Az Alapítvány kifejezett célja az európai integráció és mobilitás elősegítése a szakképzésben. Tagjaiként ennek megvalósítására törekszünk az interkulturális kapcsolatok kiépítésével, a külföldi és magyar fiatalok együttműködésének elősegítésével, az egész életen át tartó tanulás programjának képviseletével. Az országhatárokat átívelő szakmai képzések és szakmai gyakorlatok szervezésével hozzájárulunk a kiváló magyar szakemberek jó hírnevének öregbítéséhez az Európai Unión belül, ugyanakkor előmozdítjuk a nemzetközi szakmai kompetenciák egységesítést és az európai munkaerő mobilitását. Az Alapítvány az Európai Unió által nyújtott külföldi szakmai gyakorlat lehetőségeit teszi hozzáférhetővé. Ezek közül kiemelkedik a Leonardo program, amely a szakképzésben részvevők számára egy olyan külföldi munkatapasztalat megszerzését biztosítja, amellyel nem csak jövőbeli elhelyezkedésük esélyeit növelik, de megismerkedhetnek egy másik európai kultúrával is.

 

Nagyon sok szakterületről érkeztek már diákok hozzánk külföldről és valójában ettől lesz izgalmas és sokszínű a munkánk, Khim Ingrid kolléganőmmel, hiszen folyton ott a kihívás, hogy újabb munkahelyeket kell feltérképeznünk. Eleinte a vendéglátás, idegenforgalom területéről érkeztek szakácsok, cukrászok, pékek, felszolgálók, bolti eladók, aztán fokozatosan informatikusokkal, kereskedelmi asszisztensekkel, élelmiszer-technikusokkal, vegyészekkel, divattervezőkkel, grafikus tervezőkkel, gépész tanulókkal bővült a repertoár. Volt két pedagógus hallgatónk is, akik német nemzetiségi iskolában voltak gyakorlaton. Nemrég egy szobafestő tanulólány gyakorlatát is megszerveztük, aki templomok rekonstrukciós munkáiban vett részt, köztük a Mátyás templomban, illetve a pilisvörösvári templomban is dolgozott. Az ír építész hallgatók projektje is újdonság volt idén, és most úgy tűnik, hogy egy finn művészeti főiskolával is együtt fogunk dolgozni modell és makett készítés, grafikai tervezés és talán ólomműves képzés terén is.

 

Az előző kérdésben számos ágazatot felsoroltam, amellyel eddig foglalkoztunk. Az informatikus és irodai alkalmazottak (kereskedelmi-, idegenforgalmi levelező-asszisztens) elhelyezésére eléggé nagy az igény, ráadásul az utóbbi nem is olyan egyszerű, hiszen elég kevés olyan cég van Magyarországon, ahol az irodai teendők, adminisztráció idegen nyelven történik. Mivel mi nem zárkózunk el a külföldi intézmények egyedi igényei elől, ezért sohasem tudjuk, hogy milyen speciális kéréssel fordul hozzánk legközelebb egy intézmény.

 

Alapítványunk jelenleg elsősorban külföldi (német, cseh, szlovén, ír, finn) diákok projektjeinek a szervezésével, lebonyolításával foglalkozik, de célunk, hogy a magyar szakképzés szereplőinek (szakoktatóknak, szakmát tanuló fiataloknak) is segítséget nyújtsunk a mobilitás adta lehetőségek kiaknázására, hiszen rengeteg olyan oktatási intézmény van Magyarországon, ahol nem pályáznak és ezért gyakorlatilag hátrányba kerülnek azokkal a szakképző iskolákkal szemben, akik folyamatosan felkínálják tantestületük és diákjaik számára az európai kitekintés, szakmai fejlődés lehetőségét.

