Értékelte a teljesítményértékelést a Civil Közoktatási Platform

Büntetés és jutalmazás helyett a civil szervezet szerint a tanárok önértékelésének segítésére és bérezési szabályok kialakítására lenne szükség.

  • Eduline

Nem jelent költségmegtakarítást, merevíti a rendszert, áthelyezi a terheket az igazgatókra és frusztrációt teremt majd az új értékelési rendszer - idézi a Civil Közoktatási Platform Nahalka István oktatáskutató elemzését.

A szervezet szerint a teljesítményértékelés jelenlegi koncepciója „elavult elveken alapszik", hiszen egy modern értékelésnek a büntetés és jutalmazás helyett a fejlesztésre, az egyének helyett a szervezetekre, iskolákra kell koncentrálnia, a jelenlegi tervezet viszont semmit sem tesz az intézmények, a pedagógusok, a pedagógia munka segítése érdekében, sőt, csökkenti a minőségi munkára fordítható időt - írják.

A Civil Közoktatási Platform, mint minden közösségi tevékenység esetében, így a közoktatásban is szükség van egy az ott folyó munkát értékelő rendszerre, ennek azonban a pedagógusok helyett a szervezetekre kellene koncentrálnia és fejlesztő jellegűnek lennie ahelyett, hogy a jutalmazásra és büntetésre fókuszálna.

A megfelelő bérezési szabályok kialakítása mellett, a szervezet szerint szükség van egy olyan figyelőrendszer létrehozására is, amely „adott esetekben jelzi, hogy mely intézményekben, mely fenntartói szervezetek esetén van szükség a felmerült problémák súlyossága miatt értékelési folyamatok indítására”, az állami feladatok ellátására viszont egy professzionális, szakértőket alkalmazó, független szervezet létrehozását szorgalmaznák.

„A pedagógusok önértékelése a pedagógusi munka szerves részét alkotja, amelyet intézményi és intézményen kívüli külső értékelés is segíthet. Az önreflexió kultúráját kell elterjeszteni. A már eddig megszületett szakmai elképzelések alapján kell útmutatókat kidolgozni a pedagógusok önértékelési folyamatai számára” - írják.

 

Hozzászólások

Pukli István: „A pedagógus sok mindenre jó, ezért minden rá is marad”

„A magyar tanárok kevesebbet dolgoznak, mint a németek.” „Kevesebb gyerek jut egy pedagógusra, mint Nyugat-Európában.” „A minőségbiztosítás a szakmai színvonalat szolgálja.” Az elmúlt másfél évtizedben a magyar oktatáspolitikát kísérő kormányzati kommunikáció visszatérően ilyen állításokra épült. A mondatok mögött valóban vannak statisztikák, összehasonlítások és mérhető mutatók. A probléma inkább az, hogy ezek önmagukban nagyon keveset mondanak el arról, hogyan működik valójában egy iskola, és milyen terhek nehezednek ma a pedagógusokra.

A Rubovszky Rita által korábban vezetett iskolát ért bántalmazási vádakra reagált a fenntartó: „Ajtónk nyitva áll azok előtt, akiket sérelem ért”

Közleményben reagált a Patrona Hungariae Katolikus Iskolaközpontot ért vádakra a fenntartó Boldogasszony Iskolanővérek magyar tartományának főnöknője. Lobmayer M. Judit azt írta, hogy nyitottak a párbeszédre azokkal a volt diákokkal, akik sérelmekről és bántalmazó iskolai légkörről számoltak be az elmúlt hetekben.

Szó sem volt a mindennapos testnevelés megszüntetéséről – Lannert Judit szerint a jelenlegi rendszert kell átgondolni

Sok iskolában folyosón, udvaron vagy akár tanteremben tartják a testnevelésórákat, gyakran megfelelő infrastruktúra és átöltözési lehetőség nélkül – erről is beszélt Lannert Judit az Országgyűlés keddi ülésén. A miniszter szerint nem a mindennapos testnevelés megszüntetéséről van szó, hanem arról, hogy a jelenlegi rendszert át kell gondolni.