A szűkszavú Tóta W. Árpád

Ha létezik olyan, hogy cool foglalkozás, akkor a blogger biztosan az, hiszen hozzá képest pédául az űrhajós űrhajója technológiai őskövület. A sikeres blogger olyan újságíró szerűség, aki pusztán önerejéből lett népszerű és elfogadott véleményformáló, anélkül, hogy bármilyen szakmai renglétrát meg kellett volna másznia. E heti interjú alanyunk Tóta W. Árpád, akinek írásaira legalább annyian figyelnek, mint a legelismertebb "hivatásos" politikai újságírókra, és akirők most kiderült, interjú alanyként blogger létére meglehetősen szűkszavú

  • Eduline

Milyen végzettséged van?

Angoltanár vagyok, de sohasem tanítottam, már jóval diploma előtt újságot írtam.

Mennyire vetted hasznát az iskolában tanultaknak a gyakorlatban?

Ebben a munkakörben folyamatosan tájékozódni, informálódni kell, az iskolai anyag nem sokra elég. A legtöbbet a szerkesztőségben, munka közben tanultam, illetve írni úgy tanul meg az ember, ha olvas.

Szerinted milyen az ideális iskola?

Attól függ, kinek ideális, és milyen iskola.

Újra szóba került a tandíj kérdése. Mi a véleményed, mi szolgálja jobban az ország érdekét, ha van, vagy ha nincs?

Nemhogy szóba került, hanem már be is vezették, és le is népszavazták. Én mellette vagyok, természetesen megfelelő ösztöndíjrendszerrel kiegészítve. Felsőoktatásba ne pihenni menjen a gyerek, hanem hogy ott értékes tudáshoz jusson, amit aztán kamatoztathat. Ahhoz, hogy ezt a helyzetet megbecsülje, vagy fizetnie kell érte, vagy pedálozzon ezerrel.

Követtél-e el diákcsínyeket? Ha igen, akkor például?

Igen, de semmi különlegest. Lógás, robbantgatás, ilyesmi.

Volt-e olyan tanárod bármelyik iskoládban, akire életedet meghatározó személyként emlékezel vissza?

Volt, több is.

Milyen tanulási módszered volt?

Kijegyzetel, tömörít, jegyzetet fejből rekonstruál.

Mi a véleményed arról, hogy egyre kisebb gyerekek is mobiltelefont visznek az iskolába?

Mi kvarcjátékot vittünk és hétzenés karórát, ha lett volna mobil, akkor azt viszünk. Teljesen természetes, és legalább tudható, merre van a gyerek.

Hogy állsz az orosszal? Megy még?

Csak a cirill betű. Ha jól emlékszem, hatodikos koromban kivezették a piacról az oroszt. Ezt kicsit sajnálom, mert az orosz kultúrát igen kedvelem.

Mi a feladata a szülőknek a pályaválasztás során? Engedni a gyermeki vágyaknak vagy befolyásolni azokat, esetleg nyíltan irányítani?

Összhangba hozni a vágyakat a realitásokkal. Annak, gondolom, ritkán van sok teteje, ha egy technofil gyerekből mindenképp irodalomtörténészt akarunk faragni.

Tervezed, hogy fogsz tanulni valamit a jövőben?

Intézményesen nem, egyelőre. Autodidaktaként mást sem csinálok, néha az ágyból is kimászom, mert eszembe jut valami, és nem értem, hogy működik, vagy mikor volt. Nagy kísértés az internet: akármikor egészen a részletekig megtudhatom, hogyan kell gőzmozdonyt építeni vagy latin misét celebrálni. Ezzel egész éjszakák mennek el néha, de nem tudom abbahagyni.

Hozzászólások

A garantált bérminimum szintjére emelnék a doktoranduszok ösztöndíját – nyílt levelet írtak a kormánynak a PhD-hallgatók

A mindenkori garantált bérminimum szintjére emelnék a doktoranduszi ösztöndíjat egy újonnan alakult, alulról szerveződő doktoranduszcsoport tagjai. Nyílt levelükben azt követelik, hogy a jelenleg havi 140 ezer forintos alapösztöndíj helyett minden PhD-hallgató legalább havi bruttó 373 200 forint támogatást kapjon.

Lovász László: „Attól félek, hogy a gyerekek életét tönkreteszi, hogy folyamatosan felvételire készülnek”

A magyar oktatás egyik legnagyobb problémájának azt tartja Lovász László matematikus, a Magyar Tudományos Akadémia korábbi elnöke, hogy a gyerekeknek egyre korábban kell versenybe szállniuk a jobb iskolákért. Szerinte a jelenlegi rendszer túl nagy nyomást helyez a diákokra, miközben a legtöbb tehetség ilyen fiatal korban még nem mérhető fel.

A gyerek nem vezethet autót – Hogyan válik a szabadság valódi felelősséggé az iskolában?

A magyar közélet egyik visszatérő problémája, hogy a vitákban hajlamosak vagyunk a másik oldalt nem egyszerűen ellenfélnek, hanem ellenségnek tekinteni. Ez a gondolkodásmód lassan átitatja az oktatásról, a közéletről és a közintézményekről szóló beszélgetéseket is. Pedig a demokrácia lényege éppen az, hogy az egyet nem értés nem zárja ki az együttműködést. A magyar társadalom polgárosodása történelmi léptékben még mindig folyamatban van. A szabadság, az autonómia és a felelősség viszonya sokszor nem stabil kulturális tapasztalat, hanem tanulási folyamat. Ez az oktatásban különösen jól látszik.