„A magyar középiskolai felvételi rendszer nem igazságos. Akkor lenne az, ha előre lehetne tudni, milyenek a követelmények, és az általános iskolák fel is tudnák készíteni a gyerekeket erre a megmérettetésre. De még akkor sem csökkentené azokat az elképesztő különbségeket, amelyek az alacsony és a magas státuszú gyerekek teljesítménye között van” – mondja Radó Péter oktatáskutató.

Szombaton több mint 71 ezer diák tölti majd ki a magyar- és a matematikatesztet, közülük 56 ezer nyolcadikos, 9100 hatodikos és több mint hatezer negyedikes iskolás. Ennél persze jóval többen kezdik majd el a középiskolát szeptemberben, a központi vizsgát azonban csak azoknak a diákoknak kell megírniuk, akik olyan gimnáziumba, technikumba vagy szakgimnáziumba készülnek, ahol ennek a vizsgának az eredményét is figyelembe veszik a jelentkezők rangsorolásakor. Tíz gimnázium közül nyolc persze ragaszkodik a vizsgához, míg a technikumok és a szakgimnáziumok 30-40 százaléka kéri a kétszer 45 perces, híresen nehéz írásbeli kitöltését a felvételizőktől.

Felvételi: amikor láthatóvá válik a szelekció

Amelyre valóságos iparág épült – előkészítők tucatjai kínálnak három-négy hónapos vagy akár másfél-két éves kurzusokat, egy-két hetes nyári felkészítő táborokat. Amelyek egyenként több tízezer forintba kerülnek, ezért aztán a rosszabb anyagi helyzetű családok számára elérhetetlenek.

Ennek ellenére Radó Péter úgy látja, valójában nem a középiskolai felvételi teszi szelektívvé a magyar iskolarendszert, de „ez az a pont, amikor az igazán láthatóvá válik, mégpedig egészen elképesztő és brutális mértékben”. Az oktatási rendszer a különböző családi hátterű gyerekeket ugyanis már a nulladik percben – vagyis az általános iskola kezdetén – különböző tanulási pályákra tereli. Ha nagyon le szeretnénk egyszerűsíteni a problémát, azt mondanánk, hogy a hátrányos helyzetű gyerekek már elsőtől gyengébb iskolákba járnak, mint a jobb hátterű diákok. „Nincs még egy olyan európai ország, ahol a negyedik osztály végére olyan hatalmas szakadék alakulna ki a legjobban és a legrosszabbul teljesítő tíz százalék között, mint Magyarországon. A felső tagozat és a középiskola lényegében ezeket a különbségeket görgeti tovább” – magyarázza.

Kötelező általános iskolai záróvizsga?

Radó Péter úgy látja, a jelenlegi rendszer egyik gyenge pontja, hogy az általános iskola kimeneti oldalról szabályozatlan – vagyis nincs olyan „záróvizsga”, mint amilyen a középiskolákban az érettségi. Utóbbinak van egy előre megismerhető, nyilvános követelményrendszere, amelyre a középiskolák az utolsó két évben felkészítik a diákokat – függetlenül attól, mi van egyébként a tantervben. Az általános iskolát elvégző diákoknak azonban nem kell megfelelniük semmiféle minimumkövetelménynek.

„Az általános iskolai bizonyítvány semmi mást nem bizonyít, csak azt, hogy a gyerek nagyon sokat járt iskolába. Márpedig amíg nem rögzítenek minimumkövetelményeket, addig az iskolákon sincs nyomás, hogy csökkentsék az ott kudarcot valló diákok arányát. Most semmilyen tétje nincs annak, ha nyolcadikban még mindig funkcionális analfabéta a gyerekek egy része” – magyarázza az oktatáskutató, aki szerint a jelenleginél mindenképpen jobb megoldás lenne egy olyan általános iskolai záróvizsga, amelyet minden diáknak le kellene tennie, de amelynek a követelményei nyilvánosak, megismerhetők lennének.

A központi középiskolai felvételi vizsga ezt szerepet most nem tudja betölteni, mert nincsenek egységes standardjai, nyilvános követelményei. „Az általános iskolák nem is nagyon készítik fel a diákokat a középiskolai felvételi vizsgára, hanem alapvetően azzal foglalkoznak, ami a tantervben van” – teszi hozzá Radó Péter, aki szerint egyértelmű: így a hátrányos helyzetű gyerekek nem kapnak esélyt arra, hogy felvehessék a versenyt a többiekkel a felvételi vizsgán, míg a jobb szociális helyzetű diákok, akik egyébként is jobb teljesítményt produkálnak, előnybe kerülnek.

„Már-már hisztérikus a verseny”

Kérdés persze, mi történne a hat és a nyolc évfolyamos gimnáziumokkal, ha bevezetnének az általános iskolai záróvizsgát. Ezek a gimnáziumok nagyjából a gyerekek öt-öt százalékát – a legjobb teljesítményű, egyben a legmagasabb státuszú diákokat – „szívják el” az általános iskolákból. „Aminek egyébként katasztrofális hatása van hetedikben és nyolcadikban az általános iskolai munka minőségére. Ha egy osztályból eltűnnek a legjobb tanulók, akkor az egész osztály fejlődése lelassul. Ezzel is kellene valamit kezdeni, de az elmúlt harminc évben az összes kormány elképesztően gyáva volt, hagyta szabadon burjánozni az iskolaszerkezetet, nem mert szembemenni a legnagyobb érdekérvényesítő erejű csoporttal – a szerkezetváltó iskola ugyanis egyértelműen az értelmiségi középosztály terepe” – magyarázza Radó Péter.

Az oktatáskutató úgy látja, a hat- és nyolcosztályos gimnáziumok férőhelyeiért egyre élesebb, „már-már hisztérikus” a verseny. A háttérben – teszi hozzá – többek között az áll, hogy a szülők legfontosabb iskolaválasztási motivációja a státuszőrzés, vagyis arra törekednek, hogy a gyermekük tanulási pályája végén legalább azt a státuszt elérje, amit ők maguk is megszereztek.

„Ez azt jelenti, hogy a diplomás szülők nem nagyon tudják más tanulási pályára terelni a gyerekeiket, mint ahonnan egyenes út vezet egy tudományegyetemre vagy egy jobb külföldi egyetemre. A szülők elképesztő nyomást gyakorolnak a rendszerre, hogy ezek az utak megmaradjanak. Mivel az utóbbi évtizedekben Budapesten folyamatosan emelkedett a diplomások aránya, viszont a szerkezetváltó iskolák kapacitásai nem nőttek, egyre élesebb a verseny” – mondja.