüntetéséről van szó, hanem arról, hogy a jelenlegi rendszert át kell gondolni.