 

Legutóbb hat ír építészhallgató háromhetes szakmai gyakorlatát biztosítottátok hazai építőipari cégeknél, intézményeknél. Milyen volt a fogadtatás, nyitottak-e a hazai cégek az ilyen jellegű projektekre?
Amikor elkezdtem feltérképezni az építész irodákat, mérnöki-, építőipari cégeket, akkor kicsit megijedtem, hogy mi is lesz ebből a projektből. A fordulópontot az jelentette, amikor felhívott Eltér István, a Magyar Építész Kamara elnöke és felajánlotta a segítségét. Felkerült a honlapjukra a projekt rövid leírása, és így talált ránk végül az ALUTA Alumínium Ablak és Homlokzat Egyesület.

Szerencsére mindig vannak nyitott cégek, akik kifejezetten izgalmasnak tartják, lehetőséget látnak egy fiatal külföldi szakemberrel való együttműködésben. Nekünk a legnagyobb örömöt az jelenti, ha a projekt befejezésekor azt látjuk, hogy a gyakorlat valahol kölcsönös volt, vagyis mindkét fél (a cég is, és a diák is) nyert valamit szakmailag, erkölcsileg a közös munka során.

 

Nagyon különböző cégeknél voltak végül a diákok, de felajánlottuk nekik a lehetőséget, hogy ők maguk válasszák ki, hogy ki, hol szeretne dolgozni. Az ALUTA szervezésében két cég vállalt diákot, a Megaszer Kft. és a PortalArt Kft., amelyek speciális alumínium és egyéb fémszerkezetek, nyílászárók gyártásával foglalkoznak. Itt a diákok elsősorban a számítógépes tervezési, számítási feladatokba kapcsolódtak be. Két fiatal a MŰHELY Zrt. által a várostervezés, városrendezés izgalmas világába pillanthattak be Dr. Nagy Béla mentorálása alatt. Másik két diákunk pedig a szentendrei Skanzen új bejárati épületében, - amely egy XVIII. századi vasútállomás rekonstrukciója – egy iroda és egy lakás belsőépítészeti tervein dolgozott 3 hétig.

 

Mindenkit meglepett, hogy a 6 diák között volt 18 éves és 36 éves is. Az ír szakképzés sajátossága, hogy bármely ponton vissza lehet kapcsolódni az oktatásba. Ez azért remek, mert itt Magyarországon is látjuk, hogy előfordul, hogy valakinek megváltoznak a munkaképességei, vagy a végzettsége elavulttá válik, és már nem tud a munkaerőpiacon „labdába rúgni”. Most csak az egyik ír diákunk esetét említeném meg dióhéjban, akinek saját építőipari cége volt, de egy üzemi baleset következtében alkalmatlanná vált a fizikai munkára. Mivel egész életében speciális fémszerkezetek gyártásával foglalkozott, ezért ésszerűnek tűnt, hogy ezen a szakterületen képezze magát tovább. Ő volt a legidősebb hallgatónk.

 

Írországban egyébként eltér a pályaválasztás a hazaitól: kint általában már 16 évesen dolgozni kezdenek a fiatalok, és a tapasztalataik alapján döntenek a továbbtanulásról. A szervezésünkben Magyarországra látogató ír diákok az építőiparban helyezkedtek el, a munka során nagyon megtetszett nekik ez a szakma, ezt követően jelentkeztek a szóban forgó szakra.

 

Jelenleg 21 diákunk van itt, pékek, cukrászok, turizmusban, irodai adminisztrációban dolgozó fiatalok.

 

Az új munkahelyek feltérképezése, valamint az, hogy egy diák önéletrajza alapján megtaláljuk azt a céget, ahol legjobban tudja kamatoztatni eddig megszerzett ismereteit, de mégis sokat tud tanulni.

 

Ahogy már korábban említettem, szeretnénk a magyar szakképzés azon résztvevői számára is megnyitni az EU-s pályázatok kínálta lehetőségeket, akik eddig nem tudtak róla, lemaradtak róla, nem mertek vagy nem tudtak pályázni.