„Olyan feladatok megoldásáért lehet sok pontot kapni a középiskolai felvételin, amelyek szinte semmit nem árulnak el a gyerekek alapképességeiről, kompetenciáiról, arról, hogy képesek lesznek-e mondjuk egy hatosztályos gimnáziumban tanulni” – mondta a hatodikosok idei felvételi tesztjéről Schiller Mariann, az ELTE Radnóti Miklós Gyakorlóiskolájának angol-magyar szakos tanára.

Idén összesen 9100 hatodikos jelentkezett a központi középiskolai felvételire. Magyarból – akárcsak az elmúlt években – összesen tíz feladatot kellett megoldaniuk negyvenöt perc alatt. Például el kellett dönteniük, mi a takar szó magas hangrendű párja, hogyan kell elválasztani azt, hogy bodza, megint vagy kalauzok, egy Kányádi Sándor-versben a költői eszközöket is fel kellett ismerniük, de szerencsére kaptak szövegértési feladatokat is.

Mit mond el a vizsga a diákok képességeiről? Szinte semmit

A Magyartanárok Egyesületének választmányi tagja szerint a feladatsor persze hasonlít az előző évek tesztjeihez, így akár be is lehetett gyakorolni a feladattípusokat, „de a mi fogalmaink szerint ez nem mér”. „Nagyon sok pontért lehet például szólásokat felismerni, ami teljesen felesleges, ezek ugyanis a gyerekek nyelvhasználatában nincsenek jelen. A Kányádi-verssel kapcsolatos kérdések teljesen rendben vannak, de miért kellene hatodikban felismerni a páros rímet vagy a hasonlatot? Tananyag ugyan, de semmit nem mond el a gyerek készségeiről” – magyarázza.

A Radnóti magyartanára a két szövegértési feladatot jónak, ám túl könnyűnek tartja. „Annyira könnyű, hogy nem szór, pedig ez egy versenyvizsga. El lehet persze azon gondolkodni, hogy miért kell ilyen kicsi gyerekeket versenyeztetni, de ha el is fogadjuk, hogy ilyen a magyar iskolarendszer, akkor a szövegértési feladatoknak nehezebbnek kell lenniük” - mondja. Ha túl könnyű a szövegértési rész, akkor a diákok közötti pontkülönbségeket az adja majd, ki tudja megoldani az – fogalmaz a szaktanár – „értelmetlen feladatokat”.

A diákoknak az utolsó, szövegalkotási feladatban nyolc-tíz mondattal kellett kiegészíteniük egy történetet, amely így kezdődött:

Boldizsár kerékpározás közben a város szélén egy régi kastély kertjébe tévedt. Miközben egyre beljebb jutott a gondozatlan parkban, egészen besötétedett. Megfordult, és elindult visszafelé, ám egy tüskés ágra hajtott, így kilyukadt a bicikli kereke. Mivel nem tudta megjavítani, tanácstalanul álldogált az egyre ijesztőbbé váló sötétben.

Schiller Mariann ezt kreatív feladatnak tartja, viszont úgy látja, éppen arra nem marad idejük a gyerekeknek, hogy igazán szellemeset, jót írjanak, hogy meg tudják mutatni magukat. Ugyanez a véleménye a nyolcosztályos gimnáziumokba készülő negyedikesek szövegalkotási feladatáról is. „A gyerekeknek egy mondatot be kellett építeniük egy fogalmazásba. Ez lehetne egy nagyon jó, kreatív feladat, ha nem tíz percük lett volna rá, és nem egy vizsgán ültek volna, stresszhelyzetben. Ehhez ki kell találni egy történetet, annak fejben címet kell adni, arra nem elég ennyi idő. Ráadásul nem igazán lehet értékelni pontokkal azt, ha valaki igazán szellemes szöveget írt. Mert hiába írja azt a javítókulcs, hogy maximális pontszám az ötletgazdag, kreatív fogalmazásokra jár, melyik az a szöveg, amire – ha egy kicsit is jó – nem lehet rámondani, hogy az kreatív? Így aztán a gyenge, de korrekt fogalmazás – amikor a gyerek mindent beleírt, amit kellett – ugyanannyi pontot kap, mint egy tényleg jó szöveg” – magyarázza.

A negyedikesek magyarvizsgájának ugyanazok a gyenge pontjai, mint a hatodikosok tesztjének – sok pontot lehet kapni olyan ismeretek visszaadásáért, amelyek semmit nem árulnak el arról, jól fog-e boldogulni a tízéves gyerek egy nyolcosztályos gimnáziumban.

„Az első feladat például egy játékos szókereső volt. A Radnóti tanári kara hosszan keresgélte a negyedik szót. Kettő-hármat mindenki megtalált, de a negyediket csak nehezen. Voltak gyerekek, akik sírva mentek ki az első feladat után. Valószínűleg az volt a cél, hogy legyen egy játékos feladat a vizsgán, de egy megoldhatatlan játék nem hozza meg a kedvüket a következő kilenc feladathoz. Ez a játék remek lehet egy magyarórán, de értelmezhetetlen egy versenyvizsgán” – mondja Schiller Mariann.

Szöveg, szöveg, szöveg

A magyartanár szerint a középiskolai felvételi mostani állapotában nem korrekt – hiszen sehol nincs egyértelműen felsorolva, pontosan mit kell tudniuk a diákoknak (erről néhány napja Radó Péter oktatáskutatóval is beszélgettünk – itt olvashatjátok el cikkünket). A felvételin – teszi hozzá – nem leíró nyelvtannak, verstannak, elválasztásnak, szófajoknak kellene szerepelniük, hanem minél több szövegértési feladatnak.

„De olyan szövegértési feladatoknak, amelyek valóban szórnak. Ahol van néhány tényleg egyszerű kérdés, aztán egyre nehezebbek következnek. Ott elválik, ki az, aki tényleg megértette a szöveget. Egy nagyon könnyű szövegértési feladat lehet, hogy pszichológiailag jó, de versenyre nem” – teszi hozzá.