Negyvennégy pedagógust bocsátottak el az atlantai iskolákból az elmúlt évek legnagyobb csalási botránya miatt: több tucat oktatási intézményben tanárok töltötték ki a diákok helyett az éves szintfelmérő tesztlapjait, máshol az írásbeli után törölték a rossz válaszokat, de olyan iskola is volt, ahol dolgozatírás közben diktálták le a tanulóknak a helyes megoldásokat.
Eduline
A Huffington Post információi szerint összesen 179 tanárt gyanúsítanak azzal, hogy részt vettek a 2001 óta tartó csalássorozatban. Az elbocsátott negyvennégy tanár közül tizenhárman iskolaigazgatóként dolgoztak, ők valószínűleg más amerikai államban sem fognak hasonló állást találni.
Erroll David, az atlantai oktatási körzet megbízott vezetője úgy nyilatkozott, 137 tanár sorsáról még nem döntöttek, korábban azonban azt ígérte a szülőknek, hogy akinek a neve a gyanúsítottak listáján szerepel, az nem dolgozhat többé atlantai iskolában.
Másoltak, diktáltak és javítottak A csalássorozat középpontjában New York és Newark egykori tanfelügyelője, Beverly L. Hall áll, aki 1999-ben érkezett Atlantába – jelentős támogatással vette át a város iskolarendszerének irányítását, amely komoly fejlődést mutatott, legalábbis papíron. A gyanú szerint Hall rávette a tanárokat, hogy csaljanak a központi teszteken: a csalássorozat 2001-ben, az állam központi szintfelmérő tesztjén kezdődött, 2005-ben pedig már több panasz is érkezett.
A szintfelmérőket még a Bush-kormány tette kötelezővé a No Child Left Behind törvénnyel, a cél – a magyarországi éves kompetenciamérésekhez hasonlóan – az volt, hogy ellenőrizni tudják az elsősorban hátrányos helyzetű diákokat oktató iskolák teljesítményét. Igaz, az Egyesült Államokban sok minden függ az eredménytől: ahol rosszul teljesítenek a tanulók, ott átszervezik az intézményeket és továbbképzésre küldik a pedagógusokat, sőt az igazgatók állása is veszélybe kerülhet.
Több atlantai iskolakörzetben – biztos, ami biztos alapon – csaltak a vizsgákon. A tanárok a diákok helyett töltötték ki a tesztlapokat, máshol az írásbeli után törölték ki a helytelen válaszokat, de volt olyan iskola is, ahol a pedagógusok a vizsga közben diktálták le a helyes megoldásokat.
Hallgatók jönnek, hallgatók mennek, egy valaki azonban hosszú ideje biztos pont az ELTE BTK-n: Sutyi. A 20 éves cirmos otthonosan jár-kel a Trefort-kertben, jól ismeri az egyetem minden zugát, és az sem billenti ki a nyugalmából, ha falatozás közben veszik videóra.
A PISA 2025-ben először mérte a 15 évesek számítógépes problémamegoldását. A diákoknak többek között adatokat kellett elemezniük, kísérletezniük, valamint számítógépes produktumokat létrehozniuk és javítaniuk. A magyar tanulók ezen az új területen valamivel az OECD-átlag alatt teljesítettek, az egyes iskolatípusok között pedig hatalmas különbségek vannak.
Először ült egy asztalhoz lényegében minden érintett fél, hogy a Pázmány Campus és a Magyar Rádió lebontott épületeinek helyén maradt terület jövőjéről egyeztessenek. A campus eredeti formájában már biztosan nem épül meg, abban azonban egyetértés alakult ki, hogy a jelenlegi poros, sittes területet mielőbb rendezni kell.
Az iskolák és óvodák nagyobb szerepet kaphatnának saját pedagógusaik továbbképzésében és megszűnnének a központilag szervezett tartalmi megújító képzések. A 120 kredites, ötéves továbbképzési kötelezettség továbbra is megmaradna, de változna, hogyan lehet teljesíteni. A kormány terve szerint az intézmények saját belső képzéseket is szervezhetnének.
Nem terhelnék tovább újabb órákkal a diákokat, az új fejlesztési területek inkább projektmunkákon vagy összevont tantárgyakon keresztül jelenhetnének meg a Nemzeti alaptantervben. Az ezzel kapcsolatos egyeztetések már meg is kezdődtek.
Négyévente, amikor nyilvánosságra hozzák a PISA-tesztek legújabb eredményeit, menetrendszerűen beindul a reflexszerű szirénahang. Politikusok, szakértők és a sajtó képviselői egymást túlkiabálva vonják le az „elkerülhetetlen" következtetéseket: szigorítani kell, következetesebbnek kell lenni, több tananyagot kell lenyomni a gyerekek torkán, s több időt kell az iskolapadban kötelező feladatokkal tölteniük. Mindezt úgy tálalják, mintha a PISA-teszt valóban bármi lényegeset megmutatna arról, mi történik az iskolában, vagy hogy mi is az a tanulás valójában. Vélemény.