A recepciós-jelöltből helyettesítő tanári pozícióba előléptetett műpedagógus sosem fogja pótolni az igazit.
Eduline
Mosolyog, megdorgál, névsorolvasást tart. Ha mindössze ennyi elvárás támasztható egy tanárral szemben a japán általános iskolákban, akkor Hiroshi Kobayashi, a Tokyo University of Science professzora és az általa alkotott robot, Saya tényleg jó úton járnak.
Sayát - a hölgy kinézetű robotot, vállig érő fekete hajjal, nagy szemekkel, kecses szempillákkal, fiatalos arccal - eredetileg recepciósnak szánták a japán vállalatok számára, akik napról napra szembesülnek az elöregedő társadalom miatti munkaerőhiánnyal. Ám, kicsivel több mint egy hónappal ezelőtt a tokiói felső tagozatos osztályokban tesztelték, mint helyettesítő tanárt. Sajátos – gépi – modorával mosolyt csalt az ötödikes és hatodikos diákok arcára, pláne, ahogy előre beprogramozott mesterséges hangon közölte, hogy „köszönöm”. Ezért sem meglepő, hogy ő lett a világ első elismert robottanárnője.
„Az emberi külsővel rendelkező robotok nagy sikert aratnak a gyerekek és az idősek között” – mondta Kobayashi. De vajon milyen szempontból? Vajon a megnevettetés múló képessége mennyire fontos a hatékony tanuláshoz és tanításhoz képest? Lehet-e bármiféle pedagógiai munkáról beszélni egy android tanár esetében?
A robot mindenesetre hatféle alapérzelmet tud kifejezni: meglepődöttséget, félelmet, undort, dühöt, boldogságot és szomorúságot. És olyan alapvető parancsokat ismer, mint a „Csendet!” És ennyi – tehát ha a gyereknek sürgős dolga akadt a mosdóban, erre már nem tud engedélyt kérni műtanárától. Kobayashi persze mindjárt le is szögezte, hogy: „Saya-nak nincs intelligenciája, és nem képes tanulni sem. Emellett identitástudattal sem rendelkezik.”
Akkor mégis miért tölt időt és pazarol energiát az osztálytermekben?
Don Knezek, a washingtoni Society for Technology in Education vezérigazgatója szerint néhány mesterséges intelligenciájú megoldás, amennyiben azt kifejezetten oktatási szempontok alapján fejlesztették, hathatós lehet a pedagógiában, különösen az eltérő igényű diákok esetében. „Sayát illetően azonban erős kétségeim vannak” – mondta.
„Bizonyos mértékben, ha a megfelelő forrásokat felhasználva fejlesztenek egy robotot annak érdekében, hogy néhány tanuló szükségleteit szolgálja, talán működhet. De ahhoz, hogy általánosságban hasznát lehessen venni, valódi mesterséges intelligenciával kéne rendelkeznie, és sokrétű tanítási stratégiával. A diákok teljesítményét alapul véve a valós időben kellene felmérnie, hogy egy nebuló mikor tanul, és mikor nem. Emiatt van szükségünk valódi, emberi tanárokra.”
Noel Sharkey robotszakértő, és a brit University of Sheffield professzora szerint a műtanár maximum csak növelni tudja a diákok érdeklődését a fejlett technológiák iránt, de nem helyettesítheti az igazi pedagógusokat.
„A tudós szakemberek legtöbbje gyerekkori tanárát emeli ki sikeres pályafutását meghatározó tényezőként. A tanulási készség ebben a korban alakul ki, nem mindegy, hogy kire bízzuk a felnövekvő generációkat. Olyanra kell, akire a tanuló felnézhet. Egy robot nem lehet ilyen.”
Knezek szerint, ha már mindenáron csúcstechnológiát kell vinni az oktatásban, érdemes lenne a távoktatáshoz egy hologramos tanár kivetíthetőségét megoldani. „Ez minden bizonnyal hatásosabb lesz.”
Miközben Békés vármegyében minden hatodik általános iskolás sajátos nevelési igényűnek számít, addig Borsod-Abaúj-Zemplénben csak minden tizenhatodik gyerek kap ilyen diagnózist a KSH friss adatai szerint. A különbség első ránézésre azt sugallhatná, hogy egyes térségekben sokkal több az érintett diák, Lannert Judit és Kereki Judit egy régebbi kutatása szerint azonban a számok inkább az ellátórendszer állapotáról, a diagnózishoz való hozzáférésről és a szakemberhiányról is árulkodnak.
Bár a pedagógustüntetéseket sokan béremelési harcként értelmezték, a négy éve polgári engedetlenség miatt kirúgott tanárok szerint a fizetés csak egy része volt a problémának. A tiltakozások valójában az oktatás autonómiájáról, a diákok helyzetéről és az egyre erősödő központi kontrollról szóltak. Erről Ocskó Emese és Tölgyfa Gergely beszélt
A diákok véleményét is becsatornázná az oktatáspolitikai döntésekbe az Oktatási és Gyermekügyi Minisztérium. Lannert Judit gyereknapon jelentette be, hogy Gyermek- és Ifjúsági Részvételi Csoportot hoznak létre, amelynek feladata az lesz, hogy a fiatalok érdemben is részt vehessenek az őket érintő ügyek alakításában.
10 egyetemistából mintegy 8-nak munkája is van amellett, hogy tanul is. Az Oktatási Hivatal 2025-ös DPR Frissdiplomás kutatásából kiderült, hogy a frissdiplomások 79,6 százaléka a tanulmányai mellett, legalább a képzés bizonyos szakaszaiban dolgozott. Ez a strukturális összefonódás azt jelzi, hogy a munkaerőpiac elvárásai és a hallgatók anyagi, valamint szakmai igényei már az oklevél megszerzése előtt közvetlenül összekapcsolódnak.
A fizetés továbbra is az egyik leggyakoribb elégedetlenségi forrás a pályakezdők körében, de nem ez az egyetlen. Az Oktatási Hivatal 2025-ös DPR Frissdiplomás kutatása szerint sok frissdiplomás a szakmai előrelépési lehetőségekkel és a munka társadalmi megbecsültségével sem elégedett maradéktalanul.
A pedagógusokra nehezedő adminisztratív terhek csökkentéséről, a diákok túlterheltségének mérsékléséről, valamint a TÉR és a pedagógus-továbbképzési rendszer felülvizsgálatáról is egyeztetett Nagy Erzsébettel, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének ügyvivőjével Lannert Judit.
