A szűkszavú Tóta W. Árpád

Ha létezik olyan, hogy cool foglalkozás, akkor a blogger biztosan az, hiszen hozzá képest pédául az űrhajós űrhajója technológiai őskövület. A sikeres blogger olyan újságíró szerűség, aki pusztán önerejéből lett népszerű és elfogadott véleményformáló, anélkül, hogy bármilyen szakmai renglétrát meg kellett volna másznia. E heti interjú alanyunk Tóta W. Árpád, akinek írásaira legalább annyian figyelnek, mint a legelismertebb "hivatásos" politikai újságírókra, és akirők most kiderült, interjú alanyként blogger létére meglehetősen szűkszavú

  • Eduline

Milyen végzettséged van?

Angoltanár vagyok, de sohasem tanítottam, már jóval diploma előtt újságot írtam.

Mennyire vetted hasznát az iskolában tanultaknak a gyakorlatban?

Ebben a munkakörben folyamatosan tájékozódni, informálódni kell, az iskolai anyag nem sokra elég. A legtöbbet a szerkesztőségben, munka közben tanultam, illetve írni úgy tanul meg az ember, ha olvas.

Szerinted milyen az ideális iskola?

Attól függ, kinek ideális, és milyen iskola.

Újra szóba került a tandíj kérdése. Mi a véleményed, mi szolgálja jobban az ország érdekét, ha van, vagy ha nincs?

Nemhogy szóba került, hanem már be is vezették, és le is népszavazták. Én mellette vagyok, természetesen megfelelő ösztöndíjrendszerrel kiegészítve. Felsőoktatásba ne pihenni menjen a gyerek, hanem hogy ott értékes tudáshoz jusson, amit aztán kamatoztathat. Ahhoz, hogy ezt a helyzetet megbecsülje, vagy fizetnie kell érte, vagy pedálozzon ezerrel.

Követtél-e el diákcsínyeket? Ha igen, akkor például?

Igen, de semmi különlegest. Lógás, robbantgatás, ilyesmi.

Volt-e olyan tanárod bármelyik iskoládban, akire életedet meghatározó személyként emlékezel vissza?

Volt, több is.

Milyen tanulási módszered volt?

Kijegyzetel, tömörít, jegyzetet fejből rekonstruál.

Mi a véleményed arról, hogy egyre kisebb gyerekek is mobiltelefont visznek az iskolába?

Mi kvarcjátékot vittünk és hétzenés karórát, ha lett volna mobil, akkor azt viszünk. Teljesen természetes, és legalább tudható, merre van a gyerek.

Hogy állsz az orosszal? Megy még?

Csak a cirill betű. Ha jól emlékszem, hatodikos koromban kivezették a piacról az oroszt. Ezt kicsit sajnálom, mert az orosz kultúrát igen kedvelem.

Mi a feladata a szülőknek a pályaválasztás során? Engedni a gyermeki vágyaknak vagy befolyásolni azokat, esetleg nyíltan irányítani?

Összhangba hozni a vágyakat a realitásokkal. Annak, gondolom, ritkán van sok teteje, ha egy technofil gyerekből mindenképp irodalomtörténészt akarunk faragni.

Tervezed, hogy fogsz tanulni valamit a jövőben?

Intézményesen nem, egyelőre. Autodidaktaként mást sem csinálok, néha az ágyból is kimászom, mert eszembe jut valami, és nem értem, hogy működik, vagy mikor volt. Nagy kísértés az internet: akármikor egészen a részletekig megtudhatom, hogyan kell gőzmozdonyt építeni vagy latin misét celebrálni. Ezzel egész éjszakák mennek el néha, de nem tudom abbahagyni.

Hozzászólások

Pukli István: „A pedagógus sok mindenre jó, ezért minden rá is marad”

„A magyar tanárok kevesebbet dolgoznak, mint a németek.” „Kevesebb gyerek jut egy pedagógusra, mint Nyugat-Európában.” „A minőségbiztosítás a szakmai színvonalat szolgálja.” Az elmúlt másfél évtizedben a magyar oktatáspolitikát kísérő kormányzati kommunikáció visszatérően ilyen állításokra épült. A mondatok mögött valóban vannak statisztikák, összehasonlítások és mérhető mutatók. A probléma inkább az, hogy ezek önmagukban nagyon keveset mondanak el arról, hogyan működik valójában egy iskola, és milyen terhek nehezednek ma a pedagógusokra.

A Rubovszky Rita által korábban vezetett iskolát ért bántalmazási vádakra reagált a fenntartó: „Ajtónk nyitva áll azok előtt, akiket sérelem ért”

Közleményben reagált a Patrona Hungariae Katolikus Iskolaközpontot ért vádakra a fenntartó Boldogasszony Iskolanővérek magyar tartományának főnöknője. Lobmayer M. Judit azt írta, hogy nyitottak a párbeszédre azokkal a volt diákokkal, akik sérelmekről és bántalmazó iskolai légkörről számoltak be az elmúlt hetekben.

Mozgáskorlátozott embereknek fejlesztett videójáték-kontrollert egy magyar diák – fődíjat nyert vele egy rangos amerikai versenyen

Sokan természetesnek veszik, hogy egy videójáték elindításához csak kézbe kell venni a kontrollert. Mozgáskorlátozott emberek milliói számára azonban ez sokszor egyáltalán nem magától értetődő. Ezen változtatna Vida Ákos, aki olyan speciális, kontrollerre csatlakoztatható eszközt fejlesztett, amellyel akár egy kézzel vagy fejmozgással is lehet játszani. Találmányával az egyik legrangosabb amerikai innovációs versenyen is elindult, ahol végül a 15 ezer dolláros fődíjat is elnyerte.