Élet a hálón - túl sok vagy soha nem elég?

Iwiw, MySpace, Facebook – a mai szülőknek ezek a kifejezések ismerősek és ijesztőek is egyben. Aggódnak, amiért csemetéik túl sok időt töltenek különféle közösségi portálokon barangolva, csetelve és kapcsolatot építve. Jó hír számukra, hogy a legújabb kutatások szerint ez egyáltalán nem káros.

  • Eduline
"Úgy tűnik, hogy a gyerekek rengeteg időt pazarolnak el a gépeik előtt ülve, ismerősöket vadászva és üzeneteket váltva" – mondja Mizuko Ito, a MacArthur Alapítvány által készített kutatás vezetője. "De ez is része annak a tanulási folyamatnak, amelyben a fiatalok elsajátítják a megfelelő számítástechnikai tudást és nyelvezetet, amelyre szükségük van ahhoz, hogy érvényesülhessenek a mai világban. Megtanulnak kapcsolatot teremteni másokkal, hozzászoknak, hogy életük ezen része a nyilvánosság előtt folyik, képesek lesznek kialakítani egy ilyen világba illő egyéniséget, és megtanulnak honlapot létrehozni."

A hálózat csapdájában
A kutatást 2005-ben kezdték, azzal a céllal, hogy meghatározzák a legújabb médiumok hasznosságát. Az internet kibogozhatatlanul összefonódik a fiatalok életével. A tanulmányok és a kutatások képet adnak arról, hogy miképpen alkalmazkodnak a gyerekek az új dolgokhoz, és miképpen integrálják ezeket az életükbe. A tapasztalatok szerint nagyon gyorsan és nagyon jól, amely természetesen aggodalommal tölti el a szülőket. Mizuko Ito kutatásvezető szerint ezek az aggodalmak jócskán eltúlzottak. "Az teljesen rendben van, hogy a szülők kíváncsiak, mégis mivel töltenek órákat a csemetéik a gép előtt. De kiderült, hogy az idő legnagyobb részében kapcsolatokat építenek és tartanak fent a barátaikkal és ismerőseikkel." A kutatások során több mint 800 fiatalt és szüleiket vizsgálták meg, több mint ötezer órán keresztül. Kiderült, hogy a szülők nagy része elfecsérelt időnek tartja a számítógép előtt töltött órákat, és gyakran szabályok közé is szorítja a gyerekeket. A fiatalok persze megtalálják a módját, hogy ennek ellenére is online kapcsolatban lehessenek a barátaikkal – és ez természetesen sok feszültséget szül. Pedig a tanulmányok szerint a gyerekek semmi tiltott dolgot nem művelnek – folyamatos, bensőséges beszélgetést folytatnak. "Amikor hazaérek, az első dolgom az, hogy bekapcsolom a gépet" – mondta egy 15 éves fiú, aki részt vett a kutatásban. Körülbelül négy éve regisztrált egy közösségi oldalon. "A MySpace mindig fut a háttérben, ha üzenetet kapok, azt egy SMS jelzi a telefonomon. Ez nem függőség, hanem egy nélkülözhetetlen dolog." A megfigyelt fiatalok közül csupán egyetlen egy lány törölte a regisztrációját, de ő is csak egy hétig bírta és új profilt hozott létre magának.

Sok szülőnek ismerős lehet az is, amikor gyermeke mobilon vagy virtuálisan tartja a kapcsolatot a szerelmével – az egész nap folyamán. Reggel egy üzenet a MySpace-en, készülődés közben hosszas telefonbeszélgetések, egy-két vagy tíz SMS napközben, és egy utolsó "szeretlek" elalvás előtt. Természetesen a fiatalok kialakították a maguk nyelvezetét, amely egyszerűbb és rövidebb, szmájlikkal és jelekkel színesített. Sok felnőtt alkalmasint nem is ért egy-egy ilyen párbeszédet. Ezek is részei a virtuális közösséget erősítő apróságoknak, amelyet a fiatalok alkalmaznak.

Az online szocializáció minden fiatal életében jelen van, sok fiatal mindemellett információszerzésre, játékok testre szabására vagy egyéb digitális média termékek kipróbálására is. Például használják arra is, hogy kiderítsék hol található a videokártya a számítógépben, hogy később saját maguk is installálhassák azt.

A kutatók összegzése szerint az online médiumok és közösségi oldalak nagy előnye az, hogy lehetővé teszik a fiatalok számára az önkifejezést, szabadabb és önállóbb módon, mint az osztályteremben ülve. A virtuális világban sokkal inkább tiszteletben is tartják egymás személyiségét is, és szívesebben tanulnak egymástól, mint a felnőttektől. Szülőként tapasztalni ezt, ijesztő lehet, de ne féljünk tőle, a gyerekeknek manapság szüksége van erre a virtuális térre ahhoz, hogy később is boldoguljon az életben. Része a személyiségének és a környezetének.

Hozzászólások

Pukli István: „A pedagógus sok mindenre jó, ezért minden rá is marad”

„A magyar tanárok kevesebbet dolgoznak, mint a németek.” „Kevesebb gyerek jut egy pedagógusra, mint Nyugat-Európában.” „A minőségbiztosítás a szakmai színvonalat szolgálja.” Az elmúlt másfél évtizedben a magyar oktatáspolitikát kísérő kormányzati kommunikáció visszatérően ilyen állításokra épült. A mondatok mögött valóban vannak statisztikák, összehasonlítások és mérhető mutatók. A probléma inkább az, hogy ezek önmagukban nagyon keveset mondanak el arról, hogyan működik valójában egy iskola, és milyen terhek nehezednek ma a pedagógusokra.

A Rubovszky Rita által korábban vezetett iskolát ért bántalmazási vádakra reagált a fenntartó: „Ajtónk nyitva áll azok előtt, akiket sérelem ért”

Közleményben reagált a Patrona Hungariae Katolikus Iskolaközpontot ért vádakra a fenntartó Boldogasszony Iskolanővérek magyar tartományának főnöknője. Lobmayer M. Judit azt írta, hogy nyitottak a párbeszédre azokkal a volt diákokkal, akik sérelmekről és bántalmazó iskolai légkörről számoltak be az elmúlt hetekben.

Szó sem volt a mindennapos testnevelés megszüntetéséről – Lannert Judit szerint a jelenlegi rendszert kell átgondolni

Sok iskolában folyosón, udvaron vagy akár tanteremben tartják a testnevelésórákat, gyakran megfelelő infrastruktúra és átöltözési lehetőség nélkül – erről is beszélt Lannert Judit az Országgyűlés keddi ülésén. A miniszter szerint nem a mindennapos testnevelés megszüntetéséről van szó, hanem arról, hogy a jelenlegi rendszert át kell gondolni.