Minden ötödik tanár elhagyná a pályát, sokan úgy érzik, nem becsülik meg őket

A tanárok folyamatos szakmai fejlődését vizsgáló gyorsjelentés szerint a leterheltség jelenti a legnagyobb akadályt, de sok tanár szerint nem is becsülik meg őket eléggé.

  • Csik Veronika

Az ELTE PPK Neveléstudományi Intézet közzétette 2020 októbere és 2021 februárja között zajló kutatásának eredményeit, amiből kiderül a tanárok leggyakrabban szakirodalom és oktatásról szóló hírek olvasásával fejlesztik magukat, illetve sokuknál jellemző, hogy utólag átgondolják az órákat, a kollégákkal beszélgetnek és tanulási tapasztalatokat oszanak meg, valamint a formális képzéseken vesznek részt. Kevesen kapnak ugyanakkor személyes mentorálást, és ritka a mélyebb szintű együttműködés is a kollégáikkal - írák a kutatás készítői.

Kik segítenek?

A tanárok szakmai fejlődését támogató szereplők közül a megkérdezettek többsége az intézményvezetőt emelte ki, de jelentős támogatást nyújtottak a kollégák és a családtagok, barátok is. A fejlődésben, önképzésben nem meglepő módon a leterheltség, az időhiány jelenti a legnagyobb akadályt a legtöbb – háromból kettő – pedagógus számára. Az elemzésből kiderült az is, hogy

a tanárok több mint 90 százaléka szeret jelenlegi iskolájában dolgozni

és elégedett a saját munkájával. A kiégés veszélyére figyelmeztet ugyanakkor az, hogy a válaszadók közel fele egyetért azzal, hogy a pályája elején lelkesebb volt, mint most. A tanárok nem egészen fele gondolja csak azt, hogy a pályának több az előnye, mint a hátránya, és túlnyomó részük (89,5%) szerint a társadalom nem becsüli meg ezt a hivatást.

A reprezentatív felmérés eredményei szerint a pályaelhagyást nagyjából minden ötödik pedagógus fontolgatja.

Tetszett a cikk? Kövess minket a Facebookon is, és nem fogsz lemaradni a fontos hírekről!

Hozzászólások

Pukli István: „A pedagógus sok mindenre jó, ezért minden rá is marad”

„A magyar tanárok kevesebbet dolgoznak, mint a németek.” „Kevesebb gyerek jut egy pedagógusra, mint Nyugat-Európában.” „A minőségbiztosítás a szakmai színvonalat szolgálja.” Az elmúlt másfél évtizedben a magyar oktatáspolitikát kísérő kormányzati kommunikáció visszatérően ilyen állításokra épült. A mondatok mögött valóban vannak statisztikák, összehasonlítások és mérhető mutatók. A probléma inkább az, hogy ezek önmagukban nagyon keveset mondanak el arról, hogyan működik valójában egy iskola, és milyen terhek nehezednek ma a pedagógusokra.

A Rubovszky Rita által korábban vezetett iskolát ért bántalmazási vádakra reagált a fenntartó: „Ajtónk nyitva áll azok előtt, akiket sérelem ért”

Közleményben reagált a Patrona Hungariae Katolikus Iskolaközpontot ért vádakra a fenntartó Boldogasszony Iskolanővérek magyar tartományának főnöknője. Lobmayer M. Judit azt írta, hogy nyitottak a párbeszédre azokkal a volt diákokkal, akik sérelmekről és bántalmazó iskolai légkörről számoltak be az elmúlt hetekben.

Szó sem volt a mindennapos testnevelés megszüntetéséről – Lannert Judit szerint a jelenlegi rendszert kell átgondolni

Sok iskolában folyosón, udvaron vagy akár tanteremben tartják a testnevelésórákat, gyakran megfelelő infrastruktúra és átöltözési lehetőség nélkül – erről is beszélt Lannert Judit az Országgyűlés keddi ülésén. A miniszter szerint nem a mindennapos testnevelés megszüntetéséről van szó, hanem arról, hogy a jelenlegi rendszert át kell gondolni